Pótlás + hír

Megvolt az állatkerti bemutatónk is gyereknapon... kissé érdekesre sikerült minden értelemben. Ott voltunk időre, beengedtek minket, de azt kérték, hogy menjünk félre a zooterembe, mert igazából kutya nem lehet benn a park területén. Arcus nagyon kinéztem magának egy óriási teknős földi maradványait, egy kitömött bivalyfejet is jól láttamozott, de a fészkek is bejöttek neki. A kedvenc a valamilyen macskaféle csontváza volt. Kapásból rájött, hogy az cica, el is kezdett neki ugrálni, meg játszani hívta, mint itthon Ördögöt. Nagyon mókás volt :) 

Aztán jöttek ismerősök, beszélgettünk nagyokat, mehettünk is a színpadhoz nem sokra rá. Ott is el kellett bújnunk, míg a zenekar előttünk elpakolt, majd átbeszéltük a zenét. Párszor bemondtam a mikrofonba, hogy mi lesz, mert a látótérben emberek se voltak, csak a pónis körnél. Na igen, Arcus nagyon ráfeszült a pónikra, szerencsére egy elzárt területen voltunk, így le tudtam vele beszélni a helyzetet és még gyakorolni is tudtunk nyomás alatt. Mikor összegyűlt kb. 10 ember, felmentünk a színpadra, beszéltem röviden a sportról, Arcusról, aztán a kűrünket adtuk volna elő... felénél visszajött a zenekar egyik tagja, hogy neki kéne az asztalról, ami éppen mögöttünk volt, a vize... persze ezt pisszegéssel vezette be, Arcus természetesen elkezdett rá figyelni. Addig szépen működött, dolgozott, ott teljesen szétesett, úgy kellett visszahúznom magamhoz, mert elindult a nő felé. Persze a vízét nem kapta meg, mert így is eléggé bezavart... helyette abból ivott Arcus meg le is borítottam vele. Szóval én nagyon sajnáltam egyrészt, hogy nem sikerült szépen, másrészt, hogy kevesen voltak. Még a végére tettünk pár trükköt látványosságnak. A nézők valahogy nem voltak vevők rá... nem értem. Szalagavatón is teljesen értetlennek tűntek az emberek, meg akkor is. Jött a kis főnököm is, megsimogatta Arcit, beszélgettünk a többi ismerős gondozóval is. Igazából ennyi volt az egész bemutató. Nekem nem volt valami nagy élmény... sajnos. 

Voltunk katasztrófa turistáskodni is, kimentünk töltésre még az árvíz tetőzése előtt. Természetesen bicaj elé befogva a két kutya :) Nagyon tudnak húzni, szuperek! Mandulnak kéne még húzóhámot vennem és akkor már tökéletes is lenne. Vagyis nem, mert gumis kötél is kéne, most csak a kecskék pányvakötelével vittem ki őket :D 

Megvolt az érettségi, vége van az egész cirkusznak! Nagyon jó eredményekkel zártam, aminek meg is lett/lesz az eredménye. Most szeretném ünnepélyesen is bemutatni falkánk leendő új tagját, aki nem border, nem kelpie, nem kínai kopasz, nem is kicsi, nagynak nagy, de nem is kutya: Ő Panda, a kisbéri félvér apaságú és (mint kiderült rosszul tudtam) appaloosa anyaságú félvér lóállat. Lassan másfél éves leányzó, majdnem kisló méretű (egyenlőre), gyönyörű és ritka színe van ( ha meg akarnám fejteni, akkor pejderes tarka és párductarka), nem mellesleg pedig a természete is elragadó! Hihetetlenül boldog vagyok! 

Az érettségi bizonyítvány kiosztásánál megbeszéltük a vizsgabiztossal, hogy szóljon, ha megvan a négyes átlag. Kiosztásnál mosolyogva rám nézett, nagyot sóhajtott és kijelentette, hogy megvan. Szerintem aki átélt már valami óriási csodát, az tudja, hogy milyen érzés, mikor 5 hónapnyi feszültség egyszerre kiszakad egy ki szó miatt az emberből. Ott helyben el is bőgtem magam a tanáraim előtt, az igazgatónő meg is kérdezte, hogy mi a baj. A vizsgabiztos felelt neki, hogy van egy lovam most már :) Mindenkinek kívánom, hogy érezze életében egyszer ezt az érzést, hogy valami végre sikerül, amire nagyon-nagyon, egészen kiskora óta vágyik! Nagyszerű!
Pandánál már voltunk látogatóban régebben is, még márciusban először, akkor újra elvarázsolt. Addig csak képeken láttam, egészen kis koriakon, nagyobbacskákon, tulajdonosával folyamatosan beszélgettünk róla. Csodaló a javából! Várhatóan jövő hónapban érkezik, még a helye van alakulóban. :)