Nem is tudom, hogy hol kezdjem... talán ott, hogy mennyire jó volt ma egyhuzamban 12 órát aludni és egy hét után meginni az első kávémat :) Sokat tud dobni az ember hangulatán, ha már tud aludni feszültség nélkül.
De, témához visszatérve. Túl vagyunk az év első versenyén, ami hozzátenném, hogy a 10. jubileumi Dog Dancing verseny volt az országban. 2003 januárjában ugyan itt, Pestújhelyen, rendezték meg az első versenyt, így nekem nagyon sokat jelentett, hogy itt lehettünk. Kezdő denszerként. Mert azok vagyunk, ebben megbizonyosodtam szombaton, mikor néztem a többi első osztályost. Nem illettünk mi közéjük, kettőnknek kéne egy feledik osztályt nyitni, ami nem hobby, de nem is első osztály. Na meg sorban az ötödik versenyünk volt. Hatodik, ha úgy vesszük, csak az első ugye visszalépéssel végződött... Ebből az ötből három hobby osztály és kettő hivatalos. 2011 májusában indultunk először az Alfa Kupán, most 2013 májusa van... 2 éve versenyzünk és a sport 10 éve mutatkozott be. Bőven kezdők vagyunk :)
A versenyről is, ne csak folyamatosan elmélkedjek. Péntek délután indult a kalandunk, utaztunk be a városba, hogy szombat hajnalban onnan tudjunk a vonatra menni. Tettünk egy kis kitérőt is, meg is áztunk, aztán meg alig 4 óra alvás után ébresztő szombat hajnalban, gyors reggeli, egészségügyi séta, aztán Győr egyik külrészéből besétáltunk a vasútra. Mókás menet volt, amúgy sincsenek sokat ilyenkor a városban, de hogy még kutyával, málhás szamárként is mászkáljon egy fiatal lány... az már kész látványosság ilyenkor! A verseny előtti hisztim természetesen megvolt, attól féltem, hogy lekéssük a vonatot, szóval Arcus nem is hagytam pisilni, rohantunk, mint a bolondok. Furcsamód az állomás hajlani fél 6-kor már teli volt emberrel, a pénztáraknál hosszú sor állt. Ismerőssel is összefutottunk várakozás közben. Mire sikerült a jegyeket a kezemben tudni, már 5:42 volt, rohantunk ki a peronra, mondván, úgy is most fogjuk lekésni... a célegyenesben. De nem, vonat sehol, várnunk is kellett.
Sikerült beülnünk az egyetlen fűtetlen kocsiba. Kicsit örültem is neki, mert így legalább Arcus nem lihegte ki az életét, neki teljesen jó volt a hideg, én meg megfagytam, mert minek vigyek pulcsit, az plusz súly, meg úgy is meleg lesz. Tatabánya környékén kezdtem el gondolkodni, hogy ki kéne venni a jelmez kabátját a táskám legaljáról. Lusta dög vagyok, nem tettem meg.
A Keletiben még nagyobb látványosság voltunk, mint Győrben... furcsa, hogy Budapesten meg lehet még lepni az embereket azzal, hogy a hátizsákomra egy do van rákötve, (Do: kendosok által használt has és mellkas védő páncél) kukás zsákkal befedett textilboxból meg egy shinai lóg ki (Shinai: bambuszből készült, bőrrel összeerősített bot, kendosok használják, ezzel gyakorolják a japán kard használatát). Na meg a kutya... nagy, fekete, borostyán szemű. :D Szóval könnyen kiverekedtünk magunkat a tömegből, sétáltunk pár utcát, mire odaértünk Fruzsiékhoz, aki elvállalta, hogy elfuvaroz minket a versenyre. Nagyon köszönöm neki! Pami művésznő egyből a mancsa köré csavarta Arcust, mostanában ritkán látom, hogy ennyire odavan más kutyákért. Már csak ezért is megérte! Innen a GPS nem túl segítőkész irányításával mentünk a helyszínre, ahol a bejáratnál kaptunk kakizacsikat. Tökéletes ajándék, ilyen kéne minden kutyás eseményre! Befoglaltam egy helyet Kyráék mellett, velük Komáromban találkoztunk először. Alig, hogy odaértünk, már kezdődött is a verseny, még annyi időm volt, hogy kipakoljak, elintézzek pár dolgot és átöltözzek, meg egyszer a kezdést elgyakoroljuk. Nem, ááá, nem néztek őrültnek, mikor elkezdtem mindenki előtt felkötni magamra a hakamát, majd teljes harci díszben elmentem egyedül kűrt gyakorolni. A páncélt nem vettem fel, nem tudtam benne szabadon mozogni, szóval az itthon marad a további versenyeken.
Elsőnek volt a Senior osztály, a két jelenlévő versenyzővel, mivel Eszti és Lizzi az autópályán ragadtak Orsiékkal. Aztán jött a hivatalos 1. A. része... elvileg itt a harmadik indulók lettünk volna, de mivel Orsiék nem voltak, ezért másodiknak indultunk Gizmoék után. Be voltam tojva... őszintén. Próbáltam rávezetni, hogy van zsebem, és nyúlkáltam be a nadrág oldalán lévő lyukba, onnan adtam neki a kaját ringbelépés előtt, de ő addigra már elkezdett pótcselekvéseket beépíteni a kis agyába. Elment pisilni, szaglászott, más fele nézegetett. A ringben meg pláne. Nem hisztizek, mert amúgy ügyes volt, csak elcsúsztunk, az irányok is elmentek a fenébe, jó pár helyzetnél háttal voltunk a bíróknak, aminél pont szembe kellett volna lennünk. Ez járt végig a fejemben, hogy a fenébe is, elszúrtuk... Amúgy ténylegesen nem emlékszem másra, csak arra, hogy késve indult, nem akart fekve maradni forgásnál, jött volna egyből körbe hátul, és a végén ülve maradt a ring közepén. Én már rég kiértem, ő akkor még csak elvarázsoltan ült és félig lecsukott szemmel szaglászott valamit a levegőben. Rászóltam, hogy Dinka... semmi. Szóltam újra, hogy szaurusz. Arra már elindult és még a bírók is nevettek. Komolyan minden kiesett... mintha levillogtatott volna K és J ügynök. Utána persze már kellett volna neki a virsli.
A nap többi része mókázással telt, megpróbáltam aludni is egy picit, amit egy szemét bogár keresztül húzott. De legalább már a többiek is tudják, hogy sikítófrász jön rám, ha bogarak mászkálnak rajtam. Orsiék is megérkeztek aztán, nagyon örültem neki. A nap nagy részét Szandrával és a két belga gyermekével töltöttem, Nitrotól még puszit is kaptam. Nem sokára kincseket fog érni egy ilyen csók, én pedig már most megkaptam. Gazdagnak érzem magam! Frizbiztünk Orsival a frissen nyert textilfrizbijével. Nem is repült rosszul :)
A verseny nagyon jó hangulatú volt, élőben hallhattunk Boci, bocit meg nosztalgiázhattam az ugrálókötelesekkel. Mindig eszembe jut, hogy régen mennyire akartam járni, aztán egy év után abbahagytam az egészet, mert nem ment se a dupla, se a tripla. Sok színes program volt, a tombolára is befizettem, de nem nyertem :( Eredményhirdetés után egyből jöttünk haza, mert én még másnap dolgoztam... Vicces is volt felkelni.
A nap végeredménye: Hivatalos első osztály 5. helyezés, 84%, ami még pont nem jelent feljebb lépő pontokat, viszont idén nagyon örülnék legalább egy pontnak, a többi kettőt pedig majd jövőre. Hivatalos 2-ig el szeretnék mindenképp jutni Arcussal, de ehhez természetesen még sokat kell tanultunk és fejlődnünk, látva, hogy milyen tudással rendelkeznek a második osztályosok. Nagyon örülök, hogy ott lehettünk, köszönjük a versenyszervezést Heninek és az Állat és Ember Állatvédő Egyesületnek!
Képeket kaptam tegnap, videó egyenlőre úgy néz ki, hogy nincs. Nagyon sajnálom, hogy nem lett, ezt a kűrt mindenképp szerettem volna visszanézni, hogy tudjam, mit kell javítani, hiszen idén már új kűrt nem csinálunk.
És most jövök rá, hogy nem a megígért rózsaszín zokni volt rajtam! Ejnye!
