Szeptemberben ugye beindult a suli, nekem is beköszöntött a 13. évfolyam, amit mint állattenyésztő és állategészségügyi technikus kezdtem el. Mókás dolog a neve alapján... gyakorlatilag még mókásabb. Engedjétek meg, hogy meséljek egy kicsit.
Heti három nap vagyunk kinn Nagyszentjánoson a szarvasmarha telepen, mint gyakorlati oktatás. Kell a vizsgára gyakorolni, tessék. Első héten kedden végigmutatták a helyszínt, szerdán már szilázst kellett lefednünk meg bocikat vezettünk a (azt hiszem) Steiner ketrecekből (egyedi kisházikós-kiskifutós ketrec) a nyári szállásra, ami úgymond egy bociovi :) Mivel nincs fiú az osztályban, csak 14 lány, ezért hármasával szétosztva fogtunk meg egy borjút. A felállás: Egy fogja a hurkos kötelet, egy a farkát töri fel, egy meg kísér, csapkod, noszogat, vagy ha ugrál, akkor a kötélbe csimpaszkodik. Nekünk sikerült kifogni a legnyugisabb borjúkat, úgy kellett őket ellökdösni a karámig. Szó szerint lökdösni.
Ezen a héten hétfőn szakadt az eső, semmit se csináltunk, csak a ketrecekbe tettünk friss szalmát, meg a doktorúr mesélt, illetve megnézhettük az egyik paratbc-s tehnén vizsgálatát. Szörnyű volt ott szembesülni vele, hogy ez a tehén úgy 2-3 év múlva szó szerint éhen hal. A paratbc-s tehén beleinek belsejébe egy vékony nyálka telepedik le, ami nem engedi, hogy a tápanyagok felszívodjanak... szerintem érthető, hogy mennyire durva. Tegnap újra a doktorúr vett a szárnyai alá minket, a borjakat kellett végignéznünk vele, hogy melyik beteg. Leginkább tüdőgyulladásos, illetve hasmenéses bocik voltak, egy gombást is találtunk. Adhattam szurit egy hasmenéses bocinak! Izomba természetesen, csak hogy elsőre még nehezebb legyen... :D Ma meg kicsesztek velem... míg a többiek szarvtalanítottak, ami vizsgaanyag lesz, addig minket elküldött a tanár segíteni az üszős istállóba. Arra kellett figyelnünk, hogy amíg a mélyalmot kiszedték gépekkel alulról, addig a tehenek ne szökjenek ki. Az elején könnyen ment, majd a végére, mikor már alig volt hely, akkor kezdett eldurvulni a helyzet. Bejöttek a gép mögé, rohangásztak... de lesprinteltük őket osztálytársammal. Nagyon durva élmény, amikor egy majd' 500 kilós állat elé beállsz, az teli erőből fut feléd. Hirtelen nem tudsz mit csinálni, mint ugrasz egyet, kirakod a kezeidet és elüvöltöd magad a lehető leghangosabban, hogy "HÉÉÉ!". Csúszott is a boci, amiből híg ganéban fetrengés lett... részéről! :D Két embert küldtek egy hét emberes munkára... mert a külső ajtókat nem lehetett becsukni, hogy ne jöjjenek be, de ha elment az ajtótól az ember, akkor bejöttek és rohantak egyből a főkapu felé. Négy óra alatt megoldottuk...
Na, de kutyás rész. Sajnos az Alfát lemondták, így már biztos, hogy idén nem megyünk több versenyre... nem vittük túlzásba az idén. Arcus okoskodik, Mandullal jól féltékennyé lehet tenni, utána meg nagyon szépen dolgozik. Megtanulta a spanyollépést... ennek külön története van, hogy miért, de ez egyenlőre maradjon az én titkom, majd még talán az idén kiderül a publikum számára is. Bár a szemfülesek már kitalálhatták :) Sajnos a fényképezőgépem bedöglött, teljesen feladta a harcot, így anyag nem lesz mostanában kutyáékról. Mandul frizbizik, tud már gyönyörű flippet ugorni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése