Elköltöztünk!

Sajnos még nem fizikailag (remélhetőleg egyszer a zsebembe ugrik majd a lottófőnyeremény és az álomtanya adás-vételi papírja), egyenlőre csak a blog szűnik meg jelenlegi formájában. Nem történt velünk szinte semmi 2012 óta, észrevehetően kevesebb a bejegyzés, nekem is kevesebb az időm még ezzel is foglalkozni. 

Mostantól a Facebook oldalunkon leszünk elérhetőek, ott tudtok követni minket! (Persze ez a blog sem szűnik meg, hátha egyszer érdemes lesz folytatni)

Birkalelkűek Falkája - Facebook profil

Reméljük, hogy a továbbiakban is követni fogtok minket és minél több rendezvényen fogunk találkozni régi és új ismerősökkel! Terveink vannak, a megvalósítás mint mindig, most is döcögős, de majd csak valahogy lesz. Olyan nincs, hogy nem lesz sehogy. 

Niki, Arcus és Mandula
Birkalelkűek Falkája

Szeptember - becsöngetés

Szeptemberben ugye beindult a suli, nekem is beköszöntött a 13. évfolyam, amit mint állattenyésztő és állategészségügyi technikus kezdtem el. Mókás dolog a neve alapján... gyakorlatilag még mókásabb. Engedjétek meg, hogy meséljek egy kicsit.
Heti három nap vagyunk kinn Nagyszentjánoson a szarvasmarha telepen, mint gyakorlati oktatás. Kell a vizsgára gyakorolni, tessék. Első héten kedden végigmutatták a helyszínt, szerdán már szilázst kellett lefednünk meg bocikat vezettünk a (azt hiszem) Steiner ketrecekből (egyedi kisházikós-kiskifutós ketrec) a nyári szállásra, ami úgymond egy bociovi :) Mivel nincs fiú az osztályban, csak 14 lány, ezért hármasával szétosztva fogtunk meg egy borjút. A felállás: Egy fogja a hurkos kötelet, egy a farkát töri fel, egy meg kísér, csapkod, noszogat, vagy ha ugrál, akkor a kötélbe csimpaszkodik. Nekünk sikerült kifogni a legnyugisabb borjúkat, úgy kellett őket ellökdösni a karámig. Szó szerint lökdösni.
Ezen a héten hétfőn szakadt az eső, semmit se csináltunk, csak a ketrecekbe tettünk friss szalmát, meg a doktorúr mesélt, illetve megnézhettük az egyik paratbc-s tehnén vizsgálatát. Szörnyű volt ott szembesülni vele, hogy ez a tehén úgy 2-3 év múlva szó szerint éhen hal. A paratbc-s tehén beleinek belsejébe egy vékony nyálka telepedik le, ami nem engedi, hogy a tápanyagok felszívodjanak... szerintem érthető, hogy mennyire durva. Tegnap újra a doktorúr vett a szárnyai alá minket, a borjakat kellett végignéznünk vele, hogy melyik beteg. Leginkább tüdőgyulladásos, illetve hasmenéses bocik voltak, egy gombást is találtunk. Adhattam szurit egy hasmenéses bocinak! Izomba természetesen, csak hogy elsőre még nehezebb legyen... :D Ma meg kicsesztek velem... míg a többiek szarvtalanítottak, ami vizsgaanyag lesz, addig minket elküldött a tanár segíteni az üszős istállóba. Arra kellett figyelnünk, hogy amíg a mélyalmot kiszedték gépekkel alulról, addig a tehenek ne szökjenek ki. Az elején könnyen ment, majd a végére, mikor már alig volt hely, akkor kezdett eldurvulni a helyzet. Bejöttek a gép mögé, rohangásztak... de lesprinteltük őket osztálytársammal. Nagyon durva élmény, amikor egy majd' 500 kilós állat elé beállsz, az teli erőből fut feléd. Hirtelen nem tudsz mit csinálni, mint ugrasz egyet, kirakod a kezeidet és elüvöltöd magad a lehető leghangosabban, hogy "HÉÉÉ!". Csúszott is a boci, amiből híg ganéban fetrengés lett... részéről! :D Két embert küldtek egy hét emberes munkára... mert a külső ajtókat nem lehetett becsukni, hogy ne jöjjenek be, de ha elment az ajtótól az ember, akkor bejöttek és rohantak egyből a főkapu felé. Négy óra alatt megoldottuk...

Na, de kutyás rész. Sajnos az Alfát lemondták, így már biztos, hogy idén nem megyünk több versenyre... nem vittük túlzásba az idén. Arcus okoskodik, Mandullal jól féltékennyé lehet tenni, utána meg nagyon szépen dolgozik. Megtanulta a spanyollépést... ennek külön története van, hogy miért, de ez egyenlőre maradjon az én titkom, majd még talán az idén kiderül a publikum számára is. Bár a szemfülesek már kitalálhatták :) Sajnos a fényképezőgépem bedöglött, teljesen feladta a harcot, így anyag nem lesz mostanában kutyáékról. Mandul frizbizik, tud már gyönyörű flippet ugorni.

Pótlás

Meg se mutattam Mandul frizbizős videóját itt még!
Szóval:

Azóta persze többet és jobban frizbizünk. A napokban megint hanyagoltam a meleg és a munka miatt is. Még holnap egy erős mezőny, aztán vasárnapig semmi ilyesmi újra :) Úgy néz ki, hogy pénteken Arcussal elmegyünk oktatást tartani, majd utána szórakozásként a Bornapok alatt megrendezett Mrs. Columbo koncertre is kinézünk. Élvezném, ha egy jó fehérborral a kezemben Arcival közösen lézenghetnénk egy jót. A bor valószínű nem fog összejönni, ilyen-olyan fesztiválkártya meg feltöltés kell hozzá. Majd viszek itthonról :) Viszont így lesz lehetőségünk tömegben gyakorolni, ki is fogom használni, ha Arcinak lesz kedve. Ha nem, akkor csak rontanék a helyzeten.
Szombaton így pedig Mandul jön velem a kutyás sütögetős délutánra. Viszek frizbit, jól lefárasztom a leányzót, hogy hazafele újra ölben aludjon a buszon. 

Újabb falka jelentkezett a Trükksuliba, most perpill két bedlington terrier. Azt hiszem, hogy jól írtam a fajtát, ha nem, szóljatok! :)

Az elvetemült ...kutyások?

Mennyiszer, de mennyiszer mondtam már, hogy a kutyások mind bolondak valamilyen szinten! Van benne igazság bőven, az tuti. Ha nem lenne egy cseppnyi fanatizmus őrültséggel fűszerezve, akkor nem lenne ekkora buli semmi sem. A DD sem. Pedig épp a bulit imádom benne, lehet felhőtlenül hülyét csinálni magunkból, bármit csinálhatsz, azt az ott lévők teljesen természetesnek veszik. Többé kevésbé :)
Kezdek az elején. Még a héten felkeresett egy hölgy, hogy szeretne dog dancingezni a kutyájával, ezért Roxihoz fordult, róla tudta, hogy köze van a sporthoz. Ő tovább irányította hozzám, így lett egy tanítványom. Furcsa ezt mondani, mert én úgy gondolom, hogy a DD egy teljesen önmegvalósító sport, nem kell hozzá tanár, órák, stb, csak ha elakad az ember, akkor egy pici segítség hátulról. Szóval a Trükksuli keretein belül megtartottuk az első edzésünket is már hétfőn. Egy gyönyörű blue-merle border kislány a tanítvány, a gazdija pedig lovasoktató. Szóval jól összejöttünk :) Az már ráadás, hogy Blessed Borders kutyus - ergo egy álom. Nekem legalábbis.
Elsőnek a "touch"-ot vettük elő, iszonyat gyorsan rájött a lényegére. Tudott alapból pár trükköt, szépen csinálja, inkább játékra motiválható. Adtam egy jó adag házit a gazdinak, remélem jönnek újra és versenyen is láthatom majd őket.
Másik: Arcussal újra gyakorolgatjuk a kűrt, sajnos vannak olyan esetek, mikor megragadunk, mert egyszerűen nincs hangulata, amit tud, azt is (direkt) elrontja, elmegy, pótcselekvést keres. Ezt próbálom kerülni, nem akarok rontani az amúgy sem tetszetős hozzáállásán a kűrhöz. Viszont vannak esetek (többségben szerencsére), mikor őrülten pörög és mindent tökéletesen csinál. Ez vagy kora reggel, vagy este etetés előtt, esetleg hidegben-esőben egész nap, megfelelő előkészületekkel. Ezek a következők: Már eleve magas hangon kell vele beszélni, kivenni a kennelből, majd pár méter megtétele után, előreküldeni őrült tempóban a kert elejébe, ahol még jobban felpörög, elvégzi a szükséges dolgait, elbújni előle, hívni, rákérdezni, hogy "naa, ki megy sétálni/gyakorolni?". Ezután lehetőleg egyszer sem megszidni... :) Komplikált a gyerek, de imádom ♥
Mandullal is átvettem a touchot... nyalizik a drága, azt sikerült beklikkelni... nem bírja a nyelvét a szájában tartani, tiszta hangyászsün! :D Frizbizünk is, öcsivel K99-es vizsgafelkészítés folyik :D Nagyon szépen igazodik hozzá is, akár séta közben is és hallgat rá! A hátra arccal van baj, öcsi részéről, nem akarja megcsinálni, mert szerinte nem tudja. Így én forgattam meg a megfelelő irányba :)
Na a lényeg... reggel rátaláltam pár freestyle reining videóra. Tessék rákeresni a reiningre, nem akarok mesét írni, lényege hogy egy western lovas sportág. Hát, na, ŐK az ELVETEMÜLTEK! Nagyonbuli az egész!
Nem mondok semmit, itt egy videó, tessék végignézni. Én sírva röhögtem rajta (jóóó, előtte még kb. 10-et végignéztem, kellett az is hozzá :D)

Murphy bácsi újra színre lép...

Sajnos ez nálam mindig így megy. Már beleélem magam, tervezgetek és csak azért sem jön össze a dolog... az utolsó pár bejegyzésben olvashattatok Pandáról és a boldogságomról, meg arról, hogy azt kívántam, mindenki érezze egyszer azt, hogy egy álma valóra válik. Viszont ezt az érzést nem kívánom senkinek, mint amint én éreztem az elmúlt napokban...
Kedden még utoljára egyeztetett apa a tulajdonosával pár alapdologról, akkor derült ki, hogy nincs rendben minden. Idegesen hívott fel, mert én épp dolgoztam és amúgy sem voltam a legjobb passzban, még ez is rátett. Figyelmetlenségemben elég béna dolgokat csináltam, folyamatosan magam ostoroztam, meg is lett az eredménye... próbáltak vigasztalni a többiek, de egy kiadós sírás után kimentem és nekiálltam gazolni... mint egy őrült, automatikusan és erőteljesen tépkedtem a gazokat, hátha ettől jobb lesz. Csak azért sem, plusz egy újabb elhatározás is megszületett bennem. Ez a lépés még folyamatban van, elvileg a jövő héten lezárul ez is, vagy inkább úgy mondanám, hogy átalakul. Lezárni nem szeretném teljesen, mert élvezem, csak sok fizikailag és lelkileg is.
Sajnos elég későn értem haza kedden, így szerdán futottuk még a maradék köröket a környéken, plusz apa több állatorvossal is konzultált (így sikerült egy nagyon szimpatikust is találni a későbbiekre, szeretném már élőben is megismerni), beszéltünk hozzáértőkkel is, de nem lett megoldása az ügynek. Teljesen kiürültem... sírni sem tudtam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Képzeljétek el, hogy milyen érzés, mikor az embernek egy kicsinek tűnő hiányosság miatt kell lemondania valamiről... viszont ez a kicsi nagyon fontos, hogy biztonságos legyen a történet. Mint amikor sátorozni akarsz menni, de nincs sátrad. Úgy is tudsz kempingezni, de mégsem az igazi és a szúnyogok is megtalálnak.
Szóval nem jött meg Panda, csütörtökön lemondtuk. A majdnem bértartónk is átjött hozzánk érdeklődni a döntésről, majd felajánlotta, hogy nyugodtan menjek át bármikor lovagolni, a kulcsot se adjam vissza, kutyákat is vihetem bármikor. Csak ne savanyodjak be.
Azóta folyamatosan nézegetem a hirdetéseket, most van pár kiszemelt, akikkel már beszéltünk is, elvileg a hét második felében megyünk megnézni őket és akit tudok, ki is próbálom. De most csak azért sem mondok semmit, bár van egy óriási szívszerelmem... és őt már Pandával együtt kinéztem :) Remélem Murphy bácsi most már kegyes lesz velem... annyi mindenről lemondtam Panda miatt... agilitytábor! Istenem...

Egy ideig mér marad három tagú a Birkalelkűek csapata :)

Frizbi: START!

Múlt héten hétfőn történt, hogy sikerült megvenni az első pár edzésre tökéletes frizbit. Nagyon örültem, olyan voltam, mint egy kisgyerek, a pénztárig, utána hazafele is végig vihogtam. Nem is sült el rosszul a dolog.
Aznap még délután kijött Arcustenyésztőbácsi, hogy segítsen elkezdeni az edzéseket. Mandul teljesen jól reagált a dologra, kicsit túlságosan is rámenős volt, kézből is kikapta a korongot, ugatott. Aztán elkezdték kiküszöbölni a test mellett felugrást. Hamar rájött, hogy hogyan kell csinálni, futni kell és elkapni, edzés végére kapásból eresztett láb mellett, került, várta a dobást. Csak hamar elfáradt, nincs meg a megfelelő kondija hozzá, mint ahogy Arcusnak sem. Nagyon jól esett látni, hogy milyen szépen és élvezettel fut Mandul, szóval vele a későbbiekben is fogom folytatni a frizbizést, akár komolyabb szinten is.
Arcus más tészta volt, neki fel kell kelteni a lelkesedését, egyáltalán fel kell pörgetni, hogy fusson. Másrészt lábbal szedi le a korongokat, nagy ritkán szájjal, plusz el is kezdi rágni a korongot eresztés helyett. Vele csak mókázásilag szeretném űzni a sportot, de ha sikerül megoldani ezeket, akkor a freestyletól sem zárkózok el :)
Azóta szinte minden nap, esetleg kisebb kihagyásokkal frizbizünk pár percet, Mandul már szépen elkapja a 20 méteres dobásokat is a levegőben, nagyokat ugorva, imádja! Fektetésből, kihívásból is indul, teljesen bolond. Imádom! Vele nagyon jó frizbizni, mert a rossz dobásokat is elkapja, de mégis azon vagyok, hogy kijavítsam a hibáimat és egyenesen dobjak. Ilyenkor még szebb kapásokkal ajándékoz meg, szóval megéri.
Arcus még mindig kevés dobást kap, nem nagyon nyúzom, hamar megunja, elfárad, agyilag sincs sokszor helyben. Tegnap este egy kislány is odajött hozzánk, beszélgettünk, dobált neki ő is, de akkor már fáradt volt. Viszont jó volt látni, hogy ismerkedni azonnal rohant, ment puszit adni a körülöttünk lévő embereknek :D
Tegnap fürödtek is kutyáék, Mandulról nincs képem, ő nem változott sokat fürdés hatására. A szőre kezd visszanőni, már meg lehet markolni. Próbáltam itthon lenyírni, nem vitte el a nyírógép, így idén már nem lesz újra nyírva, majd jövőre. Kicsit sajnálom, mert imádom, hogy kopasz, sokkal jobban néz ki és sportosabb is. Na meg praktikusabb is. Csak a fenekén a szőr újra rasztásodik. A kozmetikusunk mondta, hogy próbáljam meg a farkát balzsamozni, attól könnyebben fésülhető lesz és nem is fog ennyire összeállni. A napokban ezt is kipróbálom rajta, tegnap már nem akartam berohanni azért. Arcuson látszik a változás, kikopott elég sok szőre a fürdés hatására, és annyival puhább is lett! *-* Egész nap bírnám ölelgetni, simogatni, nagyon kellemes szőre lett. Bár Hasselhoff mindig megirigyelhetné a mellkas szőrét... :/ Kezd kijönni így szőr nélkül az alkata. Már tudom, hogy miért is szeretek bele újra és újra. 7 hónapos kori képeken van gyönyörű agárteste, most újra látszik, hogy milyen szép. Kicsi túlzással elmenne granting kutyának is :D Jövőre ő is nyírva lesz nagy valószínűséggel, nagyon durván melege szokott lenni.

A beállítást régebben gyakoroltam vele, mikor minden áron el akartam vinni hobbi kiállításra. Még lehet belőle valami, csak a figyeltetése nehéz. Most is a kacsák kellettek hozzá :) Na meg az a faroktartás... annyira alul tűzött a farka, hogy folyton így áll... plusz az se tetszik neki, hogy folyamatosan pakolgatom a lábait. Itt is a hátsó fele el van csúszva. De mindegy is, ő munkakutya! :D

Egy utolsó hír így a végére. Jövő hét szombaton, azaz 8 nap múlva jön haza végre Panda! Március óta ismerem, azóta várom már... igazából pedig lassan egy éve él a szívemben a vágy, hogy végre... de ha úgy nézzük, akkor már kiskorom óta vágyok lóra. Hihetetlen... 

Pótlás + hír

Megvolt az állatkerti bemutatónk is gyereknapon... kissé érdekesre sikerült minden értelemben. Ott voltunk időre, beengedtek minket, de azt kérték, hogy menjünk félre a zooterembe, mert igazából kutya nem lehet benn a park területén. Arcus nagyon kinéztem magának egy óriási teknős földi maradványait, egy kitömött bivalyfejet is jól láttamozott, de a fészkek is bejöttek neki. A kedvenc a valamilyen macskaféle csontváza volt. Kapásból rájött, hogy az cica, el is kezdett neki ugrálni, meg játszani hívta, mint itthon Ördögöt. Nagyon mókás volt :) 

Aztán jöttek ismerősök, beszélgettünk nagyokat, mehettünk is a színpadhoz nem sokra rá. Ott is el kellett bújnunk, míg a zenekar előttünk elpakolt, majd átbeszéltük a zenét. Párszor bemondtam a mikrofonba, hogy mi lesz, mert a látótérben emberek se voltak, csak a pónis körnél. Na igen, Arcus nagyon ráfeszült a pónikra, szerencsére egy elzárt területen voltunk, így le tudtam vele beszélni a helyzetet és még gyakorolni is tudtunk nyomás alatt. Mikor összegyűlt kb. 10 ember, felmentünk a színpadra, beszéltem röviden a sportról, Arcusról, aztán a kűrünket adtuk volna elő... felénél visszajött a zenekar egyik tagja, hogy neki kéne az asztalról, ami éppen mögöttünk volt, a vize... persze ezt pisszegéssel vezette be, Arcus természetesen elkezdett rá figyelni. Addig szépen működött, dolgozott, ott teljesen szétesett, úgy kellett visszahúznom magamhoz, mert elindult a nő felé. Persze a vízét nem kapta meg, mert így is eléggé bezavart... helyette abból ivott Arcus meg le is borítottam vele. Szóval én nagyon sajnáltam egyrészt, hogy nem sikerült szépen, másrészt, hogy kevesen voltak. Még a végére tettünk pár trükköt látványosságnak. A nézők valahogy nem voltak vevők rá... nem értem. Szalagavatón is teljesen értetlennek tűntek az emberek, meg akkor is. Jött a kis főnököm is, megsimogatta Arcit, beszélgettünk a többi ismerős gondozóval is. Igazából ennyi volt az egész bemutató. Nekem nem volt valami nagy élmény... sajnos. 

Voltunk katasztrófa turistáskodni is, kimentünk töltésre még az árvíz tetőzése előtt. Természetesen bicaj elé befogva a két kutya :) Nagyon tudnak húzni, szuperek! Mandulnak kéne még húzóhámot vennem és akkor már tökéletes is lenne. Vagyis nem, mert gumis kötél is kéne, most csak a kecskék pányvakötelével vittem ki őket :D 

Megvolt az érettségi, vége van az egész cirkusznak! Nagyon jó eredményekkel zártam, aminek meg is lett/lesz az eredménye. Most szeretném ünnepélyesen is bemutatni falkánk leendő új tagját, aki nem border, nem kelpie, nem kínai kopasz, nem is kicsi, nagynak nagy, de nem is kutya: Ő Panda, a kisbéri félvér apaságú és (mint kiderült rosszul tudtam) appaloosa anyaságú félvér lóállat. Lassan másfél éves leányzó, majdnem kisló méretű (egyenlőre), gyönyörű és ritka színe van ( ha meg akarnám fejteni, akkor pejderes tarka és párductarka), nem mellesleg pedig a természete is elragadó! Hihetetlenül boldog vagyok! 

Az érettségi bizonyítvány kiosztásánál megbeszéltük a vizsgabiztossal, hogy szóljon, ha megvan a négyes átlag. Kiosztásnál mosolyogva rám nézett, nagyot sóhajtott és kijelentette, hogy megvan. Szerintem aki átélt már valami óriási csodát, az tudja, hogy milyen érzés, mikor 5 hónapnyi feszültség egyszerre kiszakad egy ki szó miatt az emberből. Ott helyben el is bőgtem magam a tanáraim előtt, az igazgatónő meg is kérdezte, hogy mi a baj. A vizsgabiztos felelt neki, hogy van egy lovam most már :) Mindenkinek kívánom, hogy érezze életében egyszer ezt az érzést, hogy valami végre sikerül, amire nagyon-nagyon, egészen kiskora óta vágyik! Nagyszerű!
Pandánál már voltunk látogatóban régebben is, még márciusban először, akkor újra elvarázsolt. Addig csak képeken láttam, egészen kis koriakon, nagyobbacskákon, tulajdonosával folyamatosan beszélgettünk róla. Csodaló a javából! Várhatóan jövő hónapban érkezik, még a helye van alakulóban. :)

Küzdelem

Mandul... miért is ne. Hétfőn fejembe vettem, hogy elkezdem vele a tolatást, úgy is mindig az a bajom, hogy ha útban van, vagy fényképezésnél túl közel van, akkor nem tudom egyszerűen hátra küldeni, hanem meg kell  mutatnom, hogy hova menjen. Meg amúgy is kellett már új trükk és hirtelen ez jutott eszembe. (Ötletek folyamatosan jöhetnek természetesen!) Szóval. Hétfőn elkezdtük... elfeküdt, tekerte a fejét (később ezt is beklikkelem neki, mert iszonyat cuki és ő maga a megtestesült cukiság), beült lábhoz, leült, lefeküdt. Párszor sikerült elkapnom egy-két hátralépést, örültem is a fejemnek. Kedden nem gyakoroltunk, szerdán kétszer is elővettem, már elkapta, hogy mit várok tőle, lépegetett hátra, bár még nem túl határozottan. Tegnap már voltak szép, határozott, magabiztos megindulásai, gondoltam csökkentem a testjelet és hangot is hozzáteszek. A testjel csökkentése jól ment, most már elég csak a talpamról lábujjhegyre előregördülnöm, így ugye kicsit előre dőlök, mintha lépni szeretnék és ő már hátrál. Kb. 30 centit. De legalább csinálja.
A probléma... ha csak kinyitom a szám, már ugat és pattog. Vagy nem klikkelek rá az efféle dolgaira és/vagy rászólok és más hangszínnel próbálkozok. Kezdi megszokni, hogy nem kell dumálni közben :) A távot növeljük lassacskán majd, egyenlőre szeretném, ha stabilan venné ezt a pár centit. De úgy néz ki, hogy új trükkünk lesz :D Télen tanult újat, azóta semmit, most viszont kellett. Örülök neki, hogy egyre gyorsabban halad a csajszi!
Arcussal a kűr egyes darabjait gyakorolgatjuk csütörtök óta, addig pihent és csak bolondoztunk. Most is úgy, hogy előtte felpörgetem, közben frizbi, végén frizbi és jó nagy ölelés. Kéne új frizbit is venni... természetesen rózsaszínt és türkizt!

Állat és Ember Dog Dancing Verseny

Nem is tudom, hogy hol kezdjem... talán ott, hogy mennyire jó volt ma egyhuzamban 12 órát aludni és egy hét után meginni az első kávémat :) Sokat tud dobni az ember hangulatán, ha már tud aludni feszültség nélkül.
De, témához visszatérve. Túl vagyunk az év első versenyén, ami hozzátenném, hogy a 10. jubileumi Dog Dancing verseny volt az országban. 2003 januárjában ugyan itt, Pestújhelyen, rendezték meg az első versenyt, így nekem nagyon sokat jelentett, hogy itt lehettünk. Kezdő denszerként. Mert azok vagyunk, ebben megbizonyosodtam szombaton, mikor néztem a többi első osztályost. Nem illettünk mi közéjük, kettőnknek kéne egy feledik osztályt nyitni, ami nem hobby, de nem is első osztály. Na meg sorban az ötödik versenyünk volt. Hatodik, ha úgy vesszük, csak az első ugye visszalépéssel végződött... Ebből az ötből három hobby osztály és kettő hivatalos. 2011 májusában indultunk először az Alfa Kupán, most 2013 májusa van... 2 éve versenyzünk és a sport 10 éve mutatkozott be. Bőven kezdők vagyunk :)

A versenyről is, ne csak folyamatosan elmélkedjek. Péntek délután indult a kalandunk, utaztunk be a városba, hogy szombat hajnalban onnan tudjunk a vonatra menni. Tettünk egy kis kitérőt is, meg is áztunk, aztán meg alig 4 óra alvás után ébresztő szombat hajnalban, gyors reggeli, egészségügyi séta, aztán Győr egyik külrészéből besétáltunk a vasútra. Mókás menet volt, amúgy sincsenek sokat ilyenkor a városban, de hogy még kutyával, málhás szamárként is mászkáljon egy fiatal lány... az már kész látványosság ilyenkor! A verseny előtti hisztim természetesen megvolt, attól féltem, hogy lekéssük a vonatot, szóval Arcus nem is hagytam pisilni, rohantunk, mint a bolondok. Furcsamód az állomás hajlani fél 6-kor már teli volt emberrel, a pénztáraknál hosszú sor állt. Ismerőssel is összefutottunk várakozás közben. Mire sikerült a jegyeket a kezemben tudni, már 5:42 volt, rohantunk ki a peronra, mondván, úgy is most fogjuk lekésni... a célegyenesben. De nem, vonat sehol, várnunk is kellett.

Sikerült beülnünk az egyetlen fűtetlen kocsiba. Kicsit örültem is neki, mert így legalább Arcus nem lihegte ki az életét, neki teljesen jó volt a hideg, én meg megfagytam, mert minek vigyek pulcsit, az plusz súly, meg úgy is meleg lesz. Tatabánya környékén kezdtem el gondolkodni, hogy ki kéne venni a jelmez kabátját a táskám legaljáról. Lusta dög vagyok, nem tettem meg.
A Keletiben még nagyobb látványosság voltunk, mint Győrben... furcsa, hogy Budapesten meg lehet még lepni az embereket azzal, hogy a hátizsákomra egy do van rákötve, (Do: kendosok által használt has és mellkas védő páncél) kukás zsákkal befedett textilboxból meg egy shinai lóg ki (Shinai: bambuszből készült, bőrrel összeerősített bot, kendosok használják, ezzel gyakorolják a japán kard használatát). Na meg a kutya... nagy, fekete, borostyán szemű. :D Szóval könnyen kiverekedtünk magunkat a tömegből, sétáltunk pár utcát, mire odaértünk Fruzsiékhoz, aki elvállalta, hogy elfuvaroz minket a versenyre. Nagyon köszönöm neki! Pami művésznő egyből a mancsa köré csavarta Arcust, mostanában ritkán látom, hogy ennyire odavan más kutyákért. Már csak ezért is megérte! Innen a GPS nem túl segítőkész irányításával mentünk a helyszínre, ahol a bejáratnál kaptunk kakizacsikat. Tökéletes ajándék, ilyen kéne minden kutyás eseményre! Befoglaltam egy helyet Kyráék mellett, velük Komáromban találkoztunk először. Alig, hogy odaértünk, már kezdődött is a verseny, még annyi időm volt, hogy kipakoljak, elintézzek pár dolgot és átöltözzek, meg egyszer a kezdést elgyakoroljuk. Nem, ááá, nem néztek őrültnek, mikor elkezdtem mindenki előtt felkötni magamra a hakamát, majd teljes harci díszben elmentem egyedül kűrt gyakorolni. A páncélt nem vettem fel, nem tudtam benne szabadon mozogni, szóval az itthon marad a további versenyeken.

Elsőnek volt a Senior osztály, a két jelenlévő versenyzővel, mivel Eszti és Lizzi az autópályán ragadtak Orsiékkal. Aztán jött a hivatalos 1. A. része... elvileg itt a harmadik indulók lettünk volna, de mivel Orsiék nem voltak, ezért másodiknak indultunk Gizmoék után. Be voltam tojva... őszintén. Próbáltam rávezetni, hogy van zsebem, és nyúlkáltam be a nadrág oldalán lévő lyukba, onnan adtam neki a kaját ringbelépés előtt, de ő addigra már elkezdett pótcselekvéseket beépíteni a kis agyába. Elment pisilni, szaglászott, más fele nézegetett. A ringben meg pláne. Nem hisztizek, mert amúgy ügyes volt, csak elcsúsztunk, az irányok is elmentek a fenébe, jó pár helyzetnél háttal voltunk a bíróknak, aminél pont szembe kellett volna lennünk. Ez járt végig a fejemben, hogy a fenébe is, elszúrtuk... Amúgy ténylegesen nem emlékszem másra, csak arra, hogy késve indult, nem akart fekve maradni forgásnál, jött volna egyből körbe hátul, és a végén ülve maradt a ring közepén. Én már rég kiértem, ő akkor még csak elvarázsoltan ült és félig lecsukott szemmel szaglászott valamit a levegőben. Rászóltam, hogy Dinka... semmi. Szóltam újra, hogy szaurusz. Arra már elindult és még a bírók is nevettek. Komolyan minden kiesett... mintha levillogtatott volna K és J ügynök. Utána persze már kellett volna neki a virsli.
A nap többi része mókázással telt, megpróbáltam aludni is egy picit, amit egy szemét bogár keresztül húzott. De legalább már a többiek is tudják, hogy sikítófrász jön rám, ha bogarak mászkálnak rajtam. Orsiék is megérkeztek aztán, nagyon örültem neki. A nap nagy részét Szandrával és a két belga gyermekével töltöttem, Nitrotól még puszit is kaptam. Nem sokára kincseket fog érni egy ilyen csók, én pedig már most megkaptam. Gazdagnak érzem magam! Frizbiztünk Orsival a frissen nyert textilfrizbijével. Nem is repült rosszul :)
A verseny nagyon jó hangulatú volt, élőben hallhattunk Boci, bocit meg nosztalgiázhattam az ugrálókötelesekkel. Mindig eszembe jut, hogy régen mennyire akartam járni, aztán egy év után abbahagytam az egészet, mert nem ment se a dupla, se a tripla. Sok színes program volt, a tombolára is befizettem, de nem nyertem :( Eredményhirdetés után egyből jöttünk haza, mert én még másnap dolgoztam... Vicces is volt felkelni.

A nap végeredménye: Hivatalos első osztály 5. helyezés, 84%, ami még pont nem jelent feljebb lépő pontokat, viszont idén nagyon örülnék legalább egy pontnak, a többi kettőt pedig majd jövőre. Hivatalos 2-ig el szeretnék mindenképp jutni Arcussal, de ehhez természetesen még sokat kell tanultunk és fejlődnünk, látva, hogy milyen tudással rendelkeznek a második osztályosok. Nagyon örülök, hogy ott lehettünk, köszönjük a versenyszervezést Heninek és az Állat és Ember Állatvédő Egyesületnek!
Képeket kaptam tegnap, videó egyenlőre úgy néz ki, hogy nincs. Nagyon sajnálom, hogy nem lett, ezt a kűrt mindenképp szerettem volna visszanézni, hogy tudjam, mit kell javítani, hiszen idén már új kűrt nem csinálunk.
És most jövök rá, hogy nem a megígért rózsaszín zokni volt rajtam! Ejnye!

Happy April

Április eddig nagyon jól alakul, kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a további pár nap.
Összegyűjtöttem pár munkát, szám szerint hármat, így pénzügyileg nem leszek bajban (remélhetőleg) és nem kell emiatt kihagynom semmit. (koppkopp!) Aminek a legjobban örülök: felvettek egy híres díjlovagló lovardába lovásznak, pluszba edzést is kapok, hogy a későbbiekben a lovak lemozgatásában is tudjak segíteni. *-* Már a lovászkodásnak is örülök, mert egy nagyszerű ember a főnököm, sokat tanulhatok tőle. Már azalatt a pár óra alatt is, amíg ott voltam, sok újat megtudtam a díjlovaglásról. A ráadás pedig, hogy a hölgy még munkakutyázik is, snacikat tenyészt(ett) és malikkal dolgozik. Megmutatta az újoncot is, egy pár hónapos mali fiúcska. Tündéri! Kiképzésre van nála, de mondta, hogyha megszereti, akkor kihisztizi a tenyésztőtől és ő nagyon tud hisztizni. Szóval nagyon megfogtam azt a bizonyost :)
A napokban beneveztem Arcussal a pestújhelyi DD-re, fuvarral úgy vagyok, hogyha nem akad, akkor vonatozok... de ha akad autó, akkor annak nagyon fogok örülni. Barátnőm mondta, hogyha ma meglesz a kresz vizsgája, akkor elvisz szívesen... és meglett neki, szóval várom, hogy megbeszéljük a részleteket :D
A kűrrel nagyon jól haladunk az utóbbi napokban, bár tegnap eljátszotta a hülyét és a körbe helyett elkezdett hemperegni. De aztán elrendeztük és megcsinálta jól. Csak én is idegesebb voltam a sok szúnyog miatt, ezt ő meg rossz néven vette.
Nekem pedig maradt egy hetem az iskolában. Még nem érzem az érettségi miatti idegeskedést, egyenlőre az év végi jegyeim miatt izgulok. Várom már a következő két évet is, bár ahogy hallottam a felsőbb évesektől, az egész arról szól, hogy kártyáznak a tanárokkal meg kávéznak. Már amikor nem gyakorlaton vannak és nem vizsgák előtt állnak. Múltkori alagi kirándulásom során (o, igaz is, erről is mesélek mindjárt) megkérdeztem az egyik szakmai tanárt, hogy inszeminálást tanulunk-e szakmai években, mire azt mondta, hogy többek között azt is és hogyha érdekel a szakma, akkor nagyon érdekes lesz számomra az egész. Remélem is :)
Akkor Alagról is pár szó. Meglátogattuk a lovasokkal a versenyistállót, messziről láttuk Overdose istállóját, meg egy edzést is megnéztük. Meséltek a pályáról, a nagy öregekről, versenyekről, közeli emberek Overdose-ról és a többi nagy reménységről. Utána átmentünk a Kincsem Parkba is, ott is meséltek nekünk, bár sokkal kevesebbet és az nem is volt annyira érdekes.
Mandul bioszérettségi előtt megy nyiratkozni, aztán majd még tábor előtt is elviszem mert addigra megnő a szőre akkorára, mint Arcié. :)
A hét elején pedig még megpróbálom kihisztizni az igazgatónőnél, hogy az évben utoljára engedje be Arcust csütörtkön, úgy is csak bográcsozunk. Akár még műsoros ebédet is felajánlok neki! :)

Kűr, inspiráció, lemaradás

Aish... május 11. Az első idei verseny, és az első idei, amin ott szeretnék lenni. Kérdés, hogy össze jön-e. Kell még fuvar és kell még kűr.
Azt kell mondanom, hogy talán még jól vagy jobban állunk, mint szokásom állni, bár a kalózossal talán már jobban álltam a versenyek előtt egy hónappal. Nem emlékszem. A lényeg, hogy a kezdés megvan, Arcus tudja magától is, csak még a zenét nem tudja összekapcsolni vele, így szólnom kell neki, hogy mikor induljon el. A kellések trükköket nagyon szépen tudja, még a komplikáltabbakat is. Talán a forgásos-hempergőzős összetettnél kell neki szólnom, hogy maradjon fekve a biztonság kedvéért, nehogy lesuhintsam egyrészt, másrészt hogy biztos hemperegjen tovább :) A hátrálásnál kell néha erőteljesebben rászólnom, hogy ne feküdjön bele, menjen csak tovább, de versenyen nem fogom erőltetni. Csak addig fogom kérni, amíg csinálja és nem esik ki a ritmusból. Direkt úgy rakom most össze, hogy lassan kövessék egymást a dolgok, hogyha el is csúszunk, javítani kell vagy a meleg miatt lassú lesz, hogy ne legyen belőle probléma. Ha meg gyors lenne, akkor be tudok iktatni mindig egy pluszot oda vagy ha kitartjuk, az sem néz ki rosszul :) Próbálom megkönnyíteni az ő és a saját dolgomat is. Hátha sikerül megjegyeznek a kűrt. :)
Még nekem kéne elmennem megnézni egy témába illő edzést vagy legalább videókat nézni, mert így nem lesz meg a téma része a kűrnek... Pedig kell bele töltelék. Komolyan mondom, várom már, hogy egybe is kipróbálhassam a kűrt, jelmezben, kellékkel, kaja nélkül. El fogom bőgni magam :) Ha összejön... erre az évre meg lesz a teljes boldogságom :) Tavaly Alfa után vagy még 2-3 hónapig vigyorogtam és jó kedvem lett, ha a teljesítményünkre gondoltam, na meg arra, hogy mit mondtak a bírók. Nagyon jól esett akkor az.
Ha van valaki, aki Győr környékéről vagy Győrön át menne Pestre május 11-én, az feltétlen szóljon! Bár már a versenyhez is írtam, onnan se jött visszajelzés. :/ Nem akarok júniusig várni, mert akkor már meleg lesz (nem mintha májusban nem lenne...), és akkor Arcus agya már nyaralni van. Mekkora élvezet lenne úgy bemenni bioszérettségire, hogy boldog vagyok, vigyorgok, nem is érdekel, ha nem tudom, hogy mikor homorú vagy domború a szemlencse, illetve hogy melyik családhoz/törzshöz tartozik éppen az az állat.
Mellesleg jönnek az újabb és újabb ötletek... megint dorama révén. ^^
Majd hozok kűrgyakorlós videót, hogy valamit azért mutassak is mostanában Arcival :)

Agility edzés Mandullal

Mily' mókás a Sors... csütörtökön mentem volna Mandullal állatorvoshoz, hogy végre beoltathassam, ám anya szerda este közölte velem, hogy egyedül leszek itthon öcsivel. Mivel jöttek az ünnepek, ezért úgy kellett számolnom, hogy még szünetben, de ne ünnepnap menjek és a péntek munka miatt kilőve. Maradt a szombat.
Hirtelen felindulásból rákérdeztem Csillánál, hogy szerinte jó ötlet lenne-e, ha elmennénk edzésre oltás után. Dolgok lebeszélve, szóval már úgy indultunk el itthonról, hogy edzésre is megyünk. Mandul életének első agility edzése. Voltak kétségeim, félelmeim... de ezek teljesen alaptalanok voltak!

Szóval, reggel nyolckor, alapos fésülködés után (vedlő kutyánál, főleg mackóbundásnál alapvető dolog, kéremalássan!) Szóval, buszra felpattantunk, bácsi egyszer rátaposott a farkára, amúgy nyugodtan bámult kifele az ajtón, így legalább nem hisztizett, csak dörgölőzött hozzám, hátha lejön a szájkosár. Leszálltunk, sétáltunk egy nagyot, óriási kerülővel, több városrészt átszelve. Persze a kisasszony kiadta magából a dolgokat, amit kb. 3 kilométeren át cipeltem magammal, mert a környéken sehol egy kuka. Utálom...
Fél úton felpattantunk a buszra, ahol a sofőr nagy örömmel fogadta Mandult, köszönt neki, bókolt meg minden cukiság. Mandul fél úton kijelentette, hogy neki vége... felvettem az ölembe, hogy kilásson az ablakon, akkor abbahagyta a hangos hisztizést. Néztek nagyon az emberek, a buszsofőr folyton fütyült neki :)
Kikeveredtünk, elsőként értünk a dokihoz, kicsit meg is ijedtem, hogy biztos nyitva lesznek-e. De végül elsőként mehettünk be, kaphatta meg az oltását, én meg megszabadulhattam a fizetésemtől :D Visszafele rohantunk a buszmegállóhoz, közben eszembe jutott, hogy a fajtamentős bögrém megint a rendelőben maradt... sebaj, ők legalább egyben megőrzik. Szóval, azért rohantunk, mert elnéztem az órát a mobilomon, miért is ne, drága betörött kijelzőm már három éve szórakoztat ilyenekkel. Ezen a buszon is hisztizett a kisasszony, ölbe is vettem, de akkor se hagyta abba, már ideges is voltam, leszálltunk a mamáéknál... Volt másfél óránk szabadidőben. Drágaságomnak mancsot töröltünk, majd szabadlábon engedtük a házban. Annyira élvezi a benti létet, követi az embert mindenhova, mindent jól megnéz. Ivartalanítása után is minden mozdulatomat figyelte, mikor öltöztem, pakoltam. Beült mama mellé a konyhába, hátha kap valamit... kapott is kis piskótát, meg almát. Játszott nagyokat a papával, meg egyedül is, már-már olyan érzésem volt, hogy ott kéne hagynom nekik... jó ideje nincs már kutyájuk, lassan 15 éve is megvan talán, hogy Tapi meghalt szájrákban. Most pedig költözés alatt vannak, vagyis egyenlőre eladás-keresés alatt, szóval még nem. Nyugdíjasok mindketten, már kicsit unják is, egy nyugodt, magában befőttként ellevős, de mégis emberközelséget kereső kisebb-közepes testű kutya lenne a legmegfelelőbb számukra. Mandul ha nincs lefárasztva, akkor kibírhatatlan. Ivartalanítás után ezt meg is tapasztalták :)
Innen mentünk tovább az találkahelyhez, ahol Csilla felvett minket. Itt futottam össze Esztivel és Szandival, akik ugyan csak edzésre indultak, csak őket más vitte ki a lovardába. Mi értünk oda Csillával először. Jovi akkorát nőtt! Akár a májusi első találkozásunkhoz viszonyítom, akár a nyári UFO Kupához. Mind agyban, mind testben. Ahogy elkezdtem dögönyözni, egyből a fiatalkori Arcus jutott eszembe róla... nem tudom, hogy miért, talán a kis patkányformás test miatt, de tény, hogy Jovinak nincs pateszfeje :D Arcusnak úgy egy éves koráig bőven az volt, aztán belenőtt a feje az orrába. Jól kezdtünk amúgy az egész megérkezést, mert ahogy pattantunk volna ki az autóból, egyből ott termett pár kutya és Mandul morogva próbálta távol tartani őket. Megbeszéltük a dolgokat, a többi kutya sem akadékoskodott aztán már annyira. Összeraktuk őket Jovival hátul, akkor ott is vicsorgott kicsit, majd közösen elfordultak egymástól, de mire kiszedtük őket, már teljesen jóban voltak. Vagy csak elhitették velünk.
Aztán megjött a csapat nagyja, befoglaltuk a lovardát. Mandul szabadon, rohangászott a többiekkel, próbált terelni, frizbit elvenni, de valahogy sosem jött össze neki. Kipakoltunk addig, aztán kutyák megfog, edzés kezdődik. Kikötöttem az egyik fém kitörő rúdhoz (lovas akadálytartó oszlop, ha úgy jobban tetszik :D), gondolván úgy is elég nehéz... az elején annak is bizonyult, amíg pályajárás volt. Aztán már inkább könnyen elvontatható akadálynak. Állva rángatta úgy két métert, aztán miután eldőlt, még húzta egy darabig... lökött szánhúzó! Szóval rám volt kötve, míg az edzés ment, mondta a magáét kánonban Ákoskutyával, Maszattal és a sheltikkel. Szuper koncert volt amúgy, csak kicsit már idegtépő...

Aztán felkéredzkedtünk a kisebb pályára edzeni. Dóri lett az edzőnk, szokás szerint :D Kisasszony először nem igazán akart kúszóba menni, majd lebeszéltük, aztán már rohant szépen. Az első akadályugrása úgy nézett ki, hogy kúszik-hopp... elvileg. Gyakorlatilag kúszik-kúszik. A minire állított akadály alatt átbújt! Nem¨tudom, hogy hogyan és mit képzelt, de megcsinálta így... mindketten csak röhögtünk rajta. Utána már működött rendesen a hopp is. Jobb kézre megy szépen, ugyebár az a saját oldala, bal kézre átmegy az első akadályon és a kúszón, de a második akadálynál már átjön a jobb oldalamra. Most próbáljuk amúgy is engedelmes munkában a bal oldalon haladást, de még kajával is inkább húz a jobb felé... nem tudom, hogy ez mi, de képes a lábaim alatt is átbújni, csak mert nem tetszik neki az az oldal. Erre várok ötleteket... Bal kézre kicsit katasztrófa volt, jobbra csodajól ment.Tapasztaltaktól is azt kaptuk, hogy nagyon ügyes, élvezi, pörgős vadállat. Fajtáját tekintve pitbull vagy pumi, de nem border :D Ugat, pörög, játék helyett kézre harap és lehet forgatni meg felemelni a játékkal.Nem sokat edzettünk, kétszer úgy 10-15 percet, de ennyi bőven elég is volt, még élvezte, csinálta volna tovább és már azt is megjegyezte, hogy nem illik elmozdulni onnan, ahova épp leültettem.
Edzés után még elmentünk Esztivel és Csillával a Püspök erdőbe fényképezni, trükközi, frizbizni. Ketten kattintgattak és meg kutyáztam. Lett sok-sok gyönyörű kép rólunk, köszönet érte a csajoknak! 

Hazaérvén elbúcsúztam az utolsó kismalactól is, Borkától, aki a Chipper nevet kapta Csillánál. Arcus meg volt bolondulva, örült, hogy végre hazaértem és még a csaját is magammal hoztam. Vele külön kimentem egy pórázmentes sétára, gyönyörűen jött vissza első szóra és lábnál jött falunk belül is. Régen élveztem már ennyire vele a szabad sétát. :)

Jól elfáradtunk aznap, Mandul nem is akart többet sétálni, egyből elvonult aludni :)



 

Egy-két-há'...

Jöttem, hogy pótoljam az elmúlt hónapokat. Januárt, februárt és a március első hetét.
Január:
Még szilveszterkor voltunk újévi futáson apával és Arcussal, természetesen én voltam a táska, kutya és gépcipelő, ők meg élvezték az egészet. Volt egy másik kutya is, vele szórakozott Arcus egy kicsit, de futásnál őt elengedték és rohangászott fel-alá a futók körül. Apa szerint nagyon idegesítő volt, hogy nekik kellett kerülgetni a kutyát. Arcus természetesen hámban pórázon, először rendes húzóhám volt rajta, de mivel szaglászós kedve volt, áttettük rá a "sétáltatós" hámot, mert azzal viszonylag könnyebb irányítani. Utána sétáltunk a bevárosban, jól bírta a durrogtatást, trombitázást.
Este itthon is játszottunk a kertben tűzijátékozás közben, persze mikor kevesebbet lőttek messziről. Amikor sok vagy közelről volt, akkor inkább bejöttünk, mert látszott rajta, hogy már nem tud teljesen a játékra figyelni. Mandulának nem voltak ilyen félelmei, őt pörgettem a gumira rákapaszkodva, meg frizbiztünk, nem érdekelte a durrogtatás. Bent néha hisztizett, ha nagyobbat durrant.

Volt velem suliban Arcus egy heti betegség után (milyen jó volt itthon lenni és csak velük foglalkozni), bemutattam a póniknak, Primonak és Mizdonak. Primot nem érdekelte, ő evett tovább, Mizdo fordult ki felé, mire Arcus elkezdte terelni. Aztán közelebb settenkedtek egymáshoz, összeszagoltak. Mizdo jött volna még közelebb, nagyon érdekelte Arcus, de Arcit nem engedtem oda, nem akartam, hogy megcsípje vagy odaugorjon egy kicsit a póninak, nehogy az meg kirúgjon rá. Órákon nagyokat eregetett, magyaron bepisilt. Hozzátenném, hogy előtte 20 perccel volt kinn... szóval nagyon nem értettem a helyzetet. Nem volt belőle probléma, feltöröltem, a tanár együtt érző volt. Próbán meg a teremben futkosott, a színpadon szaglászott és nem csinált semmit. Ugrani semmi áron nem akart. Mondjuk ha úgy vesszük, akkor elég fárasztó volt neki az iskola is, nem hogy még egy színházterem, hangos zenével, nagyon sok emberrel és persze az új dolgok. Játszott nagyot is, persze a plüssbanánnal. Azon nevettem nagyot, hogy a hely igazgatója vigyorgott, mikor meglátta, hogy kicsit félve megyek be a kutyával a csarnokba :)
Megvolt Arcus 4. születésnapja és Mandula 1. évfordulója.
Február:
Megvolt a szalagavató. Ideges voltam, minden bajom volt, már a második osztálynál hisztiztem, hogy mikor jövünk mi. Attól is rettegtem, hogy Arcus nem csinál semmit, vagy a színpadon áll neki kakilni, mert nagyon nem volt kedve előtte kakilni. De szerencsére mire mi mentünk volna fen, kiengedte magából és én vidáman szedtem fel a bokor tövéből. Maga az előadás nagyon jól sikerült, előtte természetesen nagyon izgultam, remegtem, fájt mindenem, enni nem tudtam, pedig már az éhségtől is rosszul voltam. Mi lett volna, ha elfogadom a felajánlott pálinkát?! Szépen csinálta a dolgokat, persze megint nem az eltervezett sorrendben. Ugrani nem akart, nem is erőltettem, pedig háton átugrás de jó lett volna. Tapsot nem nagyon kaptunk, direkt megkértük a közönséget, hogy közben ne tapsoljanak, a végén meg nem tudták, hogy lehet-e. Az egész műsorunk nagyon jó lett, Arcus még a végén is feljött a színpadra, a közös tánchoz. Osztálytársaim nagyon megölelgették, meg az évfolyamtársak is. Előtte úgy mentem vele mindenhova, nem nem ad autogramot  nem áll szóba senkivel, nem csinál közös képet... Meg megismerték még az Alfa utáni híradóból! Egy család is odajött, hogy gratuláljon, mert ők is kutyáznak és tudják, hogy mennyire nehéz. Véleményem szerint a többség néző nem tudta, hogy mi ez, szerintük csak játék volt. Lényegében az is, csak ők nem látták a mögötte levő munkát. Kb. 250 ember előtt adtuk el... ilyen nézettségünk talán diákdiri-választáson volt még. Természetesen kajával mentünk fel. Ezután kezdünk rágyúrni a kajamentességre, hogy végre első osztályban is tudjunk olyat alkotni, mint hobbiban. Hetekkel utána még mindig voltak tanárok, akik mondták, hogy jól voltunk, bár még így is kevesebben voltak, mint képzeltem.

A border színgenetikás dolgozatommal nem értem el eredményt... sajnos. Az öt nevező közül mindenki más helyezett lett... első, második, harmadik vagy különdíj. Én semmit sem értem el. Kicsit rosszul esett/esik, hogy ők mentek a Tudományos Akadémiára, díjátadásra, ahol kaptak díjakat, pluszba még az iskolától is kaptak pénzbeli jutalmat, meg teljesen hősként ünneplik őket, én pedig utána csak egy "ez van"-t kaptam... És akkor a későbbi újságcikkekről, dolgozatmegjelenésről ne is beszéljünk. Volt olyan dolgozat, amivel nem kellett ennyit dolgozni, mint az enyémmel, vagy már ki volt dolgozva. Tény, hogy hibáztam kicsit is, nagyot is a dolgozatomban, a végén a felsorolás túl sok volt (ezt persze csak értékelés után tudták közölni velem, pedig előtte volt idő ellenőrzésre, korrigálásra). Nem mindegy, de már nem tudok mit kezdeni ezzel. Jövőre is indulok, ha lehet, megint nem túl témába illő dolgozattal: mentálhigiénés kezelések fejlődése. De legalább bioszérettségin 10 pont már biztos.
Március:
Kiderült, hogy már biztos jönnek a kecskék, munkám is lesz velük: fogatolni kell tanítanom őket, pluszba viszem majd sétálni is őket a kutyákkal együtt, hogy szokják egymást, meg trükköket is fognak tanulni.
Arcussal nekiálltunk a kűrnek, melynek témája a kedvenc koreai doramám, a Faith - The Great Doctor lesz.
Mandullal küzdök... elkezdtük a másik lábnál heelworkot is, alakul, de nem fekszik fel úgy, mint jobb lábnál. Szemből is működik már, meg tudja fogni lábbal a botot... de még mindig durván pörög. Valami majd lesz...

Célok ellenőrzése

Tavaly év elején írtam egy bejegyzést az éves céljaimmal... lássuk, mi sikerült:

Az Alfa DD Kupára biztos el szeretnék jutni, ha törik, ha szakad!
Ott voltunk, immár két kutyával és nagyon jól éreztük magunkat! Imádtam!!! ♥

Emellett még 1 vagy 2 versenyt szeretnék hobby kategóriában, szabad téren.
Megvolt a kettő, boldogság van!

Jobban hozzá szeretném szoktatni a zárt, nagy és hangos terekhez, hogy ne legyen baj a téli versenyekkel.
Sajnos ez nem egészen jött össze, hiszen nem sikerült többed magammal kibérelni a sportcsarnokot gyakorlás céljából, ám volt a suliban, ahol nagyon jól teljesített, meg úton-útfélen is gyakorolgattunk, pl. Meki előtt, fagyizó mellett, belváros kellős közepén.

Falunapon szeretnék fellépni vele, ha úgy alakul.
Totális X...

Esetlegesen szeretnék kutyasuliba is eljutni vele, ez nagyon függ a bátyám továbbtanulásától.
Voltunk párszor...

Utazgatni, megint Balatonon nyaralni vele.
Utazgatás megvolt a versenyekre menet, meg elmentünk Tordasra is, ám messzebbre és hosszabb időre sehova sem jutottunk el... főleg nem a Balatonra.

Szeptemberben kiállításra menni, az eredményétől függően folytatni vagy nem folytatni hobbyban.
Cöh... nagyon kimaradt...

Terelni eljutni, kicsit megnevelni.
Nulla... óriási nulla... a kacsákkal már normálisabban viselkedik, de birka közelben nem voltunk...na de, bemutatón... :/

Apát rávenni, hogy elmenjen vele Kutyafuttára.
Sikeresen lekéstük :D

Több edzésen a pórázt apa kezébe nyomni. >__<"
Egyszer vitte el magával futni...:(

Frizbizni, akár már komolyabban.
Valamelyest nekem sikerült ezt elérni, ám kutyáékkal még mindig semmi fejlődés saját korong hiányában.

Idén nem tervezek ilyen célokat leírni... túl átláthatatlannak ígérkezik már most az év...:)
Kiegészítésként ott volt még a raszta haj, ami összejött (lásd Tatabánya DD), a tetkó, amit lebeszéltem már a művésszel, ám a tűje alá már nem jutottam el. A könyvem meg semmit se bővült azóta :D
Következtetés: A DD irányában nagyon sikeres évünk volt :D

Gyakoroltunk ma is a kutymorgókkal, Arcussal mentem ki először séta után. Már kezdtem elfelejteni, hogy mikre képes póráz nélkül is... régen volt alkalmunk csak kettesben sétálni, vagyis inkább andalogni. Egy-két trükköt átvettünk, próbálgattam a távolsági munkát, kisebb-nagyobb sikerrel. Egyszer csak háton átugrásnál nekifutott, dobbantott, de csak függőlegesen emelkedett fel.. és ezt eljátszotta többször is, vagy éppen a sarkamat ugrotta át. Lementem neki nagyon kicsibe, hátha, de még úgy is csak a lábamat ugrotta át... előtte többször is megpróbált a hátamra ugorni, csak lecsúszott, én meg kinevettem... persze, ha résen vagyok, akkor beklikkelem, de éppen háton át volt a feladat, nem hátra fel.
Mandullal is elindultam gyakorolni, de pont hogy kiértünk az első kertbe, láttam egy lovat elrohanni az utcában... lovas nélkül... gyorsan vissza a helyükre, rohantam ki, ahogy tudtam, de ló már sehol, a szántón és a környékén sem legelt. Megdobbant a szívem, hiszen szürke volt és az egyetlen szürke, akiről most a faluban tudok, az Sába, a ló, akit évekig gondoztam. Bár ő nem indult volna el célirányosan a falu másik végébe, távol az otthonától :)
Aztán este megint gyakoroltunk, épp Mandult akartam felállítani két lábra, mikor Arcus hátulról rám támaszkodott, mint a "vonatozós" trükkben. Neki ezt kell még bevésni, hogy kézjel nélkül is felkapaszkodjon... vagy legalább ne kelljen folyton ott tartani a kezem.
Mandul szépen halad, most kezdtük el a két lábon forgásokat... kicsit elsieti, ugyan az a bepörgés lesz belőle, mint általában. Meg akkor az előttem felállítást is próbálgattuk, az 10-ből 8 alkalommal összejön. :)
Most este meg azzal szórakoztunk, hogy Mandult felvettem kézbe és Arcus felé lépkedtem vele, meg murrogtam... látni kellett volna, hogy miket reagált rá Arci :D
Holnap menhelyezés Roxival, holnap után meg Arcus újra canicrossozik apával egyet. :)
És a végére egy hangulatzene... már vagy 5 órája ezt hallgatom, de még mindig hidegrázós...

Évzáró videó

Tudom, még korán van hozzá, de addig úgy sem fog semmi eget rengető történni velük. Max az, hogy 31-én elkísérjük apát a szilveszteri futásra, ahol valószínűleg megint fog Arcussal futni. Arról meg majd lesz külön :)

Jövőre már be van ütemezve a szalagavatós dolog, aztán a többi még kérdéses. Attól félek, hogy az éjszakai DD pont a szarvasi agilitytábor ideje alatt lesz... és akkor most döntsem el, hogy hova megyek?! Természetesen a DD-t választanám, de azért már a táborba is szeretnék eljutni... Amúgy megint az utazás része az, ami bajos. A pénzügyes most rendeződni látszódnak, van állandó munkahelyem suli mellett, zsebpénznek tökéletesen megfelel. Abból futja a nevezésre. Bár éjszakaira 5000 a nevezés... már most azon gondolkodok, hogy ott csak Mandullal indulok, Arcussal meg trükkversenyen. A májusi annyiban necces, hogy érettségik között van, bár a bioszig lesz jó pár nap, így nem problémás az a része. Csak az, hogy előtte egy huzamban, egy hétig... Oda szeretnék menni mindkettővel. Alfára is kettővel, bár annak még nincs meg az időpontja. Nem tudom, hogy idén lesz-e Pünkösd Kupa, de oda valószínű, hogy megint csak Arcussal megyek. Közel van, vonattal mennénk, úgy viszont csak egy kutyát tudok vinni. Mily' szerencse, hogy szereztünk könnyű boxot! A tatabányai verseny folytatásáról sincs még infóm, jövőre oda is kettejükkel szeretnék menni, nehogy már kimaradjunk a fiatal kutyások csapatából! Aztán ugye már szeretnék kijutni legalább Bécsbe... ott viszont a beltér a nehezítő tényező... Addig még szeretnék bejutni itt a faluban a sportcsarnokba pár gyakorlás erejéig.
Mandullal szeretném a frizbit is komolyabban elkezdeni, most hogy már van hozzá mindenféle alapom. Legalább egy versenyre szeretnék eljutni... Távolságiban max. just for fun témában indulhatunk, mivel 20-25 méternél többet nem tudok dobni, time trialban lehet esélyünk, de igazából a free, ami izgat.
Az agilityt és a terelést is szeretném újra elkezdeni, úgy néz ki, hogy lehetőségem is lesz mind a kettőre.
Emellett az én életem úgy fog alakulni, hogy mégsem lovastúra-vezető leszek, hanem állattenyésztő és állategészségügyi technikus... mindenki döntse el, hogy melyik a jobb, nekem nagyon rosszul esett, hogy meg kellett változtatnom a céljaimat.
Viszont még mindig cél a jó érettségi, mert az egyet jelent: bővül a falka! Neeem, nem újabb kutyával... :)

Boldog karácsonyt!

Kutya az iskolapadban

Múlt héten szombaton Arcus végül bejöhetett velem suliba. Leizzadtam még az előtt, hogy felmentem volna az igazgatóhoz... ő pont nem volt benn, a helyettes asszonnyal beszéltünk, megengedte, sőt, kilátásba helyezte, hogy korábban haza is mehetek, csak kevesen lássák a kutyát, mert nem szeretne olyan kérdésekkel bajlódni a következő héten, hogy be lehet-e hozni kutyát?
Hogy lehet bejuttatni az iskolába egy 21 kilós, 58 cm-s, fekete kutyát észrevétlenül? Ne gondolkodjatok tovább, mert sehogy. Ahogy beléptünk a kapun, már letámadtak minket, hogy jaaaaj, meg lehet simizni? A folyosón már trükköztünk, ismerősök kértek egy rögtönzött bemutatót. Az öltözőben is egyből mindenki a nyakába ugrott :)
Az odaútról annyit, hogy korábbi busszal mentünk, még sötétben... miért is ne, elkezdett az eső is esni, szóval jól megáztunk.
Tesin benn volt velem, bár a tanárnőnek nem nagyon tetszett, de nem csinált semmi rosszat, csak összeszőrözött mindent. Nem rohant a kosárlabda után sem, ül-feküdt, felmászott az ölembe és a fejét belefúrta a pulcsimba. Ott mindenki elolvadt, én is majdnem elkezdtem bőgni. Imádom, hogy ennyire ki tudja fejezni a szeretetét, még ha nem is tudatosan csinálja. Nekem nagyon jól esik egy-két ilyen véletlen is.
A törit végig csóválta, meg nézelődött kikötve a padomhoz, közben próbált kikönyörögni a másik padban ülőtől egy kis májkrémes kenyeret, de persze nem jött össze neki. Simit viszont sokat kapott :) Két németet is végig aludt, nem csodálom. Előtte sokat trükköztünk, meg szaglászott kinn az udvaron. (Tavaly előtt is végigaludt egy huzamban két németet... pedig az apuja német, illene figyelnie :D) Itt is bemutatta, meg előtte tesin is, hogy igazi pasi és tud nagyokat pukizni... köhöm...
Magyaron meg ofőn már szabadon mászkált a teremben, játszott több emberrel is, padtársam azzal szívatta, hogy "Ki az ott?", mire Arcus odarohant az ajtóhoz, fülelt, majd átfutott a termen az ablakokhoz, feltámaszkodott a radiátorra és az ablakon kémlelt ki. És ezt csinálta felváltva. Aztán elkezdett nagyon szaglászni, ofőm kérdezte is, hogy kimenni akar-e? Nem, nem, előbb volt kinn, úgy 20 perce... erre odapisilt a tanári asztal mellé... uff... Kösziköszi, Arcus.

Egyszer szünetben kinn más messziről kiabált biosztanárom, hogy "Csak nem border collie?" De, az... akkor ne is vigyem messzebb, ő meg akarja nézni. Mióta megírtam a színgenetikás dolgozatot, azóta ő is rá van kattanva a fajtára, még Rogert is megemlítette, mikor látta a tévében. Rákérdezett, hogy akkor Arcus milyen színű, gyorsan elregéltem, hogy ő fekete-fehér, de tricolor hordozó, neki van a színalakulása levezetve a dolgozatban :) (Majd lehet ide is begépelem, ha lesz rá időm)
Többen is érdeklődtek a trükktanítás felől, meg magáról a borderről kérdezgettek. Hazafele is eláztunk meg kerültünk is egy nagyot, mert bőven volt időnk a buszra. Arcus nagyon elfáradt, amit megértek :D Hazafele a buszon meg anya jóvoltából mézespuszit ettünk mindketten *-*

Ömlesztés, mint mindig

Nem bírom ki (sosem), hogy ne szórjak el kicsi részleteket a jövő évi kűrjeinkről! Szerintem ezt már idén észrevettétek amúgy, de ez van. Februárban debütálunk az egyikkel, aztán attól függ, hogy mennyi időm lesz utána, neki állunk a másiknak is. A jelmez pedig a következő:
Nem kövérít egy kicsit? :D Persze nem így, semmi felsőrész nélkül, csak a kabátot nem találtam meg sehol sem... B-tervnek nekiálltam kimono, pontosabban yukata szabásmintákat keresni... vicces vagyok, életemben csak párszor varrtam, a kutyáknak nyakörvet meg egy ismerős születésnapjára plüsspatkányt... és most már magam akarok ruhát varrni. Tessék lefejelni, hátha észhez térek!
Honnan jött az ötlet? Lassan két hónapja rákattantam az ázsiai filmekre, bár előtte már koreai popot is hallgattam... már vagy 2 éve :) Szóval kezdődött a Mulannal, abból először a mesével, majd a filmmel, jött a Red Cliff, most meg Faith-ot nézek, ami igazából egy koreai jelmezes drámasorozat és huh... ha ezerszer nem, akkor egyszer sem volt szívrohamom közben! Tudnak valamit...

Kutyáék élvezik az édes semmittevést... Napi 3 séta, egy kis gyakorlás és ennyi. Közben Mandulról kiderült, hogy neki nincs szuper öntisztuló borderszőre és a sár is csak órányi fésülésre jön ki belőle... meg visítás meg harapások után. :/ Arcus sebén a szőr még mindig nem kezdett visszanőni, ma foszlott neki egy kicsit, onnan leszedtem az elhalt bőrt, hátha... Kis drágám, annyira ölbekutya lett. Hajolok le, már jön és bújik meg az arcomba szaglászik. Nem nyalogat, max egyet laffant az orromra, csak szaglászik meg a hajamba túrja az orrát :D Nagyon aranyos.

Januárban lesz újra engedelmes vizsga, oda készülünk,immár mindkettő ebbel. Aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle... Mandul nem hajlandó bal lábnál dolgozni, első naptól fogva csak jobb oldalon mozog, balnál félt akkor még... most meg amint átveszem, keresi az átmászási lehetőséget, az sem érdekli, ha a lábaim alatt kell átkúsznia... én meg taknyolhatok el benne. E/1-en elvileg még mindegy, hogy melyik oldalon van, ha jól emlékszem, akkor E/3-tól van oldalváltás... majd rákérdezek konkrétabban is, de ha elfogadják a jobb oldalt is, akkor már csak a helyben maradásra kell gyúrni, azon kívül tökéletesen teljesít. Arcus meg Arcus, ha nincs kaja, akkor vagy csinálja vagy nem... majd valamit kitalálok erre is. Legalább hidegebb lesz, az sem veszi el a kedvét, mint májusban, a forróságban és ilyenkor még az agya sem nyaral. És kaját sem kap előtte, nehogy megint összeszedjünk egy hiányost :D

És még egy örömteli hír:

Innentől kezdve már csak jövőre keressetek, ha lesz jövő év... :D

DD ON

Újra elkezdtünk gyakorolni több hetes hanyagolás után. Kb. október vége óta igazából csak séták és közben az alapengedelmesség megy, na meg a kertbeni nem kergetünk kacsát, nem esszük meg a cicát játék címszóval, nem kaparjuk ki a cicakakit, nem rágcsáljuk meg ezt és azt. Volt olyan nap, amikor csak a kertben voltunk... ciki... az eddigi 3 év alatt még sosem volt olyan, hogy ne mentünk volna sétálni. Most meg iszonytatóan lusta lettem. Néha felpofoznám magam, hogy hülye, vállaltad őket, foglalkozz is velük minőségileg!
Szóval gyakoroltunk. Mandula tud kérésre ugatni, még mindig cuki és pörög, mint állat. Arcus nagyon akar dolgozni, mosolyog, csóvál, pontos, néha kicsit lassú, de ez nem baj, az a lényeg, hogy jó kedvvel csinálja.
December 15-én valószínűleg jön velem, úgy is rövidített órák lesznek... max tesin megint kimegyünk, meglátogatjuk az istállót, vagy valamit kezdünk. Aztán még a szünet előtti utolsó napot akarom lebeszélni, akkor egy másik osztálytársam is behozná a westijét, szóval még társasága is lenne.
Kezd kijönni rajta a kor, meg az átlagkutya viselkedés... pórázon minden kanos kutyára rávicsorog, néha még oda is kap. Csak azt nem értem, hogy a gazdik látják, hogy épp bepróbálkozik Arcusnál a kutyájuk, vigyorognak, jajj, de cuki. Aztán mikor közlöm velük, hogy nem kéne, mert ivartalan kan és nem szereti, addigra már Arcus is rászól a betolakodóra... és persze, hogy ő a rossz. De mit tudok ezzel kezdeni... én semmit, csak annyit, hogy szólok a gazdiknak, ne tessék már ráuszítani a nagyonkanos kutyájukat a kicsit ferde ebemre.
Na, de más vizek... Tavasszal kezdődik a dog dancing szezon újra, mint kiderült. Április végén Pestújhelyen lesz, aztán májusban az Alfa, mint megtudtam. Emellett pedig biztos lesz még egy-két verseny, sőt, mi is tervezünk egyet rendezni. Bár csak őszre és zárt helyszíneset, de remélhetőleg lesz nevező is bőven és még külföldi versenyekkel sem fog ütközni :)

Majd jövök képekkel, meg még bloggal... csak mostanában tényleg nincs semmi... :)