Jajj, hát tegnap olyan jó napunk volt :) Bebuszoztam Arcussal a városba :D
Kezdődött ott, hogy a kedvenc sofőrbácsink volt, tavaly ősz óta ismerjük egymást, odavan Arcusért. Egész úton a kutyákról beszélgettünk hármasban egy utassal együtt. Arci teljesen jól viselkedett, néha odabújt simiért a sofőr bácsi kinyújtott kezéhez, máskor meg rám pislogott, hogy vegyen le a szájkosarát. Leszállás, indulás leadni a kupakadagot, amit jótékony célokra gyűjtöttünk. Lábproblémás lónak kezdtük gyűjteni, közben neki meglett a pénz a műtétre, így változott a cél. Menhelyeknek gyűjtik, vagy éppen rászorulóknak ivartalanításra, gyógykezelésre. Arcus gyönyörűen sétált láb mellett, néha kellett csak vele visszafordulnom. Most nem is érdekelt, hogy mit képzelnek rólam, hiszen amúgy is kinyúlt macinaciban meg melegítőcuccban voltam, szóval az első vélemény már megvolt :D De ha legalább egy embert tudta, hogy miért csinálom, akkor már megérte! Talán kétszer engedtem ki láb mellől, egyszer pisilni, máskor meg szaglászni.
Jahhaj, ezt el kell mondanom így közben: Megyünk le az aluljáróba, a városból a vidéki felé. Arcus szépen laza pórázon jön láb mellett, szembe meglátok egy kölyök yorkit flexin össze-vissza szaladgálni, majd 5 méter után megjelenik a gazdi is. Fék lenyom, kutya visszatárcsáz... csak úgy repült vissza szegény másfél kilós jószág! Csajszi ránéz Arcusra, elkerekednek a szemei, és FELKAPJA a kisállatkát. ... Másodperces üzemzavar, teljesen lefagytam a lépcső közepén, Arcus jókutyához híven ledobta a seggét a lépcsőre... Átfutott a fejemen, hogy már hányszor, de hányszor ki akartam próbálni, hogy én is felkapom Arcust ilyen helyzetben és tessék, itt a megfelelő alkalom!
Csak hogy éppen egyik kezemben a kutya, másikban a súlyos adomány, hátamon a táska, lépcsőn állunk... Szóval csak elkerekedett a szemem, mentünk tovább, majd miután elhagytuk a csaj, hangosan odaszóltam Arcusnak, hogy "Pff, az a kis vattapamacs agresszívabb, mint te". És talán van is benne igazság. Ááá, pedig úgy megcsináltam volna. Csak azért is többet fogok városba járni mostantól kutyával :D Meg amikor átmennek az utca másik oldalára a teljesen kihúzott flexin sétáló, acsarkodó padlócirkálóval... Arcus meg csak sípol, hátracsapja a füleit és néz rám bambán, hogy "Anyaaa, nééézd, sípolós játék!"
Na, vissza témához. Elvittük a kupakokat, szerencsére nem kellett bemennem a kozmetikába, pont kinn cigiztek a csajok. Arcusoztak egy sort, a szomszéd festékboltból is kijöttek a srácok, ők is barátkoztak, beszélgettünk egy sort, majd indulás vissza. Kicsit más lett az úticélunk, mint gondoltam, de hát ez van :)
Buszmenetrend megnéz... oké, kéne jegyet venni Arcusnak. Csak a másik oldalon volt automata, szóval átmentünk. Nagyon megnézett minket a buszmegállóban álló srác, amikor ráhúztam a lábamra a póráz végét. Szokásom, ha szükségem van még egy kézre. Ha a kiképzőpóráz lett volna nálam, akkor derékra csatoltam volna, de mivel az kivégződött, így maradt a rövid póráz. Visszafele megállított egy néni, hogy nézzem meg neki a buszokat, mert nem lát el odáig. Arcus egyből levágta a popsiját mellém. Wuhuu, okos a kutyám! :D
Most kivételesen minden zebra előtt leültettem és vártunk egy kicsit, néha dugót okozva ezzel, de hát nézzék el nekem az autósok, nem vagyok komplett és nem is néztem ki annak tegnap :) Túl jó kedvem volt, hogy siessek. Na, azon a buszon rettegett Arcus, mondjuk a majdnem széteső régi csuklós volt, plusz a sofőr is elég őrülten vezetett. De túléltük! :) Visszafele buszon meg beültünk a második ajtó előtti hármas helyre, ott legalább Arcus se zavar senkit. Egy öregnéni akart volna leülni, berakta a belső ülésre a cuccait és gondolom azt várta, hogy kifordulok, hogy le tudjon ülni. Akkor vette észre Arcit és bunkón odaszólt, "Ja, látom kutya van itt és nem lehet leülni". Sorry... ha nagyon le akart volna, akkor leül, mint a következő megállóban leülő néni. Nagyon aranyos volt, megkérdezte, hogy leülhet-e. Mondtam, hogyha nem fél a kutyától meg a szőrtől, akkor tessék csak. Mosolygott egy nagyot, leült és lekezdtünk beszélgetni. Kérdezgetett Arcusról, a fajtájáról, hogy mit csinálunk, hogy bírja a buszozást. Volt egy kis ismerete már a border collieról, kérdezte is egyből, hogy terelnek vele, ugye? Mondtam, hogy mi csak nagyon ritkán jutunk el, de igen, juhászkutya a fajtáját illetően. Mesélt nekem kutyás történeteket, meg Arcust simogatta végig. Együtt szálltunk le, aztán még egyszer odajött, megsimizte az immár szájkosármentes Arcust, Arci adott neki pacsit, aztán sok sikert kívánt a továbbiakra nekünk és mondta, hogy szerencsés vagyok, hogy ilyen kutyám van. :) És mennyire igaza van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése