2012. január 15., vasárnap

Digdigdig!

Arcussal reggel mentünk ki, póráz vállon átvet, miért raknám rá? Naaaaaagyon ügyes volt, csak a végén kellett ráraknom, mert nem akart elindulni a pályáról, hanem a jeget akarta kiszedni a pocsolyából. Vittem ki juatlomfalatot, klikkert... mellettünk lévő területen minden teli van vakondtúrással. Mire lehetne őket felhasználni?  Hát tanításra!
Beletoltam a félig megfagyott földbe egy jutalomfalatot, Arci a második szaglásra rájött, hogy onnan azt szájjal nem veszi ki, így elkezdte kaparni. Klikk, kaja. Még párszor, aztán hozzákötöttem a "Dig" parancsot. Annyira ügyes :D
A héten ráfekszünk a behívásra megint, mert ma úgy elrohant a semmibe és kb. a negyedik hívásra hallott csak meg... szóval újra séta közben kapja a napi adagját. A bújócska nem jön be nála, mert alapból el van foglalva a környezetével, szóval nem ijed meg, ha eltűnök. Néha rohan utánam, amúgy tovább szaglászik. A kis önálló... néha idegesítő, hogy ennyire nem ragaszkodik hozzám, nem fél nélkülem, de hát tudtam, hogy bazira önálló kutya. :)
Pénteken meg bevesszük Pestet, valószínű, hogy a Margit-szigetre is kimegyünk, meg metrózunk és villamosozunk. Vicces lesz :D

1 megjegyzés:

  1. Szép munka!:)

    A behívás nálunk sem mindig működik, bár sokat javult mióta a kutyaiskolában anno ráijesztett a Zsolti a Blue-ra. A legrosszabb, hogy a kajára vissza jön, de ha nincs kaja nincs visszajövés se:)

    A Bodza meg igazából ugyanazt hozza 7 hónaposan, mint a Blue 2;5 évesen.:) Ha elvarázsolja magát, akkor csak rohan, rohan (bár általában látótávon belül maradva), ha meg figyel, akkor szinte egy szemmozdulatra ott van.

    VálaszTörlés