Akkor a mai napunkról a beszámoló. Arci tegnap este megfürdött és benn aludt velem, nagyon aranyos volt, reggel arra keltem, hogy a lábamon fekszik az ágy végében. Indulás buszra, kinn volt a szomszéd új kutyusa, akihez odavittem ismerkedni. Akita kisfiú, igazából tök meg volt illetődve, ahogy Arci játékosan odacsúszkált hozzá :D Buszra fel, majd le, vonatra át. Fülkés vonat, kinn ültünk a folyosón, Arci elfeküdt, hát miért fognám a pórázát, a végét áthúztam a fején fojtónyakörv szerűen, ezzel megalapozva a mai séta módszerét :D Retikülkutya. Ügyesen utazott, az elején Pesten meg volt ijedve egy kicsit, aztán felültünk villamosra. Hát nem lesz a kedvencei között, az elején rázott, hangos is volt, Arci remegett, sípolt, minden baja volt. Villamosról át metróra... na, a gázosabb. Mozgólépcső előtt felkap, le a lépcsőn. Izgett-mozgott az ölemben, nem tetszett neki a helyzet, de ez van. Sokadig lépcső előtt már lefeküdt, hogy ne tudjam felemelni... az utolsónál már oldalra is elcsúszkált... meg nekem és apának kellett többször is közösen fognom, mert annyira mozgott.
Szóval, találka. A volt Moszkva téren, a mostani Széll Kálmán téren találkoztunk Manduláékkal. Arcus hót megzizzent, hogy kutya és még border is, csak jó fej lehet. Játszottak egyet póráz végén, volt pusziosztás, egymásra ugrálás, persze csak játékra hívásosan.Mandulkáról az első véleményem az volt, hogy PICI! De hát na, egy benga 56-58 cm-s Arcus mellett minden border pici. Oké, féltesónk nem :D Aztán, hogy milyen kis szép felépítésű, meg milyen rókaformájú. Kivittük őket egy parkba, ahol sajnos zárt futtatót nem találtunk, de így is elengedtük a parkban őket más kutyákkal rohangászni. Arcus hozta a formáját, alkalmi süketet játszott... pedig megmondtam neki, hogy ne merjen leégetni, mert akkor nem kap tortát szülinapjára :D Olyan jót kergetőztek, játszottak, csodálatos érzés volt őket nézni. Pici kutya jó ívekben fordul, nagy benga Arcus meg kifarol... :D Utána elmentünk sétálni a városban, meg letettük a kutyákat az autóba, amíg más dolgokat intéztünk. Aludtak mind a ketten. Aztán elköszöntünk Manduláéktól, mentünk Arcussal utunkra. Hazafelé a vonaton végig aludt! Távolabb ültem le tőle, ő meg nem is figyelt, mélyen aludt, semmi sem érdekelte.
Pár dolog, ami érdekes volt számomra Budapesten: Millenáris mellett sétálgatunk, találtunk egy füves-kicsit bokrost részt, már vettem elő a zacskót, hátha kakik Arci. Akkor nézem meg jobban a helyet. Öt centikre egymástól mindenhol kutyasz*r, frissek és régiek, kicsik és nagyok. Azért vicces, hogy egy szép, új lakóterület közepén nem figyelnek oda a kutyagazdák a végtermék összeszedésére... -.- Azt hittem, hogy ott jobb világ van a büntetéseknek köszönhetően, viszont most inkább azt mondom, hogy Győr még mindig élen áll kakiösszeszedésben.
A másik. Erről a területről sétáltunk visszafelé, amikor megáll mellettünk egy olcsónak nem mondható terepjáró féle autó, kiszáll belőle egy alig 10 éves kislány, mellőle az apja a vezetőülésről. Még egy utolsó mozdulattal kiveszi a napernyő alól a mozgássérült kártyát és az ablak elé dobja. Kíváncsian várom, hogy bottal vagy valami eszközzel fog-e kiszállni, esetleg a kislány azért siet, mert tolókocsit kell elővenni hátulról. De nem, apuka kiszáll, utána rohan a kislánynak és mennem dolgukra. O_____O Csak kicsit sokkolódtam. De az meg még viccesebb, hogy az abban a sorban parkoló autók többségében mozgássérült kártya volt kirakva... Mindenki gondolkozzon el ezen.
Manduláról a későbbiekben is olvashattok. Egy valószínű: Jövő héttel már a falkánk tagja lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése