BOMBAAA

Kora reggel, ébredés után egyből ki a kutyákkal. Nyílik a kennelajtó, Mandula valahogy egyből kicsúszott a pici nyíláson... Bárhogy hívtam, inkább csak elfutott. Tudom, hogy a régi helyén ilyenkor kergették, most is ezt "játszotta", szóval megfogtam inkább Arcust, visszavittem a helyére, mire Mandika elrohant a kert végébe. Onnan kajával behívtam, beraktam kennelbe, aztán elkezdtük a kapuszabályt, hogy csak akkor jöhet ki, amikor póráz van rajta vagy amikor hívom. Amúgy tündéri, van egy átlagos pofija, mindig néz és csak néz, a szemkontakt tökéletes :D Szóval kivittem őket együtt, majd külön-külön is. Először Arcival mentünk ki frizbizni meg trükközni, addig ő benn hisztizett az udvarban. Bejöttünk, hogy lásson minket, de úgy is. Hagytam, Arcussal foglalkoztam. Aztán kihoztam őt is az udvarba pórázon, majd kimentünk a pályára, ahol megtanítottam feküdni. (Talán ezt még nem tanulta, merthogy pacsit adni már tudott :D) Játszottunk még kergetőzőset is, meg bunyóztam vele. Nem igazán tud kis finoman játszani, ő akar lenni játék közben a főnök, szóval megmagyaráztam neki, hogy én vagyok az, aki a fogait mutogathatja...
Benn két kutyával gyakoroltuk az ülést, pacsiadás meg a fekvést, hát nagyon tudnak versengeni azon, hogy ki csinálja meg előbb.
Az előbb hallottam éppen, hogy valami nagyon dübörög. Kinézek, hát mit látok? Kutyák a kennelben játszanak, Arcus nyomja le Mandit, majd fordítva és Arci a hasát mutogatja... puhány pasi! Kimentem megnézni őket. Lehet nem kellett volna.
A vizes tál egész tartalma a földre kiborulva, fele Arcuson, pluszba a fülei tiszta nyálak, a pofáján keresztbe nyálcsíkok, a ház szétszedve... a tető leesett, az esővédő fólia a földön fetreng, a rongyok kihúzkodva, Mandula meg vidáman csóvált a bejáratnál. Kisasszony mégsem olyan tündérke. Igazi démon!
Most éppen a kennel ajtajában csücsül és csontot rág. Amúgy hisztizik, ha nem vagyok kinn, de Arci is így kezdte, ő is megszokta, hogy mikor van séta, a közbenső időben meg szabad foglalkozás van mértékkel. 

Este szépen megették egymás mellett a kaját, viszont Arci kisajátította a házat és nem engedte be Mandut. Szóval a kislány a ház előtt, szőnyegen töltötte az éjszakát. Majd rájönnek, hogy jobb ketten a házban lenni, jobban be tudják fűteni. :D

Ketten

Szerbusztok!
Megérkeztünk már egy ideje, már Mandula sem mondja a magáét, ha nem vagyok kinn vele, és már nem is utálják egymást Arcussal. Na, de kezdem az elején!

Reggel busszal bementünk a városba, ahol nagynénémtől megkaptuk az autót. Arcust bepakoltuk hátulra, szokás szerint elkezdett nyáladzani a feszültségtől. Mindig ez van az elején, pörög, feszült, ideges és minden egyszerre összejön. Kicsit sajnálom e miatt, de ez van. Se a busz, se a vonat... talán még tényleg az autót bírja a legjobban. Szóval, elindultunk... Veszprém körül már vakartuk a fejünket, hogy merre kéne menni. Sikerült eltévednünk Csopak felé... instant leugortunk kutyástól a Balatonra :D Aztán sikerült Szentkirályszabadjára bejutni, ám épp a másik oldalától kijjebb volt a reptér, ahova mentünk. Merthogy tegnap derült ki, hogy mégsem Tatabányán találkozunk, mert gyakorlatra mennek ideiglenesék. Nagy nehezen eltaláltunk oda is, a tervezett 90 km-ből már 140 lett. Ám túlmentünk az utcán, tovább pedig már autópálya felhajtó. O_o No comment, volt idegeskedés, hogy akkor most mit merre hogyan, de megoldottuk :D Végre a finishben voltunk. Kaptunk telefonos navigációt is, nagyon rendesek voltak. Szeretem a mentőkutyásokat :D Ki is jöttek elénk a laktanya szélére, onnan vezetéssel mentünk be egy kihalt, Csernobilre hasonlító városba. Nagy panelok, társasházak, családi házak kihasználatlanul. Csak egy vállalkozó kéne, aki felújítaná ezeket a házakat. Komolyan, egy kutyás klánnak csodálatos hely lenne :D Én már elképzeltem, hogy beköltözök az egyik házba és milyen lenne ott élni. A lényeg, hogy romok mindenhol, ideális környezet rommunkához.
Ooo, igen, megláttuk a védőruhás embereket, majd Mandulát is.
Szerződés aláír, oltási megkap, kutyától elbúcsúzás, póráz végének átadása. Ilyen egyszerű az egész, de lélekben iszonyat nagy lépés. Nem csak nekem, hanem mindenkinek, akinek köze van/volt Mandukához. A ráadás az, hogy kutya tegnap vacsorára májat kapott, ami kicsit megdobta az emésztését és a szilárd végtermékből is folyékony lett... Gyorsan kutyatakarítás. Szó szerint illatos utunk volt... :D Beértünk Veszprémbe, ahol megálltunk egy benzinkúton és lemostam a fenekét, mert már szellőztetés mellett is büdös volt :D
Voltak afférok is azért. Elővettem a kaját, adtam mindegyikőjüknek. Épp a markomban tartottam egyet, amit Arcinak akartam adni, ám Mandula megpróbálta kinyalni a kezemből Arci előtt, amiért ő rámorgott, Mandika meg letámadta. Kicsit leüvöltöttem a fejüket, egyik kutya a csomagtartó végébe, másik mellém. Nem is mentek egymás közelébe, talán Nyúlnál jött előre újra Mandula és ült le Arcus mellé. Oké, akkor még nem néztek egymásra, utána meg már összebújva, összeszagolva feküdtek egymás mellett. Mandi végig aludta az egész utat, néha észrevette, hogy van előtte egy Csilla féle tépőjáték, akkor annak esett neki, csavargatta, fetrengett úgy, hogy a szájában volt, meg huzigáltuk is egy picit. Arci egész végig az ölemben feküdt és értelmetlenül nézett rám.
"Anyaaaaaaa, most ő miért jön velünk? Múltkor csak együtt játszottunk, de most miért fekszik itt mellettem?"
Hazaértünk, elmentünk sétálni egyet. Arcus szokásához híven laza pórázon, jobb oldalon, Mandulka előtte, majd' kitépte a kezem. Gyúrunk a kisasszonnyal a pórázon sétára. Bemutattam neki Tappancs labradort, ment a csóválás és játék. A kacsákkal is megismerkedett, először nem érdekelték, majd rájött, hogy ezek futnaaaaak és az tök jó muri! :D Ördög cicát agyon nyomja, meg nyalogatja.
Aztán megint elmentünk sétálni, vittünk kaját is, egyszerre mindkét kutya leültet, kaja először Arcinak, majd Mandulkának.
És igen, Mandula nem lesz Dee, mert egyszerűen nem jön a nyelvemre... Mandika vagy Manduka, esetleg Mandulka...
És még egy veszekedés. Összevesztek a macskán. Vagyis azon, hogy ki szagolhassa meg. Mandula szagolta, Arci odament, mire Mandi rámorgott, Arci vissza, Mandulka rávetette magát. Hát itt mégsem Arcus lesz a főnök... pedig én őt pártolom. :) Aki előbb meg fogja adni magát, az tuti, hogy ő lesz. Girlpower! :D A vicc, hogy séta közben pusziosztás van meg játék. Együtt bebújtak a házba is.

Innentől meg kezdődik a két kutyás élet :D
Amúgy épp azt beszélgettünk, hogy most már egy borostyán és egy terrakotta szemű kutyám van! >_<'

Mandula terelős képek

Kaptam Mandulkáról képeket, mivel hétfőn elmentek Domoszlóra terelni az ideiglenesével. Ezek közül néhány:

Kutyasuli-ovi

Nyah, ma megalakult a Győri Terápiás Kutyák csapata, amiben mi is tagok vagyunk Arcussal. Így még erősebb lett az elhatározásom, hogy kutyasuliba kell mennünk. Főleg, hogy alapképzés elindulásáig ezt ajánlják :D
Szóval, beszéltem az OCSBE kutyasuli vezetőjével, hogy hogyan, mikor és mint működik a suli. Nagyon úgy néz ki, hogy ideális a beosztás, mert szombaton 13 órakor kezdődik a kutyaovi, amire Dee-vel, azaz Mandulával megyünk még egy ideig, 14 órakor pedig az engedelmes, amit Arcusnak néztem ki.
Annyi a bibi a dologban, hogy szombat délelőtt külön matekon vagyok... :/ Annyit tudok megbeszélni a tanárommal, hogy egy negyed órával előbb fejezzük be, akkor elérem a korábbi buszomat és akkor vissza tudunk jönni a városba. Oké, egy negyed órácskát késünk oviból, suliba kisétálás esetén fél órát...

Gondolkodunk, hogy szombaton nem viszem Arcit Tatabányára, és akkor ha az autót vissza kell adnunk idő előtt, akkor is ki tudok vele menni oviba szocializálódni meg tanulgatni. Annyira jó lenne!

Most jutott el színtisztán az agyamig: Terápiás kutyáim lesznek! *__*

Szülinapi képek

Jóllakva, boldogan kifeküdt az ölemben :D (Öcsi csinálta az utolsó két képet, szóval érthető, hogy homályos. De egy 7 évestől jó teljesítmény!)

Ha esetleg valakit érdekel a torta receptje, akkor szóljon és leírom külön bejegyzésbe, akár képekkel együtt!

HBD!

Nos, szeretnék boldog 3. születésnapot kívánni a Perfect Sense kennel A-alom összes kiskutyájának, akik a töltött hurka fazonból igazi borderekké váltak az évek folyamán! :D ♥
Arcus ma vacsorára a tápja mellé még tortát is kap, amit csak neki sütöttem. Finom húsos-sajtos :)

Titok

Eddig tartogattam, titkolóztam, most úgy érzem, hogy elmondhatom, hogy mire készültem december vége óta.

Rá készültem. Ő Mandula, a Brit Pásztorkutya Fajtamentésnél keres gazdit december 24-e óta. Vagyis később óta, de ebben az időben került fel róla az első hirdetés a világhálóra, amire egyből jelentkeztünk egy családi kupaktanács után. Levelezgettünk az ideiglenesével majd találkozót beszéltünk meg, ami miatt ma Pestre utaztunk. Nem voltam biztos semmiben, ezért nem mondtam semmit róla. Egy-két ember tudott csak róla.

Akkor a mai napunkról a beszámoló. Arci tegnap este megfürdött és benn aludt velem, nagyon aranyos volt, reggel arra keltem, hogy a lábamon fekszik az ágy végében. Indulás buszra, kinn volt a szomszéd új kutyusa, akihez odavittem ismerkedni. Akita kisfiú, igazából tök meg volt illetődve, ahogy Arci játékosan odacsúszkált hozzá :D Buszra fel, majd le, vonatra át. Fülkés vonat, kinn ültünk a folyosón, Arci elfeküdt, hát miért fognám a pórázát, a végét áthúztam a fején fojtónyakörv szerűen, ezzel megalapozva a mai séta módszerét :D Retikülkutya. Ügyesen utazott, az elején Pesten meg volt ijedve egy kicsit, aztán felültünk villamosra. Hát nem lesz a kedvencei között, az elején rázott, hangos is volt, Arci remegett, sípolt, minden baja volt. Villamosról át metróra... na, a gázosabb. Mozgólépcső előtt felkap, le a lépcsőn. Izgett-mozgott az ölemben, nem tetszett neki a helyzet, de ez van. Sokadig lépcső előtt már lefeküdt, hogy ne tudjam felemelni... az utolsónál már oldalra is elcsúszkált... meg nekem és apának kellett többször is közösen fognom, mert annyira mozgott.

Szóval, találka. A volt Moszkva téren, a mostani Széll Kálmán téren találkoztunk Manduláékkal. Arcus hót megzizzent, hogy kutya és még border is, csak jó fej lehet. Játszottak egyet póráz végén, volt pusziosztás, egymásra ugrálás, persze csak játékra hívásosan.
Mandulkáról az első véleményem az volt, hogy PICI! De hát na, egy benga 56-58 cm-s Arcus mellett minden border pici. Oké, féltesónk nem :D Aztán, hogy milyen kis szép felépítésű, meg milyen rókaformájú. Kivittük őket egy parkba, ahol sajnos zárt futtatót nem találtunk, de így is elengedtük a parkban őket más kutyákkal rohangászni. Arcus hozta a formáját, alkalmi süketet játszott... pedig megmondtam neki, hogy ne merjen leégetni, mert akkor nem kap tortát szülinapjára :D Olyan jót kergetőztek, játszottak, csodálatos érzés volt őket nézni. Pici kutya jó ívekben fordul, nagy benga Arcus meg kifarol... :D Utána elmentünk sétálni a városban, meg letettük a kutyákat az autóba, amíg más dolgokat intéztünk. Aludtak mind a ketten. Aztán elköszöntünk Manduláéktól, mentünk Arcussal utunkra. Hazafelé a vonaton végig aludt! Távolabb ültem le tőle, ő meg nem is figyelt, mélyen aludt, semmi sem érdekelte.

Pár dolog, ami érdekes volt számomra Budapesten: Millenáris mellett sétálgatunk, találtunk egy füves-kicsit bokrost részt, már vettem elő a zacskót, hátha kakik Arci. Akkor nézem meg jobban a helyet. Öt centikre egymástól mindenhol kutyasz*r, frissek és régiek, kicsik és nagyok. Azért vicces, hogy egy szép, új lakóterület közepén nem figyelnek oda a kutyagazdák a végtermék összeszedésére... -.- Azt hittem, hogy ott jobb világ van a büntetéseknek köszönhetően, viszont most inkább azt mondom, hogy Győr még mindig élen áll kakiösszeszedésben.
A másik. Erről a területről sétáltunk visszafelé, amikor megáll mellettünk egy olcsónak nem mondható terepjáró féle autó, kiszáll belőle egy alig 10 éves kislány, mellőle az apja a vezetőülésről. Még egy utolsó mozdulattal kiveszi a napernyő alól a mozgássérült kártyát és az ablak elé dobja. Kíváncsian várom, hogy bottal vagy valami eszközzel fog-e kiszállni, esetleg a kislány azért siet, mert tolókocsit kell elővenni hátulról. De nem, apuka kiszáll, utána rohan a kislánynak és mennem dolgukra. O_____O Csak kicsit sokkolódtam. De az meg még viccesebb, hogy az abban a sorban parkoló autók többségében mozgássérült kártya volt kirakva... Mindenki gondolkozzon el ezen.

Manduláról a későbbiekben is olvashattok. Egy valószínű: Jövő héttel már a falkánk tagja lesz!

Budapest

Holnap regel indulunk Pestre, túrázunk egy kicsit Arcussal a betonrengetegben. Nem kezdődik zökkenőmentesen, a vasúton senki nem tudott egy könnyű kérdésünkre válaszolni, miszerint lehet-e azzal a vonattal kutyát vinni, amivel menni szándékozunk. Semmi. Információnál senki sem ült, a pénztárnál senki nem tud semmit, a telefon folyton foglalt. Mindegy, holnap megyünk, és nem érdekel semmi sem minket! :)
Képeket hozok... elvileg. Ha a gépnek nem lesz semmi baja éppen :D

Digdigdig!

Arcussal reggel mentünk ki, póráz vállon átvet, miért raknám rá? Naaaaaagyon ügyes volt, csak a végén kellett ráraknom, mert nem akart elindulni a pályáról, hanem a jeget akarta kiszedni a pocsolyából. Vittem ki juatlomfalatot, klikkert... mellettünk lévő területen minden teli van vakondtúrással. Mire lehetne őket felhasználni?  Hát tanításra!
Beletoltam a félig megfagyott földbe egy jutalomfalatot, Arci a második szaglásra rájött, hogy onnan azt szájjal nem veszi ki, így elkezdte kaparni. Klikk, kaja. Még párszor, aztán hozzákötöttem a "Dig" parancsot. Annyira ügyes :D
A héten ráfekszünk a behívásra megint, mert ma úgy elrohant a semmibe és kb. a negyedik hívásra hallott csak meg... szóval újra séta közben kapja a napi adagját. A bújócska nem jön be nála, mert alapból el van foglalva a környezetével, szóval nem ijed meg, ha eltűnök. Néha rohan utánam, amúgy tovább szaglászik. A kis önálló... néha idegesítő, hogy ennyire nem ragaszkodik hozzám, nem fél nélkülem, de hát tudtam, hogy bazira önálló kutya. :)
Pénteken meg bevesszük Pestet, valószínű, hogy a Margit-szigetre is kimegyünk, meg metrózunk és villamosozunk. Vicces lesz :D

Cop-Cop

Hóesésben rohantam haza, majd ki Arcival videót csinálni a téli DD felhívásra. Persze a kamera megint megmakacsolta magát és a HD felbontású videó felvétel közepén lefagyott... na meg az az anyag el is veszett. Pedig ott legalább látszott, hogy mennyire élvezi a havat. :/ Lettek még videók, olyan is, ahol a lehulló, nagyobb hópehely-csoportokat ugorva kapja el :D

Közben gyakoroltuk tovább a Cop-Cop-ot, az elején nem igazán esett le neki, hogy azt kérem. Parancsszóig tegnap és ma sem jutottunk el, szóval viszonylagosan érthető is. Aztán leesett neki, hogy azért állok olyan csámpásan, hogy rá kéne talán állni a lábamra. Párszor egyből két lábbal rámancsolt, kapott jó sok kaját, meg egy botot dobáltam neki. Komolyan, jobb jutalom az neki, mint a kaja perpill :D Mostantól a fél erdőt a zsebembe fogom dugni gyakorlás előtt :)

Potyogott a hó egy kicsikét. 2012 első hava :D

Nem tudom, hogy lelőjem-e, hogy mi lesz a kűrünk témája, mert úgy néz ki, hogy most tényleg, tuti biztosra kiválasztottam a zenét is. Nem is hosszú, nem is rövid, nem túl pörgős, de mégis. Ha valakit érdekel, akkor írjon kommentet, talán megmutatom itt a blogban a tervezetet is, amit már tavaly szeptember óta próbálok megcsinálni. Csak akkor még más volt a zene :D Mennyit hajtottam a jelmez után O_O Pedig az ember azt gondolná, hogy hasonló dolgok mindenhol vannak, erre a város turkáló közül egy eldugottban találtam meg a szükséges ruhákat.
Boldogság van! :D

*

Na jó, nem bírom, meg kell osztanom veletek a boldogságom :D Linkelem a zenénket, amiből ki is derül a kűr témája. Egyszerű, de nagyszerű, sokan feldolgozták, de mindig más és élvezhető. Szerintem.



Karib-tenger kutyájaaaaaaaa! *___* Arcus megkapja a metálmotoros kendőmet gyakorláshoz :D

Kűr

Kezd összeállni maga a történet. Már csak pár kelléket kell beszereznem, meg újabb trükköket megtanítanom. Ma elkezdtük a cop-cop-ot, szépen el is jutottunk oda, hogy egyik lábát magától rárakja a lábamra, a másikra figyelmeztetni kell és már tudom mozgatni is a lábam anélkül, hogy ő levenné a sajátját. :)
Január végéig szeretnék eljutni odáig, hogy a zenét is 100%-ig kiválasztom. Eddig úgy tűnt, hogy megvan, de az túl gyors. A másik meg hosszú... A harmadik nem igazán ismert a témájában. Negyedik nincs egyenlőre. :D

Szóval, ebben most maximalista vagyok! Nagyon, de nagyon szeretném, ha jól sikerülne és a 9. helynél előrébb végeznénk. Ez innen még elképzelhető is, de majd amikor a versenyzői lista is napvilágra kerül és már ott állunk a ringben... ott fog minden eldőlni. Majd előtte legurítok egy felest vagy beveszek egy nyugtatót, hogy ne remegjek megint össze-vissza :D

Viták

Egy ismerősöm révén újabb vita merült fel kutyaügyben, ami arra késztetett, hogy vissza olvassam a nyár végi fórumos vitát, amikor közöltem, hogy kiskutyázni szeretnék, de még én sem tudom pontosan, hogy honnan, így pedig nem mondom meg, mert valótlant nem állítok.
Nos, a mai napig képes vagyok felhergelni ezen magam. Toleráns embernek érzem magam, sokat bírok, ami egyes esetekben jó, másokban éppen hátrány. Felgyülemlik a sok feszültség, és egyszerre robban ki minden egy hosszú séta alatt könnyen, üvöltés és falöklözés formájában.
Még mindig nem értem azt, hogy miért kéne "kész" kutyámnak lenni, ahhoz, hogy elhatározzam magam egy második mellett? És miért ne a kedvenc fajtámból válasszak, ami mellesleg a család mániája is lett?
Nagyon, de nagyon... elítélem az olyan embereket, akik ismeretlenül feltételeznek dolgokat és bíráskodnak.

Leszögezem:
Nem azért van borderem, mert azzal lehetek még "valaki". Azért van borderem, mert a fajta már fiatalabb koromban is lenyűgözött egyrészt a könyvek oldalain, másrészt a filmeken, majd az agility pályán is Bee személyében, aztán közös sétánál is csak jobban erősödött a szerelem. Akkor döntöttem el, hogy ha lesz lehetőségem, nekem borderem lesz. Nem tudtam még, hogy a fajta ilyen nagy jövőre számíthat, és ez lesz.
Ha más fajta felé nézegettem, azokban hiányosságokat láttam, amik a borderben viszont megvannak.

És igen, nem tudom lezárni ezt magamban. Örökké zavarni fognak ezek a "beintések", örökké a lelkem mélyén fognak ülni és várni, hogy mikor törnek újra elő, mint például most. Agility pályán szinte már várom, hogy mikor ront nekem valaki, hogy ugyan már, mit keresünk itt, DD-n azt várom, hogy kifújjolnak... pedig ez elvileg elképzelhetetlen lenne egy "családias sportban". Csak sajnos már itt is minden az eredményekről és a versengésről szól.

Aki támogat, annak köszönöm. Aki nem, az meg... szerintem tudja.

Tervek 2012-re

Először is, az OFF, hogy szeretnék továbbra is az állatkertben dolgozni... Kétséges, mivel a kis főnökünk felmondott. Imádtam, szerettem, annyira jó volt vele néha csak csevegni is, meg a többiek is mondták, hogy ő futtatta fel a parkot. Az utódját nem ismerjük még, de pár kolléga szerint biztos a helyem, mert az egyik pénzügyi emberke rokonjának néznek annak ellenére is, hogy mindig elmondjuk, hogy csak a faluból ismerjük egymást.
Ez van, inkább kibírom a sok unintelligens embert és külföldit, de olyan helyen szeretnék dolgozni, ami érdekel is, na meg szeretem, imádom! :D

Arcussal kétféle irányba mehetnek el a terveink, egy hamarosan eldőlő dolog miatt. Vagy az egész évünket átdolgozzuk és gyakorlunk látástól-vakulásig, hogy minél több versenyre juthassunk el, vagy kicsit visszafogjuk a tempót és lazán, boldogan, minden happy életfelfogással csináljuk azt, mint eddig. Azaz nagynagynagy szeretetben élünk és sétálunk nagyokat, jön nyaralni velem, talán még Balaton körüli túrára is eljutunk... ez már más kérdés. Amúgy nem kell megijedni, nincs semmi baja :D Csak bátyám is egyetemre készül, kicsit megszívatták az új felsőoktatási törvénnyel, így valószínű, hogy államira nem veszik fel annak ellenére sem, hogy minden érettségije 90% felett sikerült és a pontszámai is majdnem maxok. Meg egy másik dolog, ami viszont kutyás. Erről már írtam, csak akkor nem úgy jött össze, hogy folytassam is, de talán jövő hét végén folytathatom. Vagy boldog vagy szomorú véggel.
Ennek ellenére vannak konkrét terveim:
- Az Alfa DD Kupára biztos el szeretnék jutni, ha törik, ha szakad!
- Emellett még 1 vagy 2 versenyt szeretnék hobby kategóriában, szabad téren.
- Jobban hozzá szeretném szoktatni a zárt, nagy és hangos terekhez, hogy ne legyen baj a téli versenyekkel.
- Falunapon szeretnék fellépni vele, ha úgy alakul.
- Esetlegesen szeretnék kutyasuliba is eljutni vele, ez nagyon függ a bátyám továbbtanulásától.
- Utazgatni, megint Balatonon nyaralni vele.
- Szeptemberben kiállításra menni, az eredményétől függően folytatni vagy nem folytatni hobbyban.
- Terelni eljutni, kicsit megnevelni.
- Apát rávenni, hogy elmenjen vele Kutyafuttára.
- Több edzésen a pórázt apa kezébe nyomni. >__<"
- Frizbizni, akár már komolyabban.

Megelégszek annyival is, ha bármilyen helyzetben, és bármilyen helyen tud majd rám koncentrálni és végrehajtani a kért feladatokat, hogy versenyen se legyen ebből probléma. Na meg nekem is kéne több rutint szerezni, hogy ne megint a ringben kezdjek el kocsonya módra remegni és elgondolkodni azon, hogy miért is csinálom ezt... Utána viszont iszonyat jó érzés, hogy igen, kicsit rosszul, de megcsináltuk! Tavasszal el is sírtam magam örömömben, Arcus pedig csak nézett, hogy "Ügyesvoltamügyesvoltam, kpaokmégsajtotvagylabdát?" :D

*Kiegészítés:
Idei terveim közé tartozik még megírni az évek óta megálmodott regényemet is. Sok sikert nekem :D
* Még egy kiegészítés:
Szeretném megcsináltatni végre a tetoválásom. Vagy egy jó, de távoli, profi tetováló barátnőm csinálná, vagy egy tök ismeretlen, de profi. Melyik a jobb? :D
És a hajamat is szeretném berasztázni. Egyenlőre csak mű, mivel a lovastanárok nem igazán szívlelik a rasztákat és nem engedik lóra ülni őket a suliban, szóval a saját rasztámra még 2 és fél évet kell várnom :/

Kiállítás

Oooooolyan jót sétáltunk. Megint szántáson, a csípőm érzi is a szintkülönbséget :D
Utána meg inger gazdag helyen gyakoroltuk a beállítást, ha már futtatni nem tudtam. Szépen felemelte a fejét, az első lábai többségben maguktól jó helyen voltak, a hátsó lábait kellett kicsit kihúznom, de azok is nagyjából tökéletesen álltak. Nagyon ügyes volt, annyira büszke vagyok rá. Eltávolodhattam, áttapogathattam, meghúzhattam a nyakát pórázzal, ha egy kicsit forgolódott is a fejével, akkor is egy pici rántásra előre nézett.
Szóval vigyázz MKSZ, szeptember másodikán ott leszünk a mosonmagyaróvári kiállításon hobby kategóriában a kopasz munkaborderemmel :D
Azért kíváncsi vagyok, hogy mit fog kapni ott dögéce. Több border tenyésztőnek is bejön küllemileg és személyiségileg is Arci, pedig aztán hosszú lábú, félhosszú szőrű... Majd addigra még izmosítunk sok-sok futással meg súlyhúzással, meg előtte vagy meglátogatjuk a kozmetikust, vagy megint én esek neki és szépítem meg Nem szokott nagyon horrorisztikusan kinézni :D

Sánta róka...

Arcikával elkezdtünk készülni a II. Alfa Dog Dancing Kupára. Egyenlőre csak többet gyakoroljuk a trükköket, mint eddig, nem álltunk még neki a kűrnek. És egy ideig nem is tudunk... Történt az, hogy tegnap elmentem korozni és már az első körben belém jött egy srác teljes erőből. Igazából csak leültem, és csak zsibbadt az oldalam, aztán a vége felé kezdett el nagyon fájni, a buszról leszállva pedig már alig bírtam hazasétálni. 3 perces útból lett 7... Idehaza a lépcsőzés volt elég nehéz, meg az alvás. Ma már jobb, de még így is annyiból állt csak a séta, hogy kivittem az erdőbe és elengedtem meg sántikáltam utána. Végül is már régen voltam sánta... akkor is a térdemre, nem a csípőmre... :/

Ez pedig még szilveszteri kép :D Most mondjátok, hogy nem egy sportos kissrác ebben a cuccban? :P

Videó

Még mindig nem cserélte le a hangot a YT, én meg türelmetlen vagyok, szóval eredeti hanggal hozok a 2011-es év utolsó videóját, amit tegnap sikerült megvágnom :D

Túléltük

Én alvással, Arci meg... hát konkrétan nem tudom, hogy mit csinált. Nekem sikerült fél 11-kor elaludnom a lehető legkisebb kanapén filmnézés közben, ő meg akkor még a fejem felőli oldalon fetrengett és pihentette a szemét. A nagy durrogtatásokra ébredtem éjfél után talán 10 perccel, akkor somfordált be Arci az asztal alá, hogy ott összegömbölyödve és remegve élje túl az estét. Adtam neki még egy fél bogyót párizsiba csomagolva, be is nyelte gyorsan, ki is jött onnan és újra a közelembe lefeküdve elaludt. Bármikor, ha ráraktam a combjára vagy a hasára a kezem, egyből elkezdett csóválni és szétnyitotta a hátsó lábait. Ilyet először az ivartalanítása után csinált :D Annyira szeretem. Olyanokat fetrengett este a szőnyegen, szerintem élvezte, hogy itt benn lehet velünk. Öcsi egész este nyúzta, mindig mellette volt valami kifogással.
Aztán aludtunk hajnali háromtól. Délelőtt 10-kor azzal ébresztett, hogy az arcomat böködte az orrával és pacsit adott a fejemre. :D Ahogy felkeltem és ránéztem, felkapaszkodott a kanapé karfájára és boldogan mosolyogva csóvált és lihegett.

Este, miután írtam, kivittem még sétálni, mentünk egy kört, hogy esetlegesen kakiljon is. Csak pisi volt, az viszont sok! Meg pont mellettünk lőttek fel az egyik udvarból tűzijátékot. Áldom a fejem, hogy hámot adtam rá... Meg pulcsit... :D