Egy-két-há'...

Jöttem, hogy pótoljam az elmúlt hónapokat. Januárt, februárt és a március első hetét.
Január:
Még szilveszterkor voltunk újévi futáson apával és Arcussal, természetesen én voltam a táska, kutya és gépcipelő, ők meg élvezték az egészet. Volt egy másik kutya is, vele szórakozott Arcus egy kicsit, de futásnál őt elengedték és rohangászott fel-alá a futók körül. Apa szerint nagyon idegesítő volt, hogy nekik kellett kerülgetni a kutyát. Arcus természetesen hámban pórázon, először rendes húzóhám volt rajta, de mivel szaglászós kedve volt, áttettük rá a "sétáltatós" hámot, mert azzal viszonylag könnyebb irányítani. Utána sétáltunk a bevárosban, jól bírta a durrogtatást, trombitázást.
Este itthon is játszottunk a kertben tűzijátékozás közben, persze mikor kevesebbet lőttek messziről. Amikor sok vagy közelről volt, akkor inkább bejöttünk, mert látszott rajta, hogy már nem tud teljesen a játékra figyelni. Mandulának nem voltak ilyen félelmei, őt pörgettem a gumira rákapaszkodva, meg frizbiztünk, nem érdekelte a durrogtatás. Bent néha hisztizett, ha nagyobbat durrant.

Volt velem suliban Arcus egy heti betegség után (milyen jó volt itthon lenni és csak velük foglalkozni), bemutattam a póniknak, Primonak és Mizdonak. Primot nem érdekelte, ő evett tovább, Mizdo fordult ki felé, mire Arcus elkezdte terelni. Aztán közelebb settenkedtek egymáshoz, összeszagoltak. Mizdo jött volna még közelebb, nagyon érdekelte Arcus, de Arcit nem engedtem oda, nem akartam, hogy megcsípje vagy odaugorjon egy kicsit a póninak, nehogy az meg kirúgjon rá. Órákon nagyokat eregetett, magyaron bepisilt. Hozzátenném, hogy előtte 20 perccel volt kinn... szóval nagyon nem értettem a helyzetet. Nem volt belőle probléma, feltöröltem, a tanár együtt érző volt. Próbán meg a teremben futkosott, a színpadon szaglászott és nem csinált semmit. Ugrani semmi áron nem akart. Mondjuk ha úgy vesszük, akkor elég fárasztó volt neki az iskola is, nem hogy még egy színházterem, hangos zenével, nagyon sok emberrel és persze az új dolgok. Játszott nagyot is, persze a plüssbanánnal. Azon nevettem nagyot, hogy a hely igazgatója vigyorgott, mikor meglátta, hogy kicsit félve megyek be a kutyával a csarnokba :)
Megvolt Arcus 4. születésnapja és Mandula 1. évfordulója.
Február:
Megvolt a szalagavató. Ideges voltam, minden bajom volt, már a második osztálynál hisztiztem, hogy mikor jövünk mi. Attól is rettegtem, hogy Arcus nem csinál semmit, vagy a színpadon áll neki kakilni, mert nagyon nem volt kedve előtte kakilni. De szerencsére mire mi mentünk volna fen, kiengedte magából és én vidáman szedtem fel a bokor tövéből. Maga az előadás nagyon jól sikerült, előtte természetesen nagyon izgultam, remegtem, fájt mindenem, enni nem tudtam, pedig már az éhségtől is rosszul voltam. Mi lett volna, ha elfogadom a felajánlott pálinkát?! Szépen csinálta a dolgokat, persze megint nem az eltervezett sorrendben. Ugrani nem akart, nem is erőltettem, pedig háton átugrás de jó lett volna. Tapsot nem nagyon kaptunk, direkt megkértük a közönséget, hogy közben ne tapsoljanak, a végén meg nem tudták, hogy lehet-e. Az egész műsorunk nagyon jó lett, Arcus még a végén is feljött a színpadra, a közös tánchoz. Osztálytársaim nagyon megölelgették, meg az évfolyamtársak is. Előtte úgy mentem vele mindenhova, nem nem ad autogramot  nem áll szóba senkivel, nem csinál közös képet... Meg megismerték még az Alfa utáni híradóból! Egy család is odajött, hogy gratuláljon, mert ők is kutyáznak és tudják, hogy mennyire nehéz. Véleményem szerint a többség néző nem tudta, hogy mi ez, szerintük csak játék volt. Lényegében az is, csak ők nem látták a mögötte levő munkát. Kb. 250 ember előtt adtuk el... ilyen nézettségünk talán diákdiri-választáson volt még. Természetesen kajával mentünk fel. Ezután kezdünk rágyúrni a kajamentességre, hogy végre első osztályban is tudjunk olyat alkotni, mint hobbiban. Hetekkel utána még mindig voltak tanárok, akik mondták, hogy jól voltunk, bár még így is kevesebben voltak, mint képzeltem.

A border színgenetikás dolgozatommal nem értem el eredményt... sajnos. Az öt nevező közül mindenki más helyezett lett... első, második, harmadik vagy különdíj. Én semmit sem értem el. Kicsit rosszul esett/esik, hogy ők mentek a Tudományos Akadémiára, díjátadásra, ahol kaptak díjakat, pluszba még az iskolától is kaptak pénzbeli jutalmat, meg teljesen hősként ünneplik őket, én pedig utána csak egy "ez van"-t kaptam... És akkor a későbbi újságcikkekről, dolgozatmegjelenésről ne is beszéljünk. Volt olyan dolgozat, amivel nem kellett ennyit dolgozni, mint az enyémmel, vagy már ki volt dolgozva. Tény, hogy hibáztam kicsit is, nagyot is a dolgozatomban, a végén a felsorolás túl sok volt (ezt persze csak értékelés után tudták közölni velem, pedig előtte volt idő ellenőrzésre, korrigálásra). Nem mindegy, de már nem tudok mit kezdeni ezzel. Jövőre is indulok, ha lehet, megint nem túl témába illő dolgozattal: mentálhigiénés kezelések fejlődése. De legalább bioszérettségin 10 pont már biztos.
Március:
Kiderült, hogy már biztos jönnek a kecskék, munkám is lesz velük: fogatolni kell tanítanom őket, pluszba viszem majd sétálni is őket a kutyákkal együtt, hogy szokják egymást, meg trükköket is fognak tanulni.
Arcussal nekiálltunk a kűrnek, melynek témája a kedvenc koreai doramám, a Faith - The Great Doctor lesz.
Mandullal küzdök... elkezdtük a másik lábnál heelworkot is, alakul, de nem fekszik fel úgy, mint jobb lábnál. Szemből is működik már, meg tudja fogni lábbal a botot... de még mindig durván pörög. Valami majd lesz...