Szilveszteri helyzetjelentés

Uhh, kéne évösszegzőt írni, de nem visz rá a lélek, annyira nem jutnak eszembe a fontosabb dolgok dátumai...
Viszont Arci délután 5 óta benn van a házban, eleinte csak mászkált, meg az asztal alá bújt a hangok elől, majd adtunk neki homeopátiás nyugtatót, mire kifeküdt a takarójára és teljesen elszállt. Lebeg, fetreng, néz a távolba, néha csóvál magában és a legnagyobb hangzavar közepén aludt el. Pedig csak egyet kapott, nem kettőt, mint kellett volna. Éjfél előtt majd még egy, hogy ne legyen probléma akkor, amikor fél órán keresztül mindenhonnan lövöldöznek.
Jól bírja, mindenki dögönyözi. Előbb lefeküdtem mellé a szőnyegre, rátettem a fejemet a nyakára, mire ő úgy nyújtózkodott, hogy az egyik mellső lába pont a vállamra került, az orrát pedig az én orromhoz nyomta és szuszogva aludt tovább. :D Imádom.
Ha kilépünk a házból, akkor hisztériázik, rohanni akar vissza, pisilni nem pisil, kakilni még inkább nem. Most egy ideje csönd van, szóval megyek és kerülök vele egyet, hogy kiengedje a fáradt gőzt és újra nyugiban aludjon itt benn, immár a nyugtató hatása nélkül.

Holnap pedig jelentkezek, hogy miként éltük túl... :D

Ja, tegnap este is velem aludt, mert akkor is durrogtattak. Órákon keresztül bámulta a tengerimalacokat, folyt a nyála, óriási tócsa lett a szőnyegemen, ő meg agyilag zokni lett. Elküldtem a helyére, majd egy fél óra múlva elengedtem onnan, ő pedig lapulva lassan közeledett újra a terrárium felé...  Este az ágyamon ugrált, ha rászóltam és helyére küldtem, akkor két perc múlva már a cocákat szadizta újra. Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy félig benn lóg a kutya a terráriumban, a cocák visítanak, Arci meg nem tudja, hogy mit csináljon és ijedten kapálózott. Kiemeltem, cocák dobozba, Arcus az ágy egyik merevítőjéhez kiköt... De legalább tudtam 3 órát nyugiban aludni, mert reggel 6-kor ébresztő. Ugyan is mentünk volna futóversenyre, de apa látta rajtam, hogy semmit se aludtam és azt mondta, hogy majd délután elmegyünk itt a faluban Arcival közösen futni. Ez meg azért nem jött össze, mert bevásárolni mentünk anyával. Előtte meg besétáltunk a faluközpontba Arcival, ahol nem érdekelték az őrjöngő kutyák, amiknek máskor ő is meg szokott őrülni. Jött láb mellett laza pórázon, néha odanézett egy-egy kutyára, de ennyi! Büszke vagyok erre a teljesítményére!

Délelőtt agilityztünk itthon. Kerültetéseket csináltunk, meg olyat, hogy nem látta a kúszó száját az akadályról leérkezés után. Nagyon ügyes volt, bár először fogta magát és a léc alatt átbújt... :/ Egyszer vert, mert túl nagy ívben fordult, az oldalával pedig meglökte az akadály tartóját és az egész borult. Utána már ment tökéletesen. Majd lesz videó is :D

BUÉK mindenkinek!

Még inkább beigazolódott, hogy amit nagyon, teljes szívemből szeretnék, azt valahogy a Sors ellenzi és nem adja meg nekem. Röviden: amire vágyok, az valahogy annak ellenére, hogy elérhető közelségben van, sosem jön össze igazán. A lényege: lúzer vagyok.

Vicces... Addig minden jól ment, amíg ki nem írtam magamból a boldogságom és nem éltem túl bele magam. Most, hogy elmentem és megtettem az első lépéseket, azaz vásároltam és már lelkiekben is felkészültem, egyből minden a rossz irány felé fordult. Nagyon kiakasztó... Utálom magam.
Az alvás sem megy. Anya hívott 22 órakor, hogy mégsem fog összejönni a dolog, nagyon sajnálja. Másfél órán keresztül csak bámultam a plafont, az éjjeli szekrényen álló lámpát, a kezemet és azon gondolkodtam, hogy mit ronthattam el vagy mi az oka ennek. Nem jutottam normális megoldásra... Talán aludtam 3 órát, az is abból állt, hogy forgolódtam és minden idegesített. Így hát fogtam magam és kiírtam azt, ami bennem van. Lehet nem ide kéne és nem ilyen formában, de segíteni szokott a lelkemnek.

Igazán sajnálom, hogy így alakult...

Nem lesz ma hosszú bejegyzés, képekkel...

Holnap

Ha minden igaz, holnap este hosszú bejegyzéssel és sok képpel jövök. De azért szorítsatok! Hogy miért? Majd megtudjátok... :D 

Iiiiiiszonyat boldog vagyok MOST! 

Edzés

Ma újra agility edzésen járunk. Mivel jóval korábban volt csak vonat a városba, így kerülővel sétáltunk ki a lovardába, pluszba még ott a környéken is bolyongtunk egy kicsit. Párszor bemutattam pár autósnak... istenem, aki nem ismeri a kreszt, az hogy ülhet autóba?!
Kinn Arcust elengedtük Jokerral meg egy koronggal, hogy fáradjanak... hát ha az annyi sétától nem fáradt le, akkor egy kis dobálástól se fog... és nem is fáradt el. Bementünk, szépen viselkedett, nem nyöszörgött, húzott, ugatott, semmi ilyen.
Mentünk egy akadály, hosszú kúszó, akadályt körben. Először a végén az akadályt nem tudtam megugratni vele, mert túl távol voltam, azután túl közel. Aztán meg Arci rohant el megnézni a másik csapat edzését... Majd megszívatott, kúszóba küldtem, én már fordultam is el, gondoltam úgy is bemegy... aha, csak hogy kifordult. Tomi mondta, hogy hívjam. Hívtam és néztem a kúszót, hogy hol akadt el... mert én azt nem láttam, hogy ki is jött belőle az elején. Egyszer csak megjelent Arci a másik oldalamon. :D Még hogy nincs humorérzékük a kutyáknak :D
Második körben két akadály-kúszó-akadály volt, a kúszóba úgy kellett bemennie, hogy nem látta a száját. Először második kérésre sikerült csak beküldeni kúszóba, rohantam tovább. Hopp, előttem akadály! Valahogy ki kéne Kerülni vagy átugrani... nem fog menni. Jéé, két lábam van és nem tudom őket irányítani. PUFF! Megint estem egy szépet... :) Arcus jött oda, hogy kéri a sajtját, ő jól megcsinálta a pályát, én voltam a béna. Aztán megint elment rohangászó birkaszörű uszkárt terelni a pálya másik végére... majd sípolós labdát talált, amivel futott két kört és mindenkinek mutogatta, hogy van ilyene... Na, ott már kiakadtam rá. Olyan jól csinálta, de persze el kell rohannia, mert "az a kutya talán egy kicsit is hasonlít birkára, majd elhiszi ez a hülye, hogy terelni mentem...". Aranyos, iróniával... De sikerült megcsinálni :D
Utána elmentünk sétálni a Püspökerdőbe. Találkoztunk egy igazán szép fekete labradorral. Igazi nyurga testű, hosszú lábú. *_* Arci jól kijött vele, kergették egymást a parton. Bementünk az erdőbe, ahol frizbiztünk egy kicsit. Persze Arcusnak muszáj volt a legnagyobb gazba belemennie... teli van a farka és a feneke bogánccsal. Amennyit tudtam, kifésültem és kiszedegettem, most a természetre bízom, hátha kijön. Ha holnapig semmi változás, akkor ki kell vágnom onnan... Szóval Arcinak nem lesz farka vége, mert az úgy az egész összeállt a sok bogáncstól... :/ Szép lesz...

HELP

Valaki nem megy mostanában (az elkövetkezendő 2 hétben) Pestre?

Karácsony

Először is szeretnék minden olvasónknak BOLDOG ÉS BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNNI!

Tegnap ugye szenteste volt, Arci is bebocsátást kapott a házba egy alapos szépítkezés után. Annyira boldog volt, hogy mindenki a közelében volt és szereti, simogatja. Egyből megtalálta a fát és alatta a szaloncukrokat, amit inkább lecseréltünk csontra. ( Mikor anya megvette és hazahozta, apa azzal szórakozott, hogy akár kőkori gyilkolószerszámnak is beillene...:D)Arcus fogta, cipelte fóliástól, ledobta a járólapra. O_O Kiterítettem neki a takaróját a konyhapult végére, a kanapé mellé, hogy tudjon rágcsálni. Úgy ropizta, rossz volt hallgatni, ahogy recseg a csont. Aztán rájött, hogy kapott köteles játékot is, azt hurcolta mindenhova. Szokás szerint melege lett itt benn (20 fok), és kikéredzkedett az előszobába, a hidegbe. Csak miatta szellőztettünk ki, hogy jobban érezze magát :D Lefeküdt a kanapé mögé a szőnyegre és aludt. Nem érdekelte, hogy Öcsi az új távirányítós autójával folyton körülötte körözött, vagy hogy anya tőle 3 méterre sütötte a húst.  Békésen aludt... annyira jó volt nézni.

Ma meg mamáéknál voltunk, jött ő is velünk. Kicsit féltem attól, hogy az előkertben hagyjam, mert ha megjönnek nagybátyámék, akkor ki ne rohanjon az utcára, az ismeretlenbe. De ügyes volt, lefeküdt a bejárati ajtó elé, pisilni ment csak el a bokrokig, mindig jött vissza. Bármikor néztem ki rá, ott feküdt és mosolygott. Csöngettek, ő odament örülni nekik, aztán rohant vissza az ajtóhoz. Annyira aranyos volt, ahogy belefúrta a fejét a csomagok közé :D Szokása, mióta anya hozza haza neki a kaját a kórházból. Mindig, minden zacskót át kell szaglásznia. A szomszéd bácsihoz odament, bohóckodott vele egy kicsit, közben kimentem gyakorolni vele. Nem érdekelte, hogy ismeretlen hely, csinálta a dolgát. Anya 10 percenként eltűnt, de sikerült rájönnöm, hogy Arcust eteti. De legalább kért tőle valamilyen trükköt! :D Kezdi megtanulni a leckét és értékelni a munkámat... talán rájött, hogy tényleg csak rosszat tehet azzal, hogy bármikor-bármiért eteti.
8 éves unokatesóm, aki elvileg kutyaszőr allergiás, kijött velem Arcival játszani. Kért tőle pacsit, az elején félt, aztán boldogan simogatta. Annyira aranyos volt, ahogy örült minden egyes trükknek. :)
Épp indultunk volna el, mikor mama kijelentette, hogy adjunk még a kutyának rántott húst.
- De mama, buszozunk, nem akarom, hogy esetlegesen összehányja magát!
- Akkor rakd el, úgy sem eszik eleget szegény kutya!
O_____O Kérem szépen, sikerült felhizlalni Arcit téli súlyára, ami 21 kiló körül van... a nyári kondijához képest most kövér! De nem adok neki eleget... Csak lemozogja, ami nem is csoda... :D

2011 képekben

:D

Mostanában

Arci reggel kicsit rekedt volt, meg is hagytam anyáéknak, hogy figyeljék, aztán ha valami van, akkor hívjanak. Végül nem lett semmi, el is múlt gyorsan, de azért bennem van a félsz, hogy bármikor lehet ennél rosszabb...
Szóval délután behoztam, anya keresett neki egy pulcsit, amit rá tudok adni, ha szükségesnek érzem és most úgy sétálunk, hogy megpróbálom nem annyira kifárasztani, hogy lihegjen... oké, fifigazdi, de féltem a torkát. Szóval most pulcsiban sétálunk, de jól áll neki a világos kék szín! :D
Felmászott magától a kanapéra, akkor lehívtam róla, egy idő után viszont én hívtam fel. Cukin elfeküdt és tévét néztünk összebújva. Imádom ♥

Most ráfekszek a frizbi dobásokra, segítségem is van, szóval tanulgatok. Cserében én trükköket tanítok kutyának és gazdájának.

Amúgy haladunk a karácsonyi videóval, kisebb vágórészletek már megvannak, majd újra becsempészem Arcit és akkor az eleje is meglesz. :)

Téli DD

Gondolkodok... valami jót akarok csinálni. Ahhoz viszont idő kell... nem csak szimpla táncikát, rendes videót, kisfilmet. Az ötlet meg is van, a zene is, csak fel kéne venni, összevágni. Ahhoz meg idő kell, ami mostanában nem igazán van. Ma értem haza először délelőtt ezen a héten, eddig mindig este 7-kor estem be éhesen és fáradtan az ajtón.
Szóval szerdától videófelvétel ezerrel. Vége a sulinak majdnem két hétig, letudtam a kresz és munkavédelmi vizsgát. Annyira jó lenne már túl lenni ezeken...
Így szinte alig van időm Arcira, ma is szakadt az eső, de kimentünk és kerültünk egyet, hogy együtt lehessünk legalább.

Szóval a zenénk (egy része, mert terveim szerint mixelve lesz):

Mumus

Elért minket is a szükség, hogy igen is, kell az a hátrafelé szlalom és a nyusziülés. A két mumus. De kell, égetően szükség van rájuk a kűrhöz. Hát tegnap újra elővettük és szenvedtünk is velük...
Este kimentem egy jó adag jutalomfalattal, klikkerrel és óriási elkötelezettséggel, hogy akkor is tisztába rakom legalább a szlalomot. Először is rá kellett jönnöm, hogy melyik láb, melyik irányból, hogyan van a mozdulat, mert én ezt is képes vagyok elfelejteni. Jobbról balra mozdulattal kezdtem, egyből átment, óriási sipítozás, marék kaja, Arci meg jobban bepörgött.Hát akkor ha már a bal oldalamon van, próbáljuk meg onnan is. Na, itt kezdődött az egész agyrém. Egyszerűen folyamatosan a másik irányba csavarodott a feneke, bárhogy tuszkoltam bele az öklöm a szájába, bárhogy fordítottam oldalra és hátra, nem, ő a másik irányba megy a fenekével vagy épp csak miliméterekre kerüli el a hátsó lábam. Ha úgy álltam be, hogy csak hátrálni kell a jó végrehajtáshoz, akkor is kifordult a lábaim közül.
Szuszá, nagy levegő, próbáljuk újra. Első lépés teljesen oké, már ahogy behívtam jobb oldalra, egyből hátrált is volna be, amit ugyebár nem szabad engedni. Jó pár percet elvett, mire eszembe jutott, hogy jééé, van a hátam mögött egy fém lapháló, amit pont a lábam és a teste közé tudnék rakni, hogy rendesen megcsinálja.
Lap baloldalra, a jobb, azaz a hátsó lábam sarkához odabiggyeszt, Arcust beállít és parancs kiad: Hátra.

Kitolatott a lap és a vádlim között...

Csináljuk újra, jó lesz ez. Most már úgy álltam be, hogy tényleg csak tolatnia kelljen.

SIKERÜLT!

Teli tömtem kajával, megpaskoltam. Próba újra, ha már most ment. Kicsit oldalabra álltam, hogy most már fordulnia kelljen. Semmi...
Aztán megint semmi...
És újra...
Egy valami, csak éppen beleütközött a fenekével a lábamba, megtorpant és előre lépett.
Na még egyszer.
Juppi, átment!

Ha sikerült megtanítani neki ezt a trükköt, akkor végre lesz válaszom arra a kérdése, hogy mi volt a legnehezebb trükk, amit tud. :D

Agility, frizbi, nagy séta

Anyáék rám parancsoltak 14 óra körül, hogy most azonnal vigyem ki a kutyát, hogy Öcsi is ki tudjon jönni velünk... Csak hogy ne őket idegesítse a gyerek.
Szóval kimentünk, fogtam egy frizbit, a kúszót és az akadályt és kicuccoltunk a mellettünk lévő füves placcra. Először csak felpörgettem a koronggal, meg feldobtam neki a levegőbe, hogy elkapja.Olyanokat ugrott párszor, csak néztem *_* Volt egy szaltó közeli pillanat is, csak nem fordult át teljesen, hanem oldalra "borult" a levegőben. Dobtam pár hosszút is, először elkapta levegőben, a többit már nem igazán tudtam úgy időzíteni, hogy elérje... nem fut teljes sebességgel, pedig amúgy gyerekjáték lenne neki elkapni. Na, de még utoljára elkapta egy becsúszással, úgyhogy abba is hagytuk, megdicsértem, kapott kaját, aztán lefektettem pihenni, míg összeállítottam a pályát.
Először csak kúszóztam vele, beküldtem közelről, messziről, előrementem és úgy hívtam át.Utána tettem hozzá egy akadályt is, szűk fordulóval. Aaaaaaaannyira jól csinálta, mentünk ebből vagy kettőt, abba is hagytam, mert iszonyat jó volt, újra pihi, új pályaalakítás és gondolkodás, hogy hogy is van az a fordulás?! Miután sikeresen rájöttem, hogy melyik kezem, hogyan, mikor, mennyire kell fordítani a kutyát, így is mentünk hármat és iiiiszonyatosan megdicsértem. Figyelt, követte a kezem, nem érdekelte, hogy autó megy el mellettünk, emberek jönnek a szelektíveshez, ő ugrott, kúszott és csóválva az ölembe bújt. Ilyenkor imádom! ♥
Ördög cicával is kipróbáltuk az agilityt, ha már folyton bement a kúszóba Arcus után. Kézbe bemegy kúszóba, párszor egy lendülettel végig is futotta, máskor kicsit noszogatni kellett kajával és ciccegéssel. Lefektetett rudat is átléptettük vele, össze is raktuk a "pályát", aztán Öcsi futott vele.
Kijelentette, hogy ő a macskával akar agilityre járni, ha meg nem lehet Ördöggel, akkor kell neki egy aprókutya. Ahogy bejöttük és ezt bejelentette anyának... látni kellett volna azt az arcot :D
Utána elmentünk egy jó nagy sétára, mert egyik osztálytársamékhoz úgy is el kellett mennem, így jött Arci is. Őrjöngő kutyák között mentünk, az elején ő is húzott lábnál, aztán lebeszéltem vele és laza pórázzal jött a további úton. Le is dudáltak minket külföldiek, amikor már majdnem az árokban voltam kutyástól... A szántón elengedtem, minden apró jelzésre visszajött lábhoz ha kellett, vagy éppen megkerült. Találkoztunk Abdulkutyával is, ment volna haverkodni, csak a gazdija igen sietett, szóval most nem tudtak játszani.

Most pedig megyek ki, trükköket gyakorlunk és sétálunk megint egy nagyot! Szép estét mindenkinek!

Vannak dolgok...

Tegnap este Arcival sétáltunk egy jót feszültséglevezetésként 3x akkorát, mint szoktunk :) Elmentünk a vizslák felé is, akiktől fél. Mármint a kutyák már nincsenek ott, mivel másfél hónapja eltűntek és még mindig nincsenek meg. A kant látták már Ménfőcsanakon, de senkinek sem jutott eszébe megfogni, csak telefonálni tudtak... :/
Szóval, arra sétáltunk. Odafelé még felvette a szokott pózt, visszafelé már rendesen jött volna láb mellett, hogy a szomszédban a spánielek nem kezdtek volna el ugatni. Megszokta, hogy erre megjelennek a vizslák és "támadnak"... Az utolsó pár méteren szépen jött velem, láb mellé ültettem, fektettem, és kapott egy óriási dicséretet, mert nem pánikolt be, nem nézegetett oda.

A másik. Történt egy olyan kutya kobzás, amit senki sem tud, hogy mi alapján... nem megyek bele, aki tudni akarja, hogy mi van és hogy, az meg fogja találni... Részemről annyit mondok: furcsa. Mintagazda, az egész életét a kutyáinak szentelte... és most minden elveszett... :'(

Ugyebár kiskutyázásra készülök, a kennel is megvan, időpontot eltoltuk érettségi utánig, mivel utána lesz két évem, ami "csak" technikum, azaz 3 napot lovardákban és panziókban leszek gyakorlaton, kettőt pedig iskolában ülök végig egy héten. Nem fárasztó, nem viszi el az egész napomat, ha meg olyan helyet tudok magamnak szerezni, akkor hurcolnám magammal az állatkákat is. :)
Nos, mostanában újra végignéztem a kedvenc kenneleim honlapját és látom, hogy sok helyen kiskutyákat várnak. Nem is lenne baj, csak az én hülye fejem újra beindult és gondolkodik... Mik lennének a céljaim a kiskutyával? Dog dancing biztos, agility hobbyszinten, amikor van lehetőségünk, akkor terelés. És itt jön az, hogy "Dehát annyi kennel van, ahonnan jók erre is a kölykök!" Néha magamat kergetem őrületbe...

Tegnap épp feltévedtem a Poseidon kennel honlapjára, ahol megláttam, hogy Tiától lesznek kiskutyák jövőre, a kan pedig egy barna tri border. *_* Na már most, odavagyok a barna trikért (és a fekete tricolorokért, meg a redmerléért... :D) Tia meg gyönyörű egyszerűen! Könnyed,harmonikus felépítésű kutyus. Mi jött le nekem ebből először? Hát hogy tök jó ugrásokat lehetne megtanítani DD-hez az ebből az alomból származó kiskutyáknak... Löjjetek le... jövőre lesz az alom, én meg majd csak 2013-ban kiskutyázhatok. Pedig eddig olyan jól bírtam...

Aztán ki tudja... addig biztos fognak valamennyit változni az elképzeléseim, a terveim. Idén szeretnék Arcussal is eljutni minimum két DD versenyre (már ha lesz annyi megrendezve és nem az ország másik felén lesznek), jó lenne hobby kategóriában kiállításra is menni, a kutyasuliban is érdekes tanfolyamok vannak, amiket nem lehet kihagyni, és akkor még a terelésről nem is beszéltem. 

Jó lenne, ha egy nap 48 órából és egy hónap 62 napból állna... Lenne időm mindenre. Most pedig ifjú titánként elmentem ezt a bejegyzést és megyek novellaelemző versenyre... :D

Ez van...

Mégsem lesz karácsonyi műsorban szereplés. :/
Bejött a tanár egyik órára és mondta, hogy most már nem csak ő szervezi, hanem plusz 2 tanárt kapott segítségként, ám ők úgy vélekednek, hogy " Nem illik bele a karácsony témába"... (Akkor a tavalyi rábaközi néptánc hogy jött témába? Az is ajándék volt a diákoktól a tanároknak...)
Így meg inkább mondtam, hogy jó, köszönjük a lehetőséget, műsoron kívül csak a semmiért meg nem fogok másfél hét alatt egy kűrt összehozni.
Erre újra kérdezgetett a tanár úr, hogy hogy is van ez, mi is ez, honnan jött, mióta csináljuk. Elmagyaráztam neki és előjött azzal az ötlettel, hogy szalagavatónkra legalább már lesz valami... :S Nem akartam mondani, hogy az osztály éppenséggel "leemészti", hogy én csinálok ilyet és elég furcsán néznek rám, ha azt mondom, hogy nem gyakoroltunk Arcussal egy hete... Van 3 ember, aki nem mondja, de tudom, hogy ki nem állhatja az állatokat és nem értik, hogy miért hurcolok kutyát suliba, vannak, akik lenéznek e miatt és talán egy-kettő, akik támogatnak.

Nem is akartam mondani, hogy mi tudunk ilyet is, amikor segítséget kért az osztálytól a tanár műsorügyben, mert tudtam, hogy hurrogás meg jajjogás lesz a vége. És az is lett. Aztán aki a leghangosabban hőbörgött, az mondta a végén, hogy csináljuk meg... Igazából már ott vagyok, hogy nem fogok többet felajánlkozni ilyen esetben, viszont akkor is be fogom hordani iskolába Arcit, ha tudom, mert tök jó szocializációs helyzet, amikor a lépcsőn még az ember sem fér el, de a kutya egyből utat tör magának :D Meg csak úgy... nagy tömeg, zajok, ismeretlen hely, lovak, hangos traktorok. Vagy bejön velem utolsó nap, vagy majd csak tavasszal diáknapra, mint idén. :)

Ha már diáknap, akkor 2011-ben Bubi ellopta a Víziuszkárt :D