Pár nap...

Este elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz velem hétvégén, ugyanis Arci elutazik. Ausztriába, kb. 380 km-re lesz tőlem. Belegondolni is rossz...
Oké, voltunk már távolabb is egymástól, de akkor én utaztam. Az meg annyiból más, hogy legalább lefoglaltam magam, de még így is volt lelkiismeret furdalásom, hogy ő meg itthon maradt. Most ő megy el, én meg egyedül maradok itthon. Mi a fészkes fenét fogok kezdeni magammal?!
Asszem be fogok golyózni...

Másfél év alatt nem volt még ilyen, hogy kutya nélkül maradtam. Mióta itt van, teljesen megváltozott az életem. Sétálni viszem, foglalkozok vele, stb... és most semelyik. Pff... vagy belevetem magam az írásba, ami lehet, hogy még jól is elsülhet, vagy nekiállok takarítani, vagy egész nap a gépen fogok lógni, vagy fél napokra kifekszek napozni, vagy... NEM! Ez nem az én életem, nekem ARCUS KELL!!!

Oké, hisztizek... abba is hagyom inkább ezt a bejegyzést. :D
A lényeg a lényeg, hogy meg fogok dögölni az unalomtól a hétvégén...

Agility 2.0

Ma voltunk a második agility edzésünkön, előtte viszont találkoztunk Csillával és Mollyval. Hihetetlen édes kis mackólány :D Kisétáltunk a Püspökerdőbe, ott úsztak az ebek egy nagyot. Jó két órát el is voltunk ott, nagyot beszélgettünk meg minden. Aztán elnavigáltam magunkat a kutyasulihoz. Nem volt zökkenőmentes egy út, de egyben odaértünk és ez a lényeg, tessék tudni! :) Már ott voltak a többiek egy része. Ebek elszabadultak pórázról, hát olyan bulit lecsaptak, hogy na. És szerintem csak ez kellett Arcinak, hogy jól működjön utána.

Megnéztünk pár elég vicces és pár gyönyörű pályát, na meg egy papucsos-extraterepőset is és csak ámultunk. Hihetetlen, hogy mire képes egy ember és a kutyája együtt pár akadállyal. Aztán jöttünk mi. Vettük a távolugrót, először azt gyakoroltuk, aztán mikor már ment az áthívás rajta, akkor összekötöttük a kúszóval. Arci élvezte nagyon, mikor megkapta a gumipapucsot, száguldott egy nagy kört és bebújt a hajlított kúszóba :D Ezt megcsináltuk oda-vissza, teljesen áthívósban is. Ebzet nagyon élvezte, látszott rajta és hihetetlen módon a seggemben volt és követett az akadályok között. Asszem nagyon jó lesz nekünk ez a sport is.
Bevallom, kicsit elfáradtam a végére, de szerintem ebbe betett az izgalom is.

Bakiztam is egyet, távolugrón kellett átküldenem, én meg erre kiadtam a "Kúszó!" parancsot... Megkaptuk Tomitól, hogy nem baj, kezdők vagyunk :P. Volt elég vérszívás is, megkaptam, hogy paraszt falusi vagyok (jó és vicces értelemben) , mert azt mertem mondani a kutyának a kúszónál, hogy "Itt-e", azaz ott kell bemenni. :D

És igen, folytatni fogjuk, mert élvezem én is és Arci is.

Kezdjünk neki ennek is...

Hányszor, de hányszor elképzeltem már azt, hogy én is blogot fogok vezetni a hétköznapjaimról, vagyis leginkább Arcus hétköznapjairól. Párszor nekikezdtem, aztán a lelkesedés hiánya miatt töröltem őket. Most viszont próbálkozok.

Ki gondolta volna, hogy ennyire kalandos is tud lenni együtt élni egy kutyával, egy border collie-val.