Happy April

Április eddig nagyon jól alakul, kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a további pár nap.
Összegyűjtöttem pár munkát, szám szerint hármat, így pénzügyileg nem leszek bajban (remélhetőleg) és nem kell emiatt kihagynom semmit. (koppkopp!) Aminek a legjobban örülök: felvettek egy híres díjlovagló lovardába lovásznak, pluszba edzést is kapok, hogy a későbbiekben a lovak lemozgatásában is tudjak segíteni. *-* Már a lovászkodásnak is örülök, mert egy nagyszerű ember a főnököm, sokat tanulhatok tőle. Már azalatt a pár óra alatt is, amíg ott voltam, sok újat megtudtam a díjlovaglásról. A ráadás pedig, hogy a hölgy még munkakutyázik is, snacikat tenyészt(ett) és malikkal dolgozik. Megmutatta az újoncot is, egy pár hónapos mali fiúcska. Tündéri! Kiképzésre van nála, de mondta, hogyha megszereti, akkor kihisztizi a tenyésztőtől és ő nagyon tud hisztizni. Szóval nagyon megfogtam azt a bizonyost :)
A napokban beneveztem Arcussal a pestújhelyi DD-re, fuvarral úgy vagyok, hogyha nem akad, akkor vonatozok... de ha akad autó, akkor annak nagyon fogok örülni. Barátnőm mondta, hogyha ma meglesz a kresz vizsgája, akkor elvisz szívesen... és meglett neki, szóval várom, hogy megbeszéljük a részleteket :D
A kűrrel nagyon jól haladunk az utóbbi napokban, bár tegnap eljátszotta a hülyét és a körbe helyett elkezdett hemperegni. De aztán elrendeztük és megcsinálta jól. Csak én is idegesebb voltam a sok szúnyog miatt, ezt ő meg rossz néven vette.
Nekem pedig maradt egy hetem az iskolában. Még nem érzem az érettségi miatti idegeskedést, egyenlőre az év végi jegyeim miatt izgulok. Várom már a következő két évet is, bár ahogy hallottam a felsőbb évesektől, az egész arról szól, hogy kártyáznak a tanárokkal meg kávéznak. Már amikor nem gyakorlaton vannak és nem vizsgák előtt állnak. Múltkori alagi kirándulásom során (o, igaz is, erről is mesélek mindjárt) megkérdeztem az egyik szakmai tanárt, hogy inszeminálást tanulunk-e szakmai években, mire azt mondta, hogy többek között azt is és hogyha érdekel a szakma, akkor nagyon érdekes lesz számomra az egész. Remélem is :)
Akkor Alagról is pár szó. Meglátogattuk a lovasokkal a versenyistállót, messziről láttuk Overdose istállóját, meg egy edzést is megnéztük. Meséltek a pályáról, a nagy öregekről, versenyekről, közeli emberek Overdose-ról és a többi nagy reménységről. Utána átmentünk a Kincsem Parkba is, ott is meséltek nekünk, bár sokkal kevesebbet és az nem is volt annyira érdekes.
Mandul bioszérettségi előtt megy nyiratkozni, aztán majd még tábor előtt is elviszem mert addigra megnő a szőre akkorára, mint Arcié. :)
A hét elején pedig még megpróbálom kihisztizni az igazgatónőnél, hogy az évben utoljára engedje be Arcust csütörtkön, úgy is csak bográcsozunk. Akár még műsoros ebédet is felajánlok neki! :)

Kűr, inspiráció, lemaradás

Aish... május 11. Az első idei verseny, és az első idei, amin ott szeretnék lenni. Kérdés, hogy össze jön-e. Kell még fuvar és kell még kűr.
Azt kell mondanom, hogy talán még jól vagy jobban állunk, mint szokásom állni, bár a kalózossal talán már jobban álltam a versenyek előtt egy hónappal. Nem emlékszem. A lényeg, hogy a kezdés megvan, Arcus tudja magától is, csak még a zenét nem tudja összekapcsolni vele, így szólnom kell neki, hogy mikor induljon el. A kellések trükköket nagyon szépen tudja, még a komplikáltabbakat is. Talán a forgásos-hempergőzős összetettnél kell neki szólnom, hogy maradjon fekve a biztonság kedvéért, nehogy lesuhintsam egyrészt, másrészt hogy biztos hemperegjen tovább :) A hátrálásnál kell néha erőteljesebben rászólnom, hogy ne feküdjön bele, menjen csak tovább, de versenyen nem fogom erőltetni. Csak addig fogom kérni, amíg csinálja és nem esik ki a ritmusból. Direkt úgy rakom most össze, hogy lassan kövessék egymást a dolgok, hogyha el is csúszunk, javítani kell vagy a meleg miatt lassú lesz, hogy ne legyen belőle probléma. Ha meg gyors lenne, akkor be tudok iktatni mindig egy pluszot oda vagy ha kitartjuk, az sem néz ki rosszul :) Próbálom megkönnyíteni az ő és a saját dolgomat is. Hátha sikerül megjegyeznek a kűrt. :)
Még nekem kéne elmennem megnézni egy témába illő edzést vagy legalább videókat nézni, mert így nem lesz meg a téma része a kűrnek... Pedig kell bele töltelék. Komolyan mondom, várom már, hogy egybe is kipróbálhassam a kűrt, jelmezben, kellékkel, kaja nélkül. El fogom bőgni magam :) Ha összejön... erre az évre meg lesz a teljes boldogságom :) Tavaly Alfa után vagy még 2-3 hónapig vigyorogtam és jó kedvem lett, ha a teljesítményünkre gondoltam, na meg arra, hogy mit mondtak a bírók. Nagyon jól esett akkor az.
Ha van valaki, aki Győr környékéről vagy Győrön át menne Pestre május 11-én, az feltétlen szóljon! Bár már a versenyhez is írtam, onnan se jött visszajelzés. :/ Nem akarok júniusig várni, mert akkor már meleg lesz (nem mintha májusban nem lenne...), és akkor Arcus agya már nyaralni van. Mekkora élvezet lenne úgy bemenni bioszérettségire, hogy boldog vagyok, vigyorgok, nem is érdekel, ha nem tudom, hogy mikor homorú vagy domború a szemlencse, illetve hogy melyik családhoz/törzshöz tartozik éppen az az állat.
Mellesleg jönnek az újabb és újabb ötletek... megint dorama révén. ^^
Majd hozok kűrgyakorlós videót, hogy valamit azért mutassak is mostanában Arcival :)

Agility edzés Mandullal

Mily' mókás a Sors... csütörtökön mentem volna Mandullal állatorvoshoz, hogy végre beoltathassam, ám anya szerda este közölte velem, hogy egyedül leszek itthon öcsivel. Mivel jöttek az ünnepek, ezért úgy kellett számolnom, hogy még szünetben, de ne ünnepnap menjek és a péntek munka miatt kilőve. Maradt a szombat.
Hirtelen felindulásból rákérdeztem Csillánál, hogy szerinte jó ötlet lenne-e, ha elmennénk edzésre oltás után. Dolgok lebeszélve, szóval már úgy indultunk el itthonról, hogy edzésre is megyünk. Mandul életének első agility edzése. Voltak kétségeim, félelmeim... de ezek teljesen alaptalanok voltak!

Szóval, reggel nyolckor, alapos fésülködés után (vedlő kutyánál, főleg mackóbundásnál alapvető dolog, kéremalássan!) Szóval, buszra felpattantunk, bácsi egyszer rátaposott a farkára, amúgy nyugodtan bámult kifele az ajtón, így legalább nem hisztizett, csak dörgölőzött hozzám, hátha lejön a szájkosár. Leszálltunk, sétáltunk egy nagyot, óriási kerülővel, több városrészt átszelve. Persze a kisasszony kiadta magából a dolgokat, amit kb. 3 kilométeren át cipeltem magammal, mert a környéken sehol egy kuka. Utálom...
Fél úton felpattantunk a buszra, ahol a sofőr nagy örömmel fogadta Mandult, köszönt neki, bókolt meg minden cukiság. Mandul fél úton kijelentette, hogy neki vége... felvettem az ölembe, hogy kilásson az ablakon, akkor abbahagyta a hangos hisztizést. Néztek nagyon az emberek, a buszsofőr folyton fütyült neki :)
Kikeveredtünk, elsőként értünk a dokihoz, kicsit meg is ijedtem, hogy biztos nyitva lesznek-e. De végül elsőként mehettünk be, kaphatta meg az oltását, én meg megszabadulhattam a fizetésemtől :D Visszafele rohantunk a buszmegállóhoz, közben eszembe jutott, hogy a fajtamentős bögrém megint a rendelőben maradt... sebaj, ők legalább egyben megőrzik. Szóval, azért rohantunk, mert elnéztem az órát a mobilomon, miért is ne, drága betörött kijelzőm már három éve szórakoztat ilyenekkel. Ezen a buszon is hisztizett a kisasszony, ölbe is vettem, de akkor se hagyta abba, már ideges is voltam, leszálltunk a mamáéknál... Volt másfél óránk szabadidőben. Drágaságomnak mancsot töröltünk, majd szabadlábon engedtük a házban. Annyira élvezi a benti létet, követi az embert mindenhova, mindent jól megnéz. Ivartalanítása után is minden mozdulatomat figyelte, mikor öltöztem, pakoltam. Beült mama mellé a konyhába, hátha kap valamit... kapott is kis piskótát, meg almát. Játszott nagyokat a papával, meg egyedül is, már-már olyan érzésem volt, hogy ott kéne hagynom nekik... jó ideje nincs már kutyájuk, lassan 15 éve is megvan talán, hogy Tapi meghalt szájrákban. Most pedig költözés alatt vannak, vagyis egyenlőre eladás-keresés alatt, szóval még nem. Nyugdíjasok mindketten, már kicsit unják is, egy nyugodt, magában befőttként ellevős, de mégis emberközelséget kereső kisebb-közepes testű kutya lenne a legmegfelelőbb számukra. Mandul ha nincs lefárasztva, akkor kibírhatatlan. Ivartalanítás után ezt meg is tapasztalták :)
Innen mentünk tovább az találkahelyhez, ahol Csilla felvett minket. Itt futottam össze Esztivel és Szandival, akik ugyan csak edzésre indultak, csak őket más vitte ki a lovardába. Mi értünk oda Csillával először. Jovi akkorát nőtt! Akár a májusi első találkozásunkhoz viszonyítom, akár a nyári UFO Kupához. Mind agyban, mind testben. Ahogy elkezdtem dögönyözni, egyből a fiatalkori Arcus jutott eszembe róla... nem tudom, hogy miért, talán a kis patkányformás test miatt, de tény, hogy Jovinak nincs pateszfeje :D Arcusnak úgy egy éves koráig bőven az volt, aztán belenőtt a feje az orrába. Jól kezdtünk amúgy az egész megérkezést, mert ahogy pattantunk volna ki az autóból, egyből ott termett pár kutya és Mandul morogva próbálta távol tartani őket. Megbeszéltük a dolgokat, a többi kutya sem akadékoskodott aztán már annyira. Összeraktuk őket Jovival hátul, akkor ott is vicsorgott kicsit, majd közösen elfordultak egymástól, de mire kiszedtük őket, már teljesen jóban voltak. Vagy csak elhitették velünk.
Aztán megjött a csapat nagyja, befoglaltuk a lovardát. Mandul szabadon, rohangászott a többiekkel, próbált terelni, frizbit elvenni, de valahogy sosem jött össze neki. Kipakoltunk addig, aztán kutyák megfog, edzés kezdődik. Kikötöttem az egyik fém kitörő rúdhoz (lovas akadálytartó oszlop, ha úgy jobban tetszik :D), gondolván úgy is elég nehéz... az elején annak is bizonyult, amíg pályajárás volt. Aztán már inkább könnyen elvontatható akadálynak. Állva rángatta úgy két métert, aztán miután eldőlt, még húzta egy darabig... lökött szánhúzó! Szóval rám volt kötve, míg az edzés ment, mondta a magáét kánonban Ákoskutyával, Maszattal és a sheltikkel. Szuper koncert volt amúgy, csak kicsit már idegtépő...

Aztán felkéredzkedtünk a kisebb pályára edzeni. Dóri lett az edzőnk, szokás szerint :D Kisasszony először nem igazán akart kúszóba menni, majd lebeszéltük, aztán már rohant szépen. Az első akadályugrása úgy nézett ki, hogy kúszik-hopp... elvileg. Gyakorlatilag kúszik-kúszik. A minire állított akadály alatt átbújt! Nem¨tudom, hogy hogyan és mit képzelt, de megcsinálta így... mindketten csak röhögtünk rajta. Utána már működött rendesen a hopp is. Jobb kézre megy szépen, ugyebár az a saját oldala, bal kézre átmegy az első akadályon és a kúszón, de a második akadálynál már átjön a jobb oldalamra. Most próbáljuk amúgy is engedelmes munkában a bal oldalon haladást, de még kajával is inkább húz a jobb felé... nem tudom, hogy ez mi, de képes a lábaim alatt is átbújni, csak mert nem tetszik neki az az oldal. Erre várok ötleteket... Bal kézre kicsit katasztrófa volt, jobbra csodajól ment.Tapasztaltaktól is azt kaptuk, hogy nagyon ügyes, élvezi, pörgős vadállat. Fajtáját tekintve pitbull vagy pumi, de nem border :D Ugat, pörög, játék helyett kézre harap és lehet forgatni meg felemelni a játékkal.Nem sokat edzettünk, kétszer úgy 10-15 percet, de ennyi bőven elég is volt, még élvezte, csinálta volna tovább és már azt is megjegyezte, hogy nem illik elmozdulni onnan, ahova épp leültettem.
Edzés után még elmentünk Esztivel és Csillával a Püspök erdőbe fényképezni, trükközi, frizbizni. Ketten kattintgattak és meg kutyáztam. Lett sok-sok gyönyörű kép rólunk, köszönet érte a csajoknak! 

Hazaérvén elbúcsúztam az utolsó kismalactól is, Borkától, aki a Chipper nevet kapta Csillánál. Arcus meg volt bolondulva, örült, hogy végre hazaértem és még a csaját is magammal hoztam. Vele külön kimentem egy pórázmentes sétára, gyönyörűen jött vissza első szóra és lábnál jött falunk belül is. Régen élveztem már ennyire vele a szabad sétát. :)

Jól elfáradtunk aznap, Mandul nem is akart többet sétálni, egyből elvonult aludni :)