2012. október 29., hétfő

Megjött a hó is, ilyen látvány fogadott, mikor kinéztem az ablakon:

Szóval vicces reggel volt, éjfél körül még eső esett, erre fél 9-kor meg áll a hó mindenhol...
Arci ugyebár itt benn van és szépen elkezdett a belső hőmérséklethez kopaszodni. No, nem baj, irány ki reggeli után. Amint rájött, hogy mi a helyzet, átment terelő üzemmódba és terelte a lábamat. Mert megszokta, hogy rúgom magam előtt a havat, ő meg azt elkapkodhatja. Szóval hógolyóztunk meg ökörködtünk egy darabot, itt benn gyors törölközés és ketrecbe be. Mandul is hasonlóan felpörgött, vele is hógolyóztam, meg ugráltattam, trükköztünk egy picit, visszafele meg engedelmeseztünk. Olyan szépen nekem dől lábnál követésnél, hogy na! *-* Néha elbotlok benne. :) A maraddal van problémája, de ha azt sikerül megoldani, akkor garantált 90 pont ki fog jönni vizsgán... ha nem csúszik be kaki vagy pisi :)
Próbáltam körbenyírni Arci sebét, de annyira szana-széjjel állnak a bőrdarabkák, hogy nem férek hozzá a tompa hegyű ollóval. Hegyest meg nem vállalnék be, mert izeg-mozog, így is többször belefordult a tompába. Valamelyest lerövidítettem... a puklija bevörösödött, most már pláne jó kérdés, hogy mi az. Kap rá antibiotikumot tegnap este óta, de semmi...
Ha eddig már keveset meséltem, akkor mesélek most.
Sajnos az iskolám is megsínylette a törvények állandó változtatását, így nem indítják el azt a szakot, amire engem 4 éve felvettek... kicseszés, nem? Mivel 4 év alap van + 2 technikum. Eddig azért nem indítottak, mert nem volt létszám. Most, hogy meglenne, azért nem indítják el, mert nem támogatja az állat O_O Részemről ilyen nincs, eléggé fel vagyok háborodva, ügyvédek szerint lehet nyugodtan szerződés megszegésnek nevezni... átvariálták az egész képzést, többekkel is kicsesztek. Felhozták azt, hogy át tudok menni szakmunkásba, vagy plusz 2 év, vagy 3+1 évre... Naneeeem! Volt B-terv, de ott sem indul a szakmám, a lovastúra-vezető, így sajnos erről az álmomról egy időre le kell mondanom, utána meg majd csak jó pénzért tanulhatok annak. Szóval van C-terv, ami elég húzós, mert (viszonylag) messze van, és kell hozzá egy szintű tudás. Amit nekem még újra kéne tanulnom... Szóval aki tud Szárliget, Szár, Óbarok és errefele kiadó házat, lakást, bármit 2 fő + 3 kutya és néhány apró állat részére, az ne fogja vissza magát! Mindenképp kiskertes kéne, bár elvagyunk kert nélkül is, max a kutyák nem fogják annyira élvezni. Két lány, két border, egy westi. 50 négyzetméteren elélünk, csak legyen külön szobánk az esetleges viták elkerülése végett :) 

Akkor... megérkezett Charlie, Berill leendő ura. Nem az a fiúcska, akit alapból választottam (legalábbis ránézésre nem), mivel a tenyésztő megadta a választás lehetőségét, mert a másik fiú "gazdija" már hetek óta nem elérhető. Törzskönyvi nevén Moonlight Dorián a drága, csoki-sárga és hosszúszőrű. Még kicsit mérges volt rám tegnap, ma még nem merészkedtem a közelébe, egyenlőre ismerje meg a szagomat és a hangokat, amiket kiadok. Este majd kézből kap kaját, aztán eldönti, hogy kell-e neki vagy sem ilyen áron. 

2012. október 26., péntek

Kisebbfajta tragédia

Nem tudok, nem akarok és nem vagyok képes más címet adni ennek a bejegyzésnek. Mert nekem ez is tragédia, sőt... összetörtem.
Arcust még hétfőn megharapta egy másik kutya... nem csak harapta, fel is szakította a pofáját. Direkt nem írok semmit se le erről a kutyáról, nem akarok alá ásni se a fajtát, se magát a kutyát, esetleg a gazdát. Nem lenne értelme. Nem adja vissza Arci egészségét.
Képet direkt nem csináltam. Magam is rosszul vagyok minden egyes pillantásnál, aminél meglátom a nyitott sebet... valahogy mindig azt várom, hogy a selymes fekete szőrt látom, de ahogy felém fordul és egy óriási hasítást látok... elszorul a torkom és sírni lenne kedvem. Tudom, hogy nem lenne szabad, de sajnálom őt. Mert ha nem vittem volna magammal, ha nem megyek oda, ha korábban történnek egyes dolgok, vagy ha nem szólok oda, esetleg ha nem álltam volna egy helyben, akkor nem történt volna meg.
A bal oldalon, a szeme alatt egy ujjnyira kezdődik a seb, legfelül csak horzsolás, alatta viszont mélyen szétnyílik a pofája, egészen a szájáig. Határeset volt, hogy varrni kell-e, de azt mondták, hogy nagy macera lenne, így is meggyógyul, csak kicsit lesz heges... egyre inkább úgy néz ki, hogy az a kicsi elég nagy lesz. A sebszájak csúnyán szétnyíltak, az elhalt bőrdarabkák leesése után derült fény arra, hogy nem is olyan rózsás a helyzet... így viszont már a varrás mellett döntöttünk. Csakhogy kifutottunk az időből, amíg egyszerűen megcsinálnák... mert két napig elvileg még jó a vérkeringése a szövetnek és össze tudott volna nőni a seb... így viszont már nem.
És vegyük bele azt is, hogy Arcinak nem az első, illetve második altatásos műtéte lenne... a negyedik vagy ötödik. Az OCD-s két műtét, az ivartalanítás, és amit nem tudok, hogy az OCD vizsgálatnál volt-e altatva... azért egy még nem négy éves kutyánál soknak számít. Persze mindent az egészségéért, de nem szeretném, ha ott kéne hagynom a műtőasztalon... Gondolom megértitek ezt.
Szóval most érdeklődés alatt van a dolog, hogy lehet-e még valamit kezdeni vele, esetleg a seb széleit megvágni, hogy utána össze lehessen varrni... macerás dolog lesz, de muszáj. Sajnos a nyelve eléri a varrás helyét, így még azt se tudjuk garantálni, hogy nem szedi szét. Bekötni pedig lehetetlen, maximum ragtapasszal...
Ma már eljutottam odáig, hogy elsírtam magam, amikor kinn odabújt hozzám, rám nézett és a mancsát a térdemre rakta és arcon nyalt. Ha összejön, akkor hétfőn műtik... ha nem... akkor sebhelyes lesz... nagyon csúnyán... annyira szeretem és féltem!

2012. október 21., vasárnap

Ömlesztve megint

Megvolt az október 6-i Állatok Világnapja Fesztivál is, jó móka volt, sokan érdeklődtek az OKP iránt.
Aztán... lázasan írom a biosztételt... a hét végéig be kell küldeni, szóval nagyon rajta vagyok! :)
Amúgy meg nincs semmi hír a házunk tájékán...
Ma megyek az új lakóért :)
Nagyon nincs kedvem írni... bocsi.

2012. október 1., hétfő

Elmúlt 2 hét

Mandula semleges lett... és a hisztije is csökkent O_O
Vicces volt az első pár nap... a műtét csütörtökön volt, szombat délelőttig mamáéknál voltunk. Csütörtökön mentem érte, 1 órát vártam, hogy kiadják. Csóvált, leült, látszott, hogy nehéz a feje, még bőven van benne altató. Mondtam is, hogy jól nézzék meg, ilyen nyugis soha többet nem lesz! Kapott lórúgásnyi fájdalomcsillapítót itthonra is. Hazaértünk, egyből eldőlt kinn a garázsban, talán 1 óra után kezdett ébredezni. Már csóvált, felült, mosolygott, meg látszott rajta, hogy agyban is ott van, felvette a szemkontaktot rendesen.
Este jött meg bátyám Pestről, ő is ott aludt. Mandula addigra beköltözött az előszobába, mert hisztizett, ha nem volt valaki a közelében ( többször is lefeküdtem mellé a földre és megvártam, amíg elaludt. Annyira jó érzés volt *-*)
Szépen bealudtam aztán (már az ágyban), mikor bátyám egyszer csak felkeltett, hogy lehozta Mandulát az emeletről, mert beköszönt neki az ajtón... Bevittem magam mellé a szobába... de akkor este meg arra ébredtem, hogy a nedves nóziját nekem nyomkodja... pláne, hogy nem csak nedves, de virágföldes is volt, mert elkezdte kitúrni mama fikusza alól a földet :O Póráz elő, fehér pólós, friss varratos Mandula kiköt a kihúzható kanapé egyik merevítőjéhez... Végre tudtam aludni... kb. 3 órát. :|
Másnap, azaz pénteken mentem barokk felvonulásra, Mandula így délután 2-től 7-ig a mamáékkal maradt... ami nem is lett volna baj, csak mama sütött, Mandula hisztizett a garázsban, fájlalta a sebét, meg fel-alá mászkált. Amíg fürödtem, addig is a fürdő ajtajában nézelődött, meg énekelt... Minden hova követett, mindent jól megnézett. Ha öltöztem, ha összefogtam a hajam... mindent! Szóval... már felvonulás végén hívtak anyáék, hogy siessek, mert nem bírnak Mandullal a nagyszüleim. Telefon ugyebár nem volt nálam (hova raktam volna?), így mikor visszaértünk a palotába, akkor néztem, hogy sok-sok nem fogadott hívásom volt. Felkaptam a cuccaimat és rohantam is a buszra. Hát azt a boldogságot, amit levágott a kisasszony. Percekig puszilgatott, csóvált, mint az őrült :)
Szombaton meg jöttünk haza, itt azóta is el van szeparálva az előszobában, a szobakennelbe. Első napokban ugye a sebe is be volt kötve, meg póló-trikó-törölköző volt rajta felváltva, illetve két napig neccruhát is kapott, amikor újrakötöttük a sebet. :D Vasárnap kellett volna visszamennünk varratszedésre, de hát melyik doki rendel akkor? Hétfő-kedd nekem kiesik a sok óra miatt, szerdán nem érek rá ( hamarosan megtudjátok, hogy miért), csütörtök menhelyes edzés, még péntek lehetne...

Közben kiderült a biztos, Arcussal fellépünk a szalagavatómon!!! *_________* Igen! Év elején csak egy ötletnek vetettem fel, másfél perc nem sok idő abból a 10-20 percből, de tuti biztos, hogy egyedi lesz és senki más nem fogja utánozni. Pár ember nem szerette volna, osztályfőnököm meg amúgy is oda van a Birkalelkűekért, szóval ő mindenképp szerette volna, ha fellépünk. Így jöttünk szóba :)
Hamarosan videót is hozok, csak a program szívat... :/

Aztán... Berill leendő pasijának személye változott. A kiválasztott csoki fiú sajnos elpusztult... tragédia történt az alommal, így semelyikőjük se élte túl :'( Viszont van új jelölt, hamarosan talán képeket is kapok róla :)

Jah, igen! Majdnem kimaradt!
Igenigen, OKP! Bemutatózunk, szóval tessék kijönni 6-án a Tesco mellé! Végig kinn leszünk elvileg, én sajátkutya nélkül, de úgy is meg fogtok ismerni :)