2013. augusztus 19., hétfő

Pótlás

Meg se mutattam Mandul frizbizős videóját itt még!
Szóval:
Azóta persze többet és jobban frizbizünk. A napokban megint hanyagoltam a meleg és a munka miatt is. Még holnap egy erős mezőny, aztán vasárnapig semmi ilyesmi újra :) Úgy néz ki, hogy pénteken Arcussal elmegyünk oktatást tartani, majd utána szórakozásként a Bornapok alatt megrendezett Mrs. Columbo koncertre is kinézünk. Élvezném, ha egy jó fehérborral a kezemben Arcival közösen lézenghetnénk egy jót. A bor valószínű nem fog összejönni, ilyen-olyan fesztiválkártya meg feltöltés kell hozzá. Majd viszek itthonról :) Viszont így lesz lehetőségünk tömegben gyakorolni, ki is fogom használni, ha Arcinak lesz kedve. Ha nem, akkor csak rontanék a helyzeten.
Szombaton így pedig Mandul jön velem a kutyás sütögetős délutánra. Viszek frizbit, jól lefárasztom a leányzót, hogy hazafele újra ölben aludjon a buszon. 
Újabb falka jelentkezett a Trükksuliba, most perpill két bedlington terrier. Azt hiszem, hogy jól írtam a fajtát, ha nem, szóljatok! :)

2013. augusztus 15., csütörtök

Az elvetemült ...kutyások?

Mennyiszer, de mennyiszer mondtam már, hogy a kutyások mind bolondak valamilyen szinten! Van benne igazság bőven, az tuti. Ha nem lenne egy cseppnyi fanatizmus őrültséggel fűszerezve, akkor nem lenne ekkora buli semmi sem. A DD sem. Pedig épp a bulit imádom benne, lehet felhőtlenül hülyét csinálni magunkból, bármit csinálhatsz, azt az ott lévők teljesen természetesnek veszik. Többé kevésbé :)
Kezdek az elején. Még a héten felkeresett egy hölgy, hogy szeretne dog dancingezni a kutyájával, ezért Roxihoz fordult, róla tudta, hogy köze van a sporthoz. Ő tovább irányította hozzám, így lett egy tanítványom. Furcsa ezt mondani, mert én úgy gondolom, hogy a DD egy teljesen önmegvalósító sport, nem kell hozzá tanár, órák, stb, csak ha elakad az ember, akkor egy pici segítség hátulról. Szóval a Trükksuli keretein belül megtartottuk az első edzésünket is már hétfőn. Egy gyönyörű blue-merle border kislány a tanítvány, a gazdija pedig lovasoktató. Szóval jól összejöttünk :) Az már ráadás, hogy Blessed Borders kutyus - ergo egy álom. Nekem legalábbis.
Elsőnek a "touch"-ot vettük elő, iszonyat gyorsan rájött a lényegére. Tudott alapból pár trükköt, szépen csinálja, inkább játékra motiválható. Adtam egy jó adag házit a gazdinak, remélem jönnek újra és versenyen is láthatom majd őket.
Másik: Arcussal újra gyakorolgatjuk a kűrt, sajnos vannak olyan esetek, mikor megragadunk, mert egyszerűen nincs hangulata, amit tud, azt is (direkt) elrontja, elmegy, pótcselekvést keres. Ezt próbálom kerülni, nem akarok rontani az amúgy sem tetszetős hozzáállásán a kűrhöz. Viszont vannak esetek (többségben szerencsére), mikor őrülten pörög és mindent tökéletesen csinál. Ez vagy kora reggel, vagy este etetés előtt, esetleg hidegben-esőben egész nap, megfelelő előkészületekkel. Ezek a következők: Már eleve magas hangon kell vele beszélni, kivenni a kennelből, majd pár méter megtétele után, előreküldeni őrült tempóban a kert elejébe, ahol még jobban felpörög, elvégzi a szükséges dolgait, elbújni előle, hívni, rákérdezni, hogy "naa, ki megy sétálni/gyakorolni?". Ezután lehetőleg egyszer sem megszidni... :) Komplikált a gyerek, de imádom ♥
Mandullal is átvettem a touchot... nyalizik a drága, azt sikerült beklikkelni... nem bírja a nyelvét a szájában tartani, tiszta hangyászsün! :D Frizbizünk is, öcsivel K99-es vizsgafelkészítés folyik :D Nagyon szépen igazodik hozzá is, akár séta közben is és hallgat rá! A hátra arccal van baj, öcsi részéről, nem akarja megcsinálni, mert szerinte nem tudja. Így én forgattam meg a megfelelő irányba :)
Na a lényeg... reggel rátaláltam pár freestyle reining videóra. Tessék rákeresni a reiningre, nem akarok mesét írni, lényege hogy egy western lovas sportág. Hát, na, ŐK az ELVETEMÜLTEK! Nagyonbuli az egész!
Nem mondok semmit, itt egy videó, tessék végignézni. Én sírva röhögtem rajta (jóóó, előtte még kb. 10-et végignéztem, kellett az is hozzá :D)

2013. augusztus 5., hétfő

Murphy bácsi újra színre lép...

Sajnos ez nálam mindig így megy. Már beleélem magam, tervezgetek és csak azért sem jön össze a dolog... az utolsó pár bejegyzésben olvashattatok Pandáról és a boldogságomról, meg arról, hogy azt kívántam, mindenki érezze egyszer azt, hogy egy álma valóra válik. Viszont ezt az érzést nem kívánom senkinek, mint amint én éreztem az elmúlt napokban...
Kedden még utoljára egyeztetett apa a tulajdonosával pár alapdologról, akkor derült ki, hogy nincs rendben minden. Idegesen hívott fel, mert én épp dolgoztam és amúgy sem voltam a legjobb passzban, még ez is rátett. Figyelmetlenségemben elég béna dolgokat csináltam, folyamatosan magam ostoroztam, meg is lett az eredménye... próbáltak vigasztalni a többiek, de egy kiadós sírás után kimentem és nekiálltam gazolni... mint egy őrült, automatikusan és erőteljesen tépkedtem a gazokat, hátha ettől jobb lesz. Csak azért sem, plusz egy újabb elhatározás is megszületett bennem. Ez a lépés még folyamatban van, elvileg a jövő héten lezárul ez is, vagy inkább úgy mondanám, hogy átalakul. Lezárni nem szeretném teljesen, mert élvezem, csak sok fizikailag és lelkileg is.
Sajnos elég későn értem haza kedden, így szerdán futottuk még a maradék köröket a környéken, plusz apa több állatorvossal is konzultált (így sikerült egy nagyon szimpatikust is találni a későbbiekre, szeretném már élőben is megismerni), beszéltünk hozzáértőkkel is, de nem lett megoldása az ügynek. Teljesen kiürültem... sírni sem tudtam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Képzeljétek el, hogy milyen érzés, mikor az embernek egy kicsinek tűnő hiányosság miatt kell lemondania valamiről... viszont ez a kicsi nagyon fontos, hogy biztonságos legyen a történet. Mint amikor sátorozni akarsz menni, de nincs sátrad. Úgy is tudsz kempingezni, de mégsem az igazi és a szúnyogok is megtalálnak.
Szóval nem jött meg Panda, csütörtökön lemondtuk. A majdnem bértartónk is átjött hozzánk érdeklődni a döntésről, majd felajánlotta, hogy nyugodtan menjek át bármikor lovagolni, a kulcsot se adjam vissza, kutyákat is vihetem bármikor. Csak ne savanyodjak be.
Azóta folyamatosan nézegetem a hirdetéseket, most van pár kiszemelt, akikkel már beszéltünk is, elvileg a hét második felében megyünk megnézni őket és akit tudok, ki is próbálom. De most csak azért sem mondok semmit, bár van egy óriási szívszerelmem... és őt már Pandával együtt kinéztem :) Remélem Murphy bácsi most már kegyes lesz velem... annyi mindenről lemondtam Panda miatt... agilitytábor! Istenem...

Egy ideig mér marad három tagú a Birkalelkűek csapata :)