Az elmúlt napokban nem sok mindent csináltunk. Csütörtökön fogtam magam és lesétáltunk a Rábához. Mandula még nem tapasztalta meg ezt a hangulattúrázó énemet, szóval hám került mind két dögre és indulás. Bevallom, nem engedtem el őket. Vadászterületen megy át az utunk, nem kockáztatok. Na meg találkoztunk nyulakkal és őzekkel is. Elég volt egyszer átélnem, hogy ott elrohant Arcus meg jó pár kutya egy őz után és percekig nem jöttek vissza... nem kockáztatok. Nem akarok két kimúlt kutyával hazatérni, ha nem muszáj... Volt már olyan, hogy Arcival póráz nélkül mentünk ott, dobáltam a labdát neki, meg rohangászott egymagában, aztán az erdőből meg kirohant két őz. Másodpercekig álltunk egymással szemben, mire leesett, hogy talán valamit kéne csinálni, ha nem akarom, hogy baj legyen. Arci akkor elég távol volt tőlem, sunnyogva figyelte az állatokat, lefektettem. Ott szerencsére nem történt semmi, mindenki épségben távozott. De mint mondtam, nem kockáztatok. Így is kidöglöttek séta végére :)
Szóval, kimentünk a töltésre, ott Arci már érezte, hogy mi jön. Tavaly vele sokat jártunk oda nyáron, bár akkor az erdőben keresztül-kasul mentünk többségben. Sétálunk még egy darabot a töltésen, aztán irány le a vízhez. A csatorna kereszteződéséhez mentünk, ott nem annyira lejtős a part, mint máshol. Arcus egyből belevetette magát a vízbe és elkezdte gyilkolni :D Mandulán lepődtem meg, róla azt mondták, hogy igazi vízicsibe, imád úszni. Ahhoz képest állt a parton, és ugatta Arcust meg nem mert a vízbe menni. Pár perc után meg elkezdte utánozni a nagy laklit :P Kaptam én is vizet meg iszapot, szépen néztünk ki visszafelé. Arcus teljesen vizes volt, a hátán kívül minden iszapos is. :D Mandulának meg csak a lábai áztak el, de nagyon viccesen nézett ki. Lelapult a szőre és olyan pálcika lábai lettek a vattapamacs testéhez képest :D
Hát nem kellett őket altatni akkor séta után, az biztos.

Pénteken is kimentünk, csak akkor inkább sétáltunk, mint úsztunk. Ragadozó madarakat is láttunk meg őzikéket a szántón. Persze nem tudtam őket lefényképezni, mert mire bekapcsolt a gép, addigra már el is rohantak... :/

Ma meg szabadnapot kaptam, mondván minek 5 ember egy átlagos napra? Inkább hétfőt kértem volna, de oda meg kell az 5 ember... nem is értem, hogy miért... De legalább tudtam aludni, sétáltunk nagyot a dögökkel, meg lassan megyek ki velük gyakorolni.

A nagy terveimről meg még mindig nincs hír, úgy tűnik, hogy a másik rész nem igazán akar vele foglalkozni, szóval nekem kell utána járnom... Annyira jó lenne már közölni, hogy sikerült, összejött. Remélem, hogy még június előtt eljön ez az idő is. :)

Korom Gábor ISMÉT!

Legfőképp Gatsy-nak!
Május 15-én, 18:00 órás kezdettel megint lesz Győrben Korom Gábor előadás! Ajánlott minden kutyásnak, jó szórakozás és közben még tanul is az ember :) Elvileg ott leszek én is, mivel éppen szakmai írásbeli lesz a suliban, szóval még az sincs, hogy már megint az iskola rovására járok mindenfelé :P
Győrieknek úgy mondom, hogy Piros iskola, a nemgyőrieknek meg Szabadhegyi Magyar-Német Középiskola a helyszín :D

Hazahozhattam a munkahelyemről az egyik fényképezőgépet, így kapva az alkalomon, egész héten fotózni fogom a dögöket :D

Mi lesz veled, kutyás élet?

Nem tudom, hogy ki értesült már róla, de nagy balhé van a MEOE háza táján. Nagyon keresztbe akarnak tenni a szervezetnek, már törvényjavaslat is született, ami leginkább a megszüntetésére íródott meg. Ez pedig azt jelentené, hogy a Magyarországon született almokat nem lehetne törzskönyveztetni, sem kiállítást szervezni, mivel a MEOE az FCI egyik szervezete...
Szánalom...
...
Nincs szó rá...
Káromkodnék, de ez egy nyílt blog, ami a kutyáim életével foglalkozik... szóval mindenki képzelje ide a lehető legválasztékosabb káromkodásokat magától.
És tessék elolvasni, majd megosztani. Talán a nyilvánosság...
Amúgy szomorú, hogy a MEOE-t meg akarják szüntetni, de a szaporítást ezáltal meg támogatnák... Pff... Ezek mellé jön még a most kitalált internet és telefonadó...
Nem érdemes ebbe az országba születni. Tény, hogy szép, de pár ökör élhetetlenné teszi a gyönyörű, ám ugyanakkor szeszélyes múlttal rendelkező országunkat.
Húzok innen el, amint lehet... és ezt talán először mondom őszintén szívemből és komolyan. Amíg nem szóltak bele a hobbymba, addig nem volt bajom ezzel... DE ÍGY! KIS EMBER VAGYOK, DE MÉGSEM CSESZHETNEK KI VELEM ENNYIRE!

Szóval tessék a MEOE oldalát nézegetni, május 15-én kiderül, hogy mi is lesz a kutyás élettel ebben a mocskos országban.
www.kennelclub.hu


SZÁNALOM!

Arci még mindig nem akar együttműködni. Teljesen máshol jár agyilag, még játék közben is. Gyakorolni még mindig nem tudtam vele, a sajt sem kell neki... frizbi talán, de még azt se olyan kedvvel üldözni, mint amúgy.
És nekem sincs nagyon türelmem most hozzá. Jó kis idegfáradsággal vagyok megáldva, B-vitamin kúráztatom magam, de még így sem jobb. Úgy eltűnnék most egy nagy tanyára, ahol csak nekem van egy icipici házam meg sok füves területem.
Szóval most más egyéb nincs, mint séta, meg este kertben játék, amikor már a kacsák is be vannak zárva. Mandulával gyakorolgatok, sokat vele sem tudok, mert hamar fárad agyilag.
Közben Mandulának őrző-védő segédet és kozmetikust keresünk. Viccesen hangzik ez a két dolog egymás mellett :D

Megoldás

Megoldódni látszódnak a problémák! :D Most beszéltem főnökömmel, jövő héten mindenképp van munka, meg május elején is 4 nap egyben, szóval úgy néz ki, hogy apától csak a második versenynevezést kell kölcsönkérnem, amit amúgy is ő fizetett volna, mert ő tud utalni :D
UUUUuuuuu, annyira boldogság van most így.
Májusi menetrend, így már majdnem véglegesen:
- május 6. - K99 E/2-es vizsga,
- május 15. - diáknap, szóval túra a Bakonyban,
- május 20. - II. Alfa DD Kupa,
- május 27. - Pünkösi Kupa

Arcival voltunk kinn gyakorolni, háááát... le van lassulva, nincs kedve, semmi csóválás vagy boldog mosoly. Szabadon lábnál követésnél is csak baktatott utánam, futásnál is méterekre lemaradt tőlem. Próbáltam játszani vele, felpörgetni, apportozni, de semmi... Szóval ma hanyagoljuk a dolgokat. Lehet, hogy a reggeli tett be neki... Aztán azt mondják Arcira, hogy hűdevérmes, hogy nem veszi magára a dolgokat. Ilyenkor meg össze van törve, még ha fel is oldom utána. Van neki is egy érzékeny része, amit nehéz kiengesztelni. Tavaly is ezzel küzdöttünk, mert ha egy kicsit is megszidtam, egyből elment a kedve a gyakorlástól, letettem pár órára, újra, akkor viszont előtte fel kellett pörgetni.
Szóval nem eg domináns dög, csak meg kell találni az utat az agyáig, a szívéig és az OFF gombig :D

Visszaesés

Tegnap-ma már sok minden történt... :/
Arcussal tegnap gyakoroltuk a szabadon követésben a feladatokat vizsgára, fektetésből behívást, zavaró körülmények közötti helyben maradást. Nagyon ügyes volt. Ma reggel, hát mondom elengedem megint az erdőben, mint már hetek óta csinálom... aha, csak mindig ez van. Meglenne a bizalom iránta, meg az iránt, hogy behívható, figyel rám és a többi, erre elrohan és süketet játszik. Egyszer csak fogta magát és elfutott, be az erdőbe... Marhára kiakadtam. Elindultam, egyszer csak rombol felém az erdőből, de már messziről lapított, meg kúszott, előttem meg le is feküdt és az oldalára dőlt. Mit tudok ilyenkor tenni? Ha leszidom, akkor azért nem fog visszajönni... odadobtam elé egy kis darab jutalomfalatot, legyen boldog, megerősítettem, hogy visszajött. Amúgy legszívesebben nem adtam volna neki még ezt se, de magától visszajött és ha úgy vesszük, hívásra. Aztán otthagytam, Mandullal elmentünk olyan helyre, ahol már nem látott a fáktól minket Arci, ott újra hívtam. Jött, kaja, leültet, póráz, láb mellé, séta haza.
Pedig azt terveztem, hogy reggel is gyakorolni fogunk... még most is ki vagyok rá akadva. Mindig eljátssza ezt. És már elegem van belőle... 

Közben osztálytársamnak mégsem kell a nyakörv és a hám, szóval ha valaki szeretne rózsaszín alapon, fehér-barna-rózsaszín muffinos nyakörvet és pórázt kis-közepes méretű szuka kutyájára, az szóljon. 

És akkor most mindjárt indulok ki dögömmel gyakorolni. De csak ha már lenyugodtam és felszeleteltem a sajtot :D 

Bajok vannak...

Hát most nagyon kivagyok. Főnököm most írt egy sms-t, hogy hétvégén nem dolgozunk az eső miatt. Megértem, de ez pont a legrosszabbkor jött! Hogy lehet ilyen jól időzíteni, basszus?! Innentől kezdve minden hétvégére esőt ír, akkor nem is fogunk többet dolgozni, max május elsején?
Szobakennelt akartam venni még ebben a hónapban, alig kellene hozzá még egy kevés pénz, két versenyünkre is kéne fuvarpénzt gyűjtenem, meg tegnap vetették fel nekem, hogy menjek K99-es vizsgára a kutyákkal. A ketrecre szükségünk van, főleg, most hogy ketten vannak és tavaly megtapasztaltam, hogy mennyire el tud Arci fáradni, ha folyton hurcolom magammal mindenhova. A csepeli fuvarpénzbe így sem tudtam volna sokat adni, akárkivel is megyek, ez így még neccesebb, Komáromba meg ugye vonattal megyünk, szóval ott nincsen cicó, az az összeg kell, amit terveztem. A lehetőséget meg el kell kapni, szóval nem szívesen hagynám ki a vizsgát Arcival, főleg, hogy közel is van és tud mindent, csak rá kell gyakorolnunk.
Pofám nincs senkitől kölcsönkérni, mert milyen az már, még a saját szüleimtől sem szívesen kérek pénzbeli segítséget. Pedig valószínűleg rá fogok szorulni. Apa így is mondta, hogy besegít a ketrecbe, gyűjtsek a versenyekre, cserébe majd segítek neki az udvaron. De már így is ő fizette be a nevezést az Alfára és a Pünkösd Kupára is ő fogja... Mi a francért nem mentem el megint a gyárba már márciusban?!
Igaz, rémálom ott dolgozni, de ha pénz kell... sajnos a kutyázásnak megvan ez a része is... Nagyon kattog az agyam, hogy miként tudnám megoldani.
A kutyafelszerelés készítésből is alig jön pénz, most osztálytársamnak készítek nyakörvet meg pórázt, fele áron kapja meg, mert mégis barát és az első megrendelő. Másik osztálytársamnak patkányhámot csinálok pórázzal, tőle is csak pár százast kérek. (Így utána számolva még kevesebbet is, mint amennyi az anyagpénz.)
Szóval aki szeretne pórázt, nyakörvet vagy hámot, játékot vagy akármit és még segíteni is akar rajtam, az most szóljon, vagy hallgasson mindörökké! :D 
Esetleg fellépést is vállalok Arcival, vagy kiülök csövezni, vagy elstoppolok két nap alatt Csepelre, visszafele meg sétálunk, Komáromban megállunk még egyet versenyezni és úgy gyalogolunk haza... :D VALAHOGY AKKOR IS MEG KELL OLDANOM!

Szünet

Hát, kezdem azzal, hogy mostanában nem leszek sokat. Egyrészt hétvégente dolgozok, másrészt rossz jegyeim vannak és bele kéne húznom, így érettségi előtt. Ez van sajnos.
Mandulával elkezdtünk alapozni az őrző-védőt játékosan. Nagyon jól csinálja, az se érdekli, hogy kiabálunk vagy éppen mellette csapkod apa. Ő tanítja most, mert neki van tapasztalata ebben. Egy kutyakiképző mellett dolgozott sokáig, dobermanokkal.
Arcival gyakorlunk, frizbizünk.
Nem csinálunk semmi különösebbet. Az elmúlt 3 napban itthon se nagyon voltam, 8-kor elmentem dolgozni, este 7-re értem haza hullaként. Jó dolog az állatkertben dolgozni! :D

Új póráz

Szóval, elkészült a nyakörvhöz a versenypórázunk is. Agility versenyen láttam hasonlót és ott figyeltem fel a praktikusságára. A pálya végén a gazda a kutyának adja  a játék végét, kivontatja, majd a nyakörv is rákerül észrevétlenül.
A varrás itt sem lett szebb, mint a póráznál, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy használni lehessen. Teljesen akaratlanul a karabiner mögött dupla gurtnit varrtam, így ha rövidre akarom fogni, akkor oda a kis "zsebbe" be tudom dugni a kezem. 125 cm-s, plusz a játék, ami 20 cm talán.
DD-re is jó lesz, bár hobbyban vagyunk egyenlőre, de hát a kűr végén már nem tudom hogyan dicsérni. Tavaly is odaadtam neki az összes sajtot a zsebemből, meg agyon ölelgettem a sátrunk mellett. :)

A császár új ruhája

Ez esetben Arci új nyakörve. Anya hozott haza tegnap szalagokat, köztük volt ez is. Egyből lecsaptam rá. Pont volt egy méter fekete gurtnim félkész állapotban, rávarrtam és megcsináltam.
Arcinak ez lesz a csini, versenyekre és nagyobb programokra járós cucca. Holnap bemegyek, veszek még pár méter ilyen szalagot, meg pórázhoz cuccokat, aztán lesz hozzá egy spéci póráz is :D Első felhasználási lehetőség az Alfa DD lesz. Pont illik a sáljához, amit ott viselni fog :D
(A varrás nem lett valami gyönyörű, de a hosszú szőrben nem látszik szerencsére)

Frizbi és miegymás

Az a baj, hogy nem sok dolog történik velünk, ami meg van, az nem túl érdemleges arra, hogy ide leírjam vagy nem tartozik a blog témájához.

Ma elmentünk frizbizni Arcustenyésztőbácsival az Arany-partra. Volt már kinn a szokásos dobálóhelyünkön három fiatal, odamentünk hozzájuk, hogy csatlakozhatunk-e a korongozáshoz. Vittünk normális frizbit, mert nekik volt egy strandkorongjuk, az a vékony műanyag, lyukas felületű. Jött az oktatás, hogyan kell dobni a frizbit rendesen, gyorsan belejöttek, én meg próbáltam a határaimat feszegetni. Sikerült elég hosszúakat is dobnom, de azt mondta, hogy lenyomom a végén a korongot. Magasra meg nem tudok dobni, pici vagyok :D Mellmagasságból indítok, a végére lemegy térdmagasságig... bár ma még mindig jobb volt, mint amikor folyton rányomtam a levegőre a korongot, mert annyira lefelé dobtam. Kaptunk jó tanácsokat is, hogy a szelet is számítsuk bele a dobásba, használjuk ki. Volt egy dobásom, amit direkt kicsivel oldalabbra dobtam, mint kellett volna és a szél pont belerepítette az egyik srác kezébe. :)
Tenyerest is tanultak, amiből én inkább kimaradtam. Amikor ott volt az alkalom, hogy megtanuljam, akkor nem akartam. Majd itthon próbálkozok vele, úgy is van egy épnek mondható korongom :D Az azt jelenti, hogy nem lyukas, nincs kettéharapva (ami furcsa, mert már dobtam vele Arcinak, és neki szokása minden korong szélét megharapni úgy, hogy összecsukódjon a korong.).
Két órán keresztül, megállás nélkül, melegben-napsütésben. Jó volt, futottunk sokat. Hát biztos, hogy jobb fogyasztómódszer, mint csak futni :D A csajon volt kilómétermérő, ő "csak" 2 hm-t futott az edzés alatt, a többiek valószínű, hogy többet. Én meg szokás szerint, ha nem volt muszáj futni, akkor sétáltam. De mentségemre szóljon, hogy futottam is eleget meg ugráltam is! :D

Itthon meg semmi változás. Arcussal gyakorlunk, frizbizünk. Mandulával holnap szándékozok új trükköket gyakorolni, hogy még több dologból tudjak majd versenyen választani, mert nagy valószínűséggel improvizálni fogunk :D
Várom egy fontos e-mailre... de csak nem akar válasz jönni. Lehet, hogy holnap utána fogok járni a válasznak, mert már nem bírom, hogy napi szinten kb. 10x megnézem, ha van egy beérkező, már megörülök neki, de persze, hogy nem a várt levél van a postaládámban... :/
Arci jövő évi kűrjéhez már megvan a téma, segítséget is kértem és kaptam is, valószínűleg fogok is még. Hajaj, nagy fába vágtam a fejszémet... Ha ezek után azt mondják a bírók, hogy miért hobbyba indulok... a válasz annyi: Betoji vagyok!

Agility látogatás

Vasárnap voltunk agility edzésen, ami már az új helyén van. Igaz, mi Arcival csak nézőnek mentünk, de így is jó móka volt. Csilla és Roxi is ott volt, szóval az egész Golden Border csapat, csak a kutyák száma csappant meg... :(
Arci pörgött, többen is rá akartak venni, hogy álljak be edzeni vele. Ha talán kevesebben lettek volna... de legalább így meg nem kapta meg azt, amit akart és következőre jobban fogja érdekelni :D
Edzés után elkezdtük kicsit kicsinosítani a terepet. Több éves avar mindenhol. Hát persze, hogy azzal kellett viccelődni, hogy én úgy is ezt csinálom a suliban, hát akkor ragadjak itt is gereblyét. Mondjuk vicces, hogy a lovas udvart takarít az iskolában... Nekiálltunk, szedtük össze a kupacokat. Roxiék győzködésére Arcit is elengedtem. eleinte nem akartam, mert elől nyitva volt a kapu meg én sem ismerem a helyet, úgy meg eleve nem szokásom elengedni a kutyákat, hogy nem tudom, hogy merre milyen veszély leselkedik rájuk. Mangóval kergetőztek, igazából csak két fekete csíkot láttam néha elsuhanni a pályán, meg néha Arcit frizbivel a szájában. :D Néha odajött ellenőrizni, hogy ott vagyok-e, meg lefeküdt pár másodpercre mellém, de amúgy folyton ment... meg is találta a lyukat a kerítésen és elindult felfedezni a suli környékét is. Csilla ment utána, úgy hozta vissza az erdőből, egy nagy árkon túlról... még jó, hogy nem az út felé ment. Amúgy meg elfáradt. :D
Meg szépen el is áztunk. Volt eső, hó, havas eső... szóval szép volt. A hóesésben látszott, hogy mindenkinek fokozatosan megy el a kedve a munkától, egy helyre mentek az emberek és csak támasztották a "fegyvereiket". :D Arci meg képes volt a pórázát végigrángatni a sáron, szóval nedves-sáros kutyával és felszereléssel jöttünk haza.
Kriszti, az öved meg nálam marad, szóval még egy edzéslátogatást be fogok iktatni nemsokára. :D