Csakúgyegyben

Tegnap reggel óta van útitársunk a kiállításra, méghozzá az egyik agilitys a győriek közül. Az egyik kutyáját nevezte is, elvileg csak őt hozta volna, de mivel megyek én is, így hozzá Mayát, a goldit is :D Aztán tegnap elmentünk egy sétára is velük, meg a PS falkával. 7 kutya 4 emberre. Arcus szaladt-szaladt, terelte a többieket, aztán megállt legelni és nem mozdult, csak ha már jó 20-25 méterre voltunk O_O Az ilyet nagyon nem szeretem. Próbáltam magamhoz hívni, csak azért sem jött, még a sajtra sem! Lehet, hogy megint kell neki egy hét behívós tréning... a múltkori után talán 3-4 hétig tökéletes volt, amikor terelésre mentek, akkor is visszament Dórinak meg a Balázsnak is, de most semmi... Az ilyen tréning nálunk abból áll, hogy nem kap kaját, csak akkor, ha visszajön első hívásra. Semmi etetés... aztán ha éhes lesz, muszáj visszajönnie, mert különben nem kap semmit.
Szóval, a séta. Elmentünk egy kis tisztásra a töltés melletti erdőbe, ott letáborozunk, aztán elkezdtünk frizbizni. A végére a kutyák kidőltek és csak mi négyen dobáltunk egymásnak. Még mindig béna vagyok. Nem tudok hosszút és mindig kanyarodik, pedig már odafigyelek a test és kartartásomra is... :/
Aztán leültünk a mérleghintára, épp azzal szórakozunk, hogy állva megtaláljuk az egyensúlyt, amikor Arcus és Maya összeverekedett... Először csak néztem és néztem, el sem akartam hinni, hogy Arcus verekszik. Aztán 3 másodperc után leesett, hogy de, az az én kutyám... Leugrottam a mérleghinta végéről (nem akarom tudni, hogy Balázs hogyan esett le a másik oldaláról xD), addigra meg már Tamara szétszedte a kutyákat. Ahogy mentem Arci felé, egyből lapult, a füleit hátracsapta, a farkát behúzta és kúszott felém, aztán előttem eldőlt oldalra. Mindkét kutyát félretettük, én Arcust az épülethez kötöttem ki, Mayát meg tőle jó 10 méterre a fa alá fektették le. Nagyon úgy áll a helyzet, hogy egy labdán vesztek össze... :S Gondolom Mayánál volt, Arcus el akarta venni... Vagy épp Arcinál volt és May akarta elvenni... Mert mint tudjuk, néha Arci bevédi a dolgait. Múltkor Jokert támadta le azért, mert megszagolta a pisijét. Na meg amikor a csontokat védte be... én ha odamegyek, egyből elhajol onnan és semmi nélkül el tudom venni tőle, de Jokert lemorogta. Ezen is akarok javítani... de itt jön megint az, hogy a környéken nem sok kutyás van, aki ki is jár a kutyájával a kertből. Van egy, amelyik kutyája folyto megtámadja Arcust, meg még egy, akik ritkán jönnek, játszanak egy darabot a kutyák és ennyi. Most van egy 4 hónapos labrados kankutyus, épp tegnap beszélgettem a gazdáikkal. Nem féltették a kicsit, hagyták, hogy Arcus nevelje. Azt hiszem, hogy ők még jól jöhetnek :D
A szétválasztás után újra összeengedtük őket egy picit, úgy 15 perc elteltével, aztán ennyi volt a séta. Megbeszéltük, hogy vasárnap hol és mikor találkozunk, mikor jövünk vissza. Na, az út után meg még agility edzésre is elmegyünk :D Mozgalmas hétvégénk lesz! Ééééés, lesz nálam fényképezőgép, szóval a kiállításon is fotózok, meg edzésen is, ha esetleg lesz valaki, akkor majd megkérem, hogy vegyenek fel minket. :D

És tegnapról képek, mert pont a bejegyzés megírása után kaptam meg a linket... :D

A Jokerterrier helyből akkorát pattan, mint én vagyok O_O

Arcus, a fekete bárány... :D

Itt volt az, hogy áthúztam a kezem alatta. De még mindig énmagasat ugrik a kutya . A borderek meg néznek :D

( A képeket Tamara csinálta!)

Hátról + CAC

Arcussal gyakoroltunk este, épp háton ugrattam át, amikor gondolt egyet, feltalpalt az első kettővel, majd a hátsókkal a hátamra és elrugaszkodott jóóóóóóóó messzire, ezzel lekarmolva az amúgy is leégett lapockámat. Pici lelkét csak áldani tudtam...
Leültem, hintáztam a hátamon meg a popsimon, odaült mellém, mancsait a térdemre rakta és bűnbánóan nézett rám. Hát annyira cukor volt *__*

Vasárnap, azaz szeptember negyedikén meg MKSZ CAC kiállítás lesz Mosonmagyaróváron. Először is: útitársat keresünk vonatra, mert egyedül félek elmenni >.< Jóóó, ott már lesz ismeretségem, de akkor is. Nem szeretek egyedül vonatozni még hazafelé sem! Diákjegy oda-vissza 740 Ft, kutya ugyan így 460 Ft. Vonatot úgy néztem, hogy oda 7:48 vagy 8:48, vissza meg 13:44 vagy 14:44, mert fél 4-től meg agility edzés lenne... amire meg menni szeretnék. Ki tudja, hogy utána a suli miatt mikor jutok el...
Szóval lehet itt jelentkezni kommentben útitársnak :D

Málnamarci

Arcus málnamániás. Nem is olyan rég, talán 2-3 hete kívülről odamentünk a kerítésünkhöz, ahol kilógtak a málnavesszők. Elkezdtem enni, közben Arci valamit evett fel a földről, arrább toltam és láttam, hogy málnák vannak leesve. Szedtem neki is le pár darabot, be is habzsolta gyorsan, aztán már a tőről kezdte el leenni őket.
Azóta anya folyton ad neki pár marokkal, amikor leszedte az egészet, Arci meg nem bírja enni, annyira szereti. :D

Tegnap raktam a tápjára is egy kicsit, hogy is mondjam... kitúrta a tápot, meg a málnát egye meg először. Lökött egy kutya. :)

Iboly hülyesége

Megismerkedtem egy nagyon kedves és aranyos lánnyal egy facebookos Tokio Hoteles csoportban. Van egy fekete pulija és ma ezt írta ki FB-re, amin nagyon kellett röhögnöm:

"Bementem a hivatalba, hogy szociális segélyt szerezzek a kutyámnak. A hölgy az ablaknál azt mondta, hogy ez lehetetlen, kutyák nem kaphatnak szociális segélyt. Megmagyaráztam neki, hogy a kutyám fekete, munkanélküli, lusta és nem beszél magyarul. Többször volt figyelmeztetve szexuális molesztálásért és egy csomó kölyke van szerte a faluban. Ráadásul nem fizet adót, a parkba piszkít, idegen embereket molesztál, koldul, ételt lop és halvány elképzelése sincs arról, ki az apja…Hétfőn go a pénzért…"

Igeeeenhülyeeeeee! >.<' Arcusban van pici fehér, alkalmi munkái vannak, kicsit sem lusta, csak fekete és nagy darab... Szexuális molesztálásért már büntetve is volt, kölykei nincsenek, adót ő sem fizet, parkba piszkít, de aztán gazdi összeszedi, ha nem hasmenés, idegen embereket is molesztálja, koldul, lop, de tudja, hogy ki az apja :D Nekünk is jár segély? xD

5 perc

Ennyibe telt Arcusnak megtanítani a háton átugrást! Én meg szórakoztam vele jó ideje, ma egy fogtam magam, felvittem a szobába. Előtte elmajszoltam egy perecet, hogy jobban dolgozzon kajára :D Be szokott jönni, hát be is jött. Sajtot kiraktam magam el, klikker jobb kézbe, kutya bal oldalra beállít, áthív. És átugrott! Még párszor ez, aztán felemelkedtem és így is átugrott. *_*
Aztán egyszer csak úgy lehajoltam, hogy felvegyek egy zsepit, erre akkor is átugrott. :D Lökött...

Ömlesztve minden

Arcusnak jól megy már bot, azaz segítség nélkül is a nagy kör, így most visszatértünk a háton át és ráugrásra. Bárhogy hajolok le, ő jön a fejemhez és szaglászik meg nyalogat, el nem menne onnan... Még a kennelben is megpróbáltam, hogy a fal mellé négylábazok le, de úgy is ezt csinálja. Már kezd idegesíteni, pedig türelmes vagyok... vagy csak a meleg hatása :) Mindegy is, ma megpróbálkozok még pár dologgal... a hátamra meg az istenért sem állna fel... egyszerűen nem! Néztem egy videót, ahol székre meg labdára ültette fel először a kutyát, ezek meg is vannak nekünk, de a hátamra nem akar felmászni... Max egy mancsot felrak és ennyi. Mintha oda adna pacsit.
Este próbálkozunk, bár még akkor is melege van. Iskola kezdetétől meg jó lesz, mert hajnali 4-kor tuti nincs meleg :D Majd akkor gyakorlunk.

Edzés nemtudomhánypontnulla

Történt az úgy, hogy pénteken eldöntöttem, hogy vasárnap megyünk edzésre. Valahogy.
Végül is eljutottunk. :D

Buszoztunk egy nagyot, aztán mivel maradt időnk, elsétáltunk az állatkert mögé... és nem a kedvenc biztonsági őröm volt, akivel szoktam beszélgetni nyitás előtt :S Szóval sétáltunk, aztán kimentünk a sulihoz egy fél órával korábban. Arci már akkor bepörgött, amikor meglátta a kerítést, szóval kicsikutyát lenyugtattam. Jó is volt, hogy korábban mentünk, így legalább nem volt bolond. Szépen láb mellett ült végig, jutalomként mentünk egy kört a suli előtt. Aztán kezdtek szállingózni a többiek is, mindenkinek örült, boldog volt, csóvált ezerrel ülés közben. Aztán bejutottunk, direkt utoljára mentünk be, hogy Arcit ezzel is lehervasszam egy kicsit, de végül is szépen, utánam jött be, nem hisztizett. Elengedtük játszani őket, tök jól érezték magukat miközben pakoltunk ki. ( én nem pakoltam, kutyát neveltem közben :P)
Aztán jöttek a kezdők, akik már pályát mennek, mi végignéztük őket. Arci szépen feküdt, meg se nyikkant a többi futó kutyára, mint szokása volt. Tök örültem :D Csak idő kellett neki, hogy megszokja a helyzetet, na meg egy főnök! :P Aztán jöttünk mi, hát így hirtelen a mély vízbe dobva, négyes kombináció O_O. Eddig max hármasat mentünk, azt is ritkán... na de mindegy, megcsináljuk!
Eleje két ugró volt, hát az első próbálkozásnál szépen megcsúsztam, de nem estem el, Arci meg csak nézett, de csinálta a feladatot. :) Aztán volt egy kúszó ívben, utána meg egy ugró, ezt is megcsináltuk külön és kaptam egy visszajelzést, hogy túl kitolom a kutyát a kúszónál, azért nem megy bele, inkább messzebbről küldjem. És sikerült! Kihagytam egy lépést, és úgy küldtem, bele is ment pontosan. Megcsináltuk összerakva is, aztán pihi. Arci kidöglött.
Újra kezdők jöttek, aztán megint mi. Előtte elvittem pisilni is, nehogy abból legyen gond... Megcsináltuk vagy kétszer a négy akadályt, erre elszaladt... és lepisilte az egyik akadályt... :/ Ilyen nincs, előtte max 6 perccel pisilt, de neki akkor is megjött az az óriási vizelési ingere, hogy még a játékot is otthagyva rohant el... De legalább rendes a kutyám és nem a közelemben végzi el a dolgát xD Tominak meg kell egy olyan sípolós csont, mint a miénk :D Csak este meg rájöttem, hogy rossz boltot mondtam neki, szóval majd kövi edzésre viszek neki egyet szerintem. Arci rácsimpaszkodik, rágja, tépi, de még semmi baja, pedig a tank gyorsan szokott végezni a gumidolgokkal.
Éééééééééééés, következő edzésen már zónázunk! *______________________* Nem kicsit ülhetett ki a vigyor az arcomra, amikor mondta, hogy következő alkalommal már zónázni fogunk, mert jól megy neki minden. Szóval elkezdtük itthon az alapokat hozzá, amit mondott, harmadik klikk után le is esett neki, hogy mit kell csinálni. Asszem nem lesz nehéz, főleg, hogy már előtte csináltunk két láb fenn,két láb lenn beállást, aminek nem tudom mi a rövidebb megnevezése, de mindegy is. A lényeg, hogy majd ő tudni fogja :D
Megnéztük még Witch és Mav pályáját is, hát Witchnél Arci elkezdett feléledni, pedig épp előtte aludt el... Újra nyüszített, toporgott, sípolt, minden baja volt... tudja ám ő is, hogy ki a szuper kutya, kinek kell szurkolni :D Mavnél csak akkor hisztizett, amikor szlalomozott, de ott nagyon.
Aztán elsétáltunk... Pont jött egy busz, felszálltunk rá, közben hátulról két gyerek nagyban mondogatott nekem mindenféléket... ez a fajta "udvarlási" stílus kb. a kőkorban volt elfogadható. De hagyjuk is. Leszálltunk jóval az úti célunk előtt, aztán besétáltunk a városba, még volt úgy is jó másfél óránk az én számításom szerint. Épp mentünk be egy belvárosi parkba, amikor mintha egy ismerőst láttam volna meg... És igen! Roxi és Álmoskutya, a szőke herceg :D ♥ Megyek oda, Álmos észrevett minket, Roxi párja oda is hozta hozzánk, hát nagy volt az öröm. Éppen egy boxer kölyköt jöttek oktatni, kicsit maradtunk Arcival, hogy nevelő célzattal adja megint a dominanciáját. Egyre több kutyát nevel az állatkám :D Egyszer volt kicsit durvább, akkor ki is vontam a játékból pár percre, utána meg csak nagyon visszafogottan ment oda. Minden esetre én nagyon örültem, hogy így tök véletlenül összefutottunk és játszottak egyet a kutyák.
Aztán mentünk a buszmegállóba... hát nem fél órával előbb jár vasárnaponként a busz?! De pont odaértünk, és persze, hogy a busz késett! Már ott, a megállóban elkezdték Arcit stírölni a nénik, aztán kérdezgettek róla meg minden, tökre tetszett nekik. Arcus meg hozta a formáját, láb mellett ült, szomorúan nézegetett rám a szájkorában meg minden tök cuki dolgot bevetett. Aztán a buszsofőr is elkezdte abajgatni. Ott ült mellette Arci nézett ki az ablakon, aztán a bácsinál is Arci volt a téma. Ő is berni pásztornak nézte... de hogy hogyan? :O Sok sikert kívánt nekünk a további versenyekre, és mondta, hogy remélni még többször összefutunk a buszon. :D Tök rendes volt, múltkor meg ő szólt rám, hogy a kutyát ne ültessem az ülésre (nem is szoktam...). Asszem többször fogok ezzel a busszal hazamenni :D
Összegezve Arcus egy jól nevelt kis dög volt tegnap. És hiperszuperügyesokos. Igazából rosszat nem tudok rá mondani, csak azt a pisilős dolgát... de ezt szinte mindig eljátssza, mindenhol... Fáradtan, de büszkén értünk haza, egyből megkapta a kajáját, aztán bevonult a házba aludni. Előtte még szuszogott egyet, meg cuppogott. :D

Edzés

Vasárnap agility edzééééééééééés!

(igen, ez volt a főhír... xD)

Én meg blogot írok a novella helyett, amit holnap le kéne adnom egy versenyre... verjetek agyon. Nincs értékrendem... :D És még örülök is. Csak most boldog vagyok. Jó kedvem van. 

Tegnap nem sikerült nekiállnunk a kűrnek, de ma bepótoljuk! Csak a nagyon elejét akarom vele felfogatni... Két elem egyben... aztán nehezítek, kiveszem a segítségeket és így tovább. Ezt most jól akarom felépíteni!

Képek és egyéb

Tegnap megfürdettem Arcit. Igazából nem volt célom, hogy az egész kutyát megfürdessem, de így jött ki :D Csak a hátát akartam, mert kicsit korpás a drága... :/ Szóval most megint gyógynövényes kutyasampon illatú vagyok egy ideig... a karkötőim nagyon beszívják az illatát, de azért sem veszem le őket! (Egy már úgy is leszakadt magától... kell újat csinálnom.)
Ma meg csak egyszerűen ökörködtünk, meg barmoltunk. Féltékeny a macskára O_O Ezen majd még alakítgatunk...

Úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább, elkezdem összerakni a kűrt, majd valamikor hozzátanuljuk a háton átugrást. Nem jó ez a meleg... csak este lehet gyakorolni... :S

És akkor a szombati képekből egy kevéske:

Már hazafelé :)

Sport Beach-Gárdony

TÁSKAŐŐŐŐR!

Übercukor

Arcus tegnap este sikeresen elérte a cukiságfaktor maximumát. (Bár van egy érzésem, hogy még ezt is túl fogja tornázni párszor) Messziről lefektettem, majd lebummoztam, mire eldőlt, rám nézett és elkezdte szégyellni magát halottkutya póz közben, mire én kinevettem, ő meg nézett rám nagy szemekkel az oldalán feküdve. És újrakezdte a szégyellést >.<
Ezt apának is meg kellett mutatnom, hát ő is velem együtt olvadt Arcin. Ő meg nem értette, hogy miért nevetünk és csak nézett ránk bugyután.
Néha tényleg egy felsőbbrendű élőlénynek néz ki, aki a Holdról jött. Vagy bárhonnan. Vénusz. Mindegy is, hogy honnan, csak mondom.
Szóval. Megint mesélek. :D Valamelyik nap, igen, vasárnap. Munka után gyorsan kimentem Arcival sétálni. Már sötét volt meg minden, épp jöttünk be, apa az ajtó előtt áll. Odamentünk, Arci leült az első teraszra és a lépcsőre mellé, apa meg mellettem állt. Elkezdtünk Arcinak hülye hangokat kiadni, gügyögni, meg apa puszit is kért tőle, Arci meg csak mormogott. Olyan kis aranyos, majdnem sípolós, de még is mélyebb hang. Szóval cuki :D Épp itt mondtam el apának, hogy mi van, ha Arcus valami intelligens űrlény kutya testben, aki most igen nagyon hülyének néz minket és kb. most küldi a jelentést a fentieknek, hogy nyugodtan pusztítsák el a Földet, mert itt csak őrültek laknak. >_____< Igen, visszajött a fantáziám, meg az ihlet is. (El is kezdtem írni, de ez nem ide tartozik)
Erre fél percre rá Arcus elkezdett jobbra-balra nézelődni, úgy, hogy kihúzta magát, felállította a füleit meg minden. Szóval nagyon figyelt. De nem volt ott semmi. Mi meg folyton követtük, hogy hova néz.
- Apa, sajnálom, de épp most vett hülyére minket a kutya.
Áááá, nem is tudom, hogy mi lenne velem Arcus nélkül.

Tegnap este gyakoroltunk, NAGYON ügyes. Nagy betűvel, mert tényleg! :D Egy helyben állok, hátráltatom, leültetem, fektetem, fordultatom, fektetem, fordultatom, behívom láb közé wavvel... ááá, nagyon tud! Tegnap szerintem hülyének néztek a röpipályáról hazamenő emberek, hogy mit sipítozok Barbie-baba hangon a kutyának, hogy "Ügyes vagy, okos, profi, iiiigen, büszke vagyok rád, szuuuuper vagy, Arciiiii, naaaagyon okoooooos, igeeen, anyaaa kicsiii okoooos kutyáááájaaa!" Ilyenkor be kell zárni a fülünket és csak azt kell nézni, hogy a kutya mit csinál. Agyondicsérem szegény kutyát, de erre pörög, ha ilyen idióta hangon beszélek vele. Mint valami sípolós gumicsirke... -.-

Falkavezér?

Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy én vagyok a falkavezér. (kopkop) Szombaton, mikor Gárdonyban voltunk, két perce kikötve kellett hagynom a kerítésnél addig apa figyelt rá bentről, de Arci engem figyelt mindvégig, majd amikor mentem vissza, ahogy észrevett leült. Pár méter után lefeküdt és az oldalára fordult, közben a hasát mutogatta és úgy csóvált.
Iszonyat aranyos volt meg minden, de egyből eszembe jutott, hogy ez még jót is jelenthet.

Ma, reggel a sétára indulás előtt pörgött, örült, kicsit lenyugtattam, addig nem raktam rá a pórázt, amíg ülve vissza nem fogta magát. Az egész séta alatt láb mellett jött, talán kétszer kellett visszaigazítanom! Póráz lazán, két ujjal fogva. Meg is dicsértek minket a boltból kijövő emberek :D

Tetszik a helyzet. Akkora löketet és erőt tud adni egy ilyen kis dolog.
Forróság van, szóval nem gyakorlunk. Majd este. Szerintem nagyon ügyes lesz. Már most büszke vagyok rá :D

6 év

Igazából nem a blog témája, de ez is az én életemhez tartozik és talán egy kicsit Arcushoz is ebből kifolyólag.

 

6 éve velük tartok, én is ahhoz a rajongói körhöz tartozok, akik hozzásegítették a fiúkat a sok díjhoz és egyáltalán a sikerhez. Kezdetben csak németországi bárokban zenéltek, mostanra már Japánt, Amerikát és szinte az egész világot bejárták. 6 év alatt. Hihetetlen.

(megjegyzés, hogy az első külföldi díjukat itt, Magyarországon kapták a Cometen) :D

Boldog hatodik évfordulót az összes rajongóak a világban és persze a fiúknak, akik nélkül nem ismerhettem volna meg ennyi nagyszerű embert!

Gárdony-Sokorópátka

Na szóval. Úgy volt, hogy Gárdonyba és Balatonfüredre megyünk, ebből csak az első jött össze. Már tegnap este megbeszéltük, hogy az Öbülúszás kimarad, mert sok lenne. Így csak a Velencei-tó átúszásra ment apa, mi (anya, én és Arcus) elkísértük.
Reggel 5-kor keltem, kivittem Arcust, hogy elvégezze a dolgát... hát a kicsi tartogatta, szóval tovább tartott, mint gondoltam, így csak 6 után tudtunk elindulni. Arcusé volt az egész csomagtartó és még a hátsó ülésekből is lefektettünk egyet, hogy ha akar, be tudjon feküdni mellém. Hátulról küldtük be, hát olyan gyönyörű ugrással ugrott be, hogy na! Odafelé eléggé idegeskedett. Mórnál megálltunk tankolni, ott kivettem pár percre, majd megálltunk bevásárolni reggelit is, ott is sétáltunk egyet. Aztán mentünk tovább, nagy nehezen el is értünk Gárdonyra, ahol kiszálltunk a strandon és mint kiderült, oda sem lehetett kutyát bevinni... :/ Szóval elkezdtünk sétálgatni, elmentünk a sarokra egy fűzfa alá, ahova aztán odajött egy nő és a lánya a két német juhászukkal. Először nem engedtem oda Arcit, aztán nagyon elkezdett odanézegetni, hát mondom megkérdezem, hátha megengedik. Olyan jót játszottak :D Az idősebbikkel elvolt először, aztán már le akarta dominálni, amit nem engedtem neki. A kicsi meg maga egy domina volt, ott azt mondták, hogy hagyjam, hogy Arcus nevelje. Nevelte is, de aztán mivel nem állítottam le, így egy idő után már nagyon durvult, akkor viszont leteremtettem, de a kicsi is odajött, hogy akkor ő is... és ez ment végig.
Aztán apa sikeresen megcsinálta a 3000 méteres úszást, cápák sem ették meg xD Egész nap ettem addig egy pici kakaóscsigát és pár korty vízet, ha ittam, így hoztak nekem egy hotdogot... amiből a virsit Arcussal eltrükköztem :D
Ja, miután a kutyások elmentek, jött két bicajos srác, akik pont mellém pakoltak le. Az egyik lefeküdt a fa alá, le is vette a pólóját és minket nézett végig Arcussal. Arci meg tette neki a fejét... kerítőkutya! >.<
Nya... folytatás... Jah. Úgy volt, hogy találkozunk a példaképeimmel is ott Gárdonyban. Sajnos nem jött össze, mert egyiküket kórházba kellett vinni. Itt is jobbulást, Lena!
Visszafelé megálltunk Székesfehérváron a mekiben. Arci elbújt a pad alá, aztán onnan nézegetett felfelé, hogy kér kaját :D A saláta műanyag volt, a bigmc nem ment, a kólát meg hazafelé ittam meg.
Aludtunk nagyot az autóban Győr felé, ketten Arcival. Itthon meg leültünk az ajtó elé és megettük ketten a szendvicset. Ki akarta kapni a számból! O_O Előtte meg ha már csak felé mentem, eldobta magát és mutogatta a hasát, hogy "te vagy a főnöök!"
Aztán fél órára hazajöttük, és úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább Sokorópátkára, futóversenyre. Csak Arcit nem vittük, mert apa nem akarta... mert: falunap lesz, biztos sok kutyát hoznak... láttunk össz-vissz kettőt. -.- Végül is csak kicsit áztam el, fényképeztem a futó embereket meg a tájat, bablevest ettem, meg vedeltem az ásványvizet, ami a futóknak volt. Csak apa nem ivott, hát akkor majd én...Ja, 8 km 40:32 alatt... szép kis dombokon. Az úszás idejét nem tudom.

Összességben: Arci kulturált, bárhova be lehet ülni vele. Autóban az elején kicsit ideges, nyáladzik, remeg, liheg, de aztán lenyugszik. És még mindig imádom! :D
Képek talán holnap... már amit csináltam.

Gyors

Pár óra múlva jelentkezek a beszámolóval, de hirtelenjében még úgy döntöttünk, hogy úszás után elmegyünk futni is egyet apával. Én meg kellek fotósnak, és így viszem Arcit is megint. Kora reggel óta úton vagyunk, egy fél órája jöttünk haza, de most már indulunk is!
Szerbusztok!

Rosszcsont

Ilyen "rossz" kiskutyát szeretnék:

Valahogy jobban vonz ez a fajta energia. Arcussal is meg kellett küzdenem,d e én élvezem minden percét a "harcnak". A végeredmény pedig csodálatos :D Kell, hogy a kutya maga tudjon lelkesedni, pörögni és ne kelljen folyton pörgetni nekem. Nálunk úgy működik, mindketten pörgünk, ő jobban és így én is belelkesülök és készen is vagyunk az igazi munkára. Egyszerűen nem hagy nem élni :D
Másik: Ma is gyakoroltunk, már magától, futva csinálja a nagy kört, a kardozás mindkét irányba megy és a bummot sem felejtette el :D A lábait tegnap megnyírtam, most megint szép kerek a tappancsformája. Ma még megfürdetem, holnap korán meg indulunk az országjárásra.
Elvileg lesznek képek, gyakorlatilag meg ki tudja :D

Út

Győr-Székesfehérvár-Gárdony-Balatonfüred-Tihany-Devecser-Győr
És ez csak szombaton. Arcussal.

Apró örömök

Tegnap óta sikerült lenyugodnom.
Csak úgy megjegyzésként: éljük a boldog életünket egy csipetnyi semmittevéssel. Reggel elmentünk sétálni, amiből falukörnyéki túra lett. Rájöttem, hogy szeretek nevetni minden apróságon is. Például amikor Arcus beleránt a sárba és bokáig elmerülök benne :D
Az élet apró örömei.
Amiket sokan sosem találnak meg...

Élvezem, hogy élek, egy ilyen csodával karöltve.
A száműzetésemre pedig már programokat is terveztem. Velencei-tó, Balaton Arcussal együtt. Most össze fog jönni!

Néha kiakadni is ér...

Nem egészen ide tartozik, inkább kéne írnom a személyes blogomba, de mivel egy itteni bejegyzés miatt tört ki a "háború", hát itt próbálok válaszolni minden felvetett "vádra".
Miért akar az ember kutyát? Többféle válasz létezik: sportra, tenyésztésre, hobbyra, vagy TÁRSNAK! Igen, így nagybetűvel. Mert számomra ezt jelenti a kutya. Nem egy sporteszközt, akivel heti háromszor-négyszer ki kell futni a belünket az agilitypályán a minél jobb eredményért... nem, nekem a kutya az egyetlen olyan élőlény, aki mondjuk úgy, "megért".

Sok mindenben változtam, mióta velem van Arcus. Aki nem ismert előtte, az nem is tudja, hogy min mentem keresztül. Aki meg csak most "ismert meg" (avagy csak tud rólam egy-két dolgot), az csak azt tudja, hogy kutyázok és szeretnék mellé egy kölyköt. Merthogy ebből indult ki a balhé. De egyenlőre maradjunk a változásnál. Ígérem, hosszú leszek... nagyon hosszú. Szóval. Huuh, nagy levegő. Nem kicsit vagyok rosszul most, miközben írom ezeket a sorokat.
Hol volt, hol nem volt egy kislány. Sötét ruhákat hordott, állandó depresszióban élt, nem tartott kapcsolatot egyetlen egy emberrel sem. Csak nagyon felszíneseket, mint az általában az általános iskolában szokott lenni. Folyton csúfolták a súlyfeleslege, a kerek arca és az esetlen megjelenése miatt. Kívülálló volt. Már többször is elgondolkozott fiatal létére, hogy mi értelme van mégis az életnek? Mindenki csak bántja, otthon folyton veszekedések közé tér haza, néha még az ő fején csattantak az alaptalan vádak is. Nagyon elege volt az egészből... és nem mondom, de még az ereimet is elkezdtem vagdosni. Nem az akkori emo divat miatt, hanem a feszültség levezetésére. Mert használt. Nagyon is. Aztán jött a nyár, mikor tényleg nem kellett senkivel sem tartania a kapcsolatot, el is menekült messzire a gondoktól a nagyszülei nyaralójába. Óriási felüdülés volt. Mikor hazatért, talált egy kóbor kutyát a lovardába igyekezve. Ott kezdődött el valami gyönyörű.

Ő volt Borzika, akiről már eddig is sokat hallhattatok. Nem akarom elmesélni újra az egész történetet, mert már ezer és egyszer leírtam. Azt is, hogy Arcus hogy került hozzám. A lényeg viszont most kezdődik.
Születésnapom előtt egy nappal került hozzánk. Akkor kezdődött a CSODA, mint már párszor mondtam.Képes voltam még korábban reggel, sőt hajnalban felkelni, hogy kivigyem őt lemozgatni, iskolából hazaérve egyből mentem ki vele újra, még tanulni is nekiálltam, hiszen megegyezés volt itthon, miszerint az általam legutáltabb dolgokból is minimum hármasnak kell lennem, de inkább erősnek, mint gyengének. Meg is történt, néha séta közben vittem magammal a jegyzeteket és úgy mondtam hangosan Arcusnak a törileckét vagy épp a matekpéldákat. Ő figyel rám, mindig. Sokat jelent nekem és még ennél is többet. Leírhatatlan.
Azon kivül, hogy elkezdtem tanulni, megjött az életkedvem is. Szinte maga a megtestesült harmónia lettem. Erről tudnának mesélni páran szerintem, most egy példát hozok csak, amit épp a mai kiakadásom után kaptam és nagyon jólesett:
"Én nagyon nagyon kedvellek, sőt szeretlek, mert nagyon jó barátnő vagy! pörgős, árad belőled a jókedv :) Néha meg magadba szállsz mint egy igazi kis író :) De ez így jó!"
Ő elkezdett megismerni annak ellenére, hogy alig nyíltam meg szándékosan. Ergo elkezdtem kapcsolatokat kialakítani, egyre több lett az önbizalmam. Már képes voltam emelt fővel végigmenni az utcán, néha még az iskola folyosóján is, ahol azért kell az önbizalom a múlt után. Képes voltam egyáltalán mosolyogni! És ez nagy szó. Ismeretlen emberekkel beszélgetek, ha még Arcus is velem van, akkor senki sem tud megrendíteni. Neki bármit elmondhatok, ő nem használja ki, nem nevet ki, ha őt átölelve sírom ki a sok megpróbáltatást. És még ide tartozik, hogy hála neki, sikerült a külsőmön is változtatnom, amiért egyre inkább elfogadnak az emberek. Már nem az a gombóc lányka vagyok, akinek a hasa lebegett testnevelésórán a fehér póló alatt, most már én magam szomjazom a mozgásra, és leadtam úgy 5 kilót, pluszba pedig még izmosodtam is. Mire elfogadtam volna, hogy én leszek a vicces kövérlány a csapatból... Sokat változtam belsőleg is. Nyugalom. Ezzel lehetne jellemezni.

De akkor a mai dologról, ami miatt nekiálltam megírni ezt a bejegyzést.
Kiskutya téma.
Azon robbant ki a fórumon a balhé, hogy én mégis miért akarok még egy kutyát a FÉLKÉSZ kutyám mellé? Félkész? Ez meg milyen kifejezés?!
Olyan szerintem nincs. Az én nézőpontom szerint. De kövezzetek meg... én most leírom a véleményem. Pusztítsatok el nyugodtan, Hitleri módra, csak ti nem származás alapján döntitek el, hogy kinek kell távoznia, hanem eszmék szerint. Úgy is sok az ember a Földön, de én magamtól is átadom a helyem másnak. Csak küldetek ki az Űrbe Arcussal együtt! Ott úgy is egyedül lennénk, ketten-boldogságban. Úgy a jó...
Szóval, félkész kutya. Én mindig is apró célokat helyeztem magam elé. Legyen az egy trükk megtanulása vagy az, hogy ne húzzon pórázon. Semmi olyan célom nem volt és nincs is, és garantálom, hogy nem is lesz, hogy én most DD-ből el akarok jutni a hivatalos 3 osztályba, vagy éppen agilityből az A3-ba... De még profi szinten se szeretnék terelni. Nekem célom az, hogy együtt tudjak élni a kutyámmal békességben, boldogságban. Az alap. Én ennél többre nem vágyom. Nem merek vágyni! Ezeket is azért csinálom, hogy Arcusnak mozgalmas élete legyen, próbáljon ki sportokat, erősítsük a kapcsolatunkat és élvezzük az életet. Mert az életet élvezni kell!!! Így, sok felkiáltó jellel. Máshogy élni nem lehet! Már én is tudom.
De mégis annyi lehetőség van Arcusban, miért nem használom ki?
Kihasználom. Amennyire még élvezzük. Nem fogok vele órák hosszat zónát gyakorolni csak azért, hogy legyen egy hibátlan futamunk. Amíg nem unja, addig csinálom. Ő a fő! Nem az eredmények... És kihasználom az adottságait. Meg tud nyugtatni, ha látja, hogy sírok, odajön hozzá, a szemebe néz és nyüszíteni kezd. Leguggolok hozzá, mire ő lenyalva a könnyeket és az ölembe bújik. Mint pár órája is tette a szántó közepén, jó 3 kilométerre a falutól... Terelni fogunk. Amint le lehetőségünk rá normálisan. Mármint nem 380 kilométerre innen...

Más téma: bírni fogom a két ilyen energiájú kutyát?
IGEN! Én vállaltam, bírnom kell! Mint azt is bírtam, hogy hajnali négy előtt keltem, kivittem Arcust futni, labdáztunk, bicajoztunk, majd trükköztünk. Ez után szaladtam megetetni a lovat, akihez nekem igazából közös sincs, ott is csak kihasználták a naivságom. De nem erről van szó. Aztán irány haza, lefürödtem, és már indultam is az iskolába, ahol végigültem hét órát, hazaérve pedig egyből vittem ki újra Arcit. Két óra tanulás, leckekészítés, újra mentem a lóhoz, aztán haza sem értem, de ki újra Arcussal és este tíz (!) körül estem be a házba úgy, hogy pihenhettem egy kicsit. Én vállaltam, hát bírom is. Sosem nyafogtam emiatt. Az én életem, hozzám tartozik. Megerősített az az időszak. Újra kövezzetek meg, de két ilyen kutya még egymás is le tudja fárasztani egy hosszú futkározás során. Nem is kicsit az általam látottak alapján... Volt, hogy Arcus alig akart vánszorogni egy két órás játék után.
És újra a félkész kutya. Ha félkész is, és jön a kicsi, attól még mindkettővel lehet foglalkozni, nem? Nem azt jelenti, hogy a "régi" le van tojva, félre van rakva a sarokba. Sőőőőőt! Az idősebb kutyának kell lennie a falkavezérnek a kutyák között, így vele még többet kell foglalkozni, mint a picivel, hogy megmaradjon a helye. Akkor most miről is beszélünk?

"De komolyan, semmi profi szintű terelés, vagy ilyesmi? Elvagy a kutyáddal. Oké. És azért akarsz még egyet, h hárman legyetek el?"
Erre csak annyit reagálnék, hogy IGEN! Azért... Miért, baj? Baj, ha többen vagyunk el?
És miért akarok még egy bordert? Na vajon, miért? Mert nem merek belevágni egy másik fajtába, sőt, nagyon másik fajta sincs, ami ennyire megfelelne a követelményeimnek. A keverékekkel pedig bajban vagyok. Ki tudja, hogy milyen lesz... Baj, hogy bordert szeretnék?
Nem kutyagyűjtő vagyok, mint beállít egy ember annak... csak más a szemléletünk. Ez is írtam már. De nyugodtan, keressetek meg, lőjetek agyon, akasszatok fel, én állok elébe, csak a kutyámat ne bántsátok... és akkor már ne is kerüljön a kezetekbe. Bocs.
Szerintem mindent leírtam, amit akartam... Még mindig nem mondom el, hogy honnan lesz a kiskutya. Igen, még mindig bunkó vagyok, egy hideg, szürke színű kő, mit kő, inkább kavics, mert olyan is elnyomható apróság lennék...

Most pedig következik a jól megérdemelt önkéntes száműzésem. A fórumról, a blogról, a közösségi oldalakról, mindenhonnan. Sokak vagytok nekem, emberek! Minden ember! Nem csak a fórumosok...
És én most ebben a bejegyzésben nem bunkóztam. Csak őszinte voltam...
De tényleg, van egy íj a szomszédban, elkérem nektek, lőjetek le vele, ha már az is baj, hogy őszinte az ember néhanapján...

Holnapi nap még megtalálható vagyok FB-n, csak egy-két dolog miatt, de aztán onnan is távozok. 2-3, talán 4 napra is. Kétféle módon lehet majd elérni engem. Telefonon és személyesen. Így máris összezsugorodott az a kör, akik elérhetnek. Milyen jó is ez így... Ezek az emberek szinte csak azok, aki elkezdtek megismerni és jelentenek is nekem valamit.
Szóval holnap még monitor-monitorral szemben el lehet küldeni engem mindenért mindenhova, utána már csak levélben, amit nem garantálom, hogy elolvasom.
Isten áldjon titeket!
(ez olyan ideillő...)

A döntés

Nagy valószínűséggel, családdal együtt eldöntöttük, hogy honnan lesz a következő kiskutya.
Nem mondok el semmi többet erről :D Buta vagyok. És bunkó. És szemét. És nemtörödöm. És még sok minden negatív. De ez most titokban fog maradni :)
Persze, ha közbejön valami vagy nem jönne össze a dolog, akkor ott van még a többi favorizált kennel is. Meg a fajtamentés!

Egércsapda

Van egy kutyám, aki most már méltán viseli a Cica becenevet.
Arcival elmentünk anya elé a buszmegállóba, de persze, hogy nem azzal jött... így kimentünk a szántóra, csak ott is dolgoztak meg sár is volt, szóval a drága pórázon maradt. A vége felé már elengedtem, hogy tudjon rohangászni egy kicsit. Hát ő fogta magát és bevágódott a magas gazba, nagy fejmozgatás, sarki róka szerű ugrálás, aztán kijött onnan egy jó 10 centis egérrel a szájában. O_O
Azonnal elkaptam, rászóltam, hogy köpje ki. Szegény mauska meg ott feküdt a fűben, próbált futni, de az oldaláról nem tudott visszafordulni a lábaira. Végül már nem is mozgott...
Asszem le fogjuk cserélni a macskákat több Arcusra :D Ő legalább csak egeret fog, nem pockot, gyíkot, meg verebet és nem is a bejárati ajtó elé teszi le.

Homeagility és bálák

Tegnap délután rám jött az agilityzhetnék, hát fogtam maga és kicuccoltam a mellettünk lévő jó két pályának elegendő füves placcra. A kicuccolás annyiból állt, hogy kiengedtem a kerítésen az akadályt meg a kúszót... Nem akartam körbecipelni. :D Csináltunk egy kúszik-hopot, 2 hop-kúszikot, aztán eltoltam kicsit balra a kúszót, hogy rá kelljen irányítanom. Így is mindkét variációból egyet-egyet futottunk, majd megpróbáltam ívből a kúszóra küldeni Arcit. Elsőre ment, után még egyszer kértem tőle, majd befejezésként egy ugrás, aztán játszottam vele egy jót a magas fűben.
Büszke vagyok rá *_*

 

Ma meg kora reggel keltem, mert nem tudtam aludni, így sikerült végre viszonylag jó időben kimenni. Nem volt meleg, a nap se sütött még annyira, szóval túráztunk egy nagyot a sáros szántókon, meg kisbálákat kerültettem vele. A fényképező gépet persze akkor otthon hagytam...

Kilenc körül újra kimentünk, immár kamerával felszerelve, ki is néztem, hogy hova fogom felültetni, amikor észre vettem, hogy elkezdték felpakolni a nagy körbálákat lovaskocsira. :/ Hát akkor menjünk arrább... onnan meg persze jött a traktor. Grr, nem lehet igaz. Aztán a lovaskocsi elment, a traktor felváltotta, mi meg elmentünk a föld másik végére. De az istenért sem akart rám figyelni, mindig el kellett fordulnia... bárhova mentem, elfordult, mert ott érdekesebb dolgok vannak. Kajával aztán sikerült viszonylag magamra vonni a figyelmét. Már amennyire lehet 10 méterről... Először úgy megijedt a bála tetején, amikor felraktam, úgy kapaszkodott a karmaival, mint egy kiscica. (Nem hiába hívom Cicának) Jól kinevettem, aztán végül már élvezte is a helyzetet, hogy onnan messzebbre lát el. A lefelé már nehezebb volt... vagyis könnyebb. Mindegy. Csak szóltam neki, hogy "Gyere le", mire leugrott, aztán elbukfencezett az oldalán. No para, nincs baj, kiröhögtem újra (szemét vagyok...), átdörgöltem a nyakát meg a lábait, aztán kaja szájba töm.

És megint belefeküdt a sáros pocsolyába... kellett nekem rávennem először, hogy belefeküdjön. Most folyamatosan azt csinálja... :S

Agility 4.0

Negyedik edzésünk is megvolt :D
Elég sokan voltunk, kicsit féltem, hogy Arcus nem fog rám figyelni. Az elején így is volt, miután átment a kúszón, elrohant a játékkal a többieket terelni. Oké, vissza lehetett hívni miután kb. lekiabáltam a fejét.
Kúszóztunk, csináltunk olyat is, hogy a kúszó szája mellett állok, Arci mellettem és úgy kellett beküldenem. Először elrohant, másodszor beletalált és végigrongyolt, persze akkor én felejtettem el futni... :/ Második körben Hop-kúszik, meg kúszik-hop. Tomi azt mondta, hogy jó a technikája, mert már midin is kinyújtja a hátsó lábait :D Na meg meg is lett dicsérve az állatka, hogy pörgős, jól motiválható és folytassuk!
Elkövettem azt a bakit, hogy Balázsra bíztam magam és nem szóltam a naptárban, hogy megyünk, így kevés idő jutott ránk, de mindegy is, én élveztem, Arcus is, le is fáradt. Következőre nem tudom, hogy mikor megyünk, de szeretnék most már rendszeresen járni.

Boldogság van

Jippijájééé, mindjárt indulunk újra agilityre :D Már kereken egy hónapja nem voltunk se a suliban, se a városban.
Itthon tengettük a napjainkat, és próbálkoztam minél ismeretlenebb helyen is táncikálni vele. Működik a kutya így is ám!