2011. november 25., péntek

Előadás tévében

Sziasztok újra!
Most csak hirtelen, telefonról közölnék egy aprócska hírt (nincs itthon mükődő gép...)
Felkértek engem és Arcust az iskolámban, hogy vegyünk részt a karácsonyi ünnepségen, ami annyit jelwnt, hogy dog dancingeljünk kamerák előtt, amit majd utolsò nap leadnak a sulitévében. Van max másfél hetem összerakni egy teljesen ùj kűrt... Kell egy mikulásjelmez... :D

2011. november 16., szerda

Edzés, évforduló és minden egyben

Régen írtam már, sajnos ez egy ideig így is fog maradni, mert a gépem még mindig rossz, Arcussal se csinálunk semmi különösebbet, mint átlagos napjainkon. Sétálunk, játszunk, néha gyakorlunk, sétálunk, pihizünk, sétálunk, pihizünk. Nagyon leegyszerűsítve ennyi.

Az évfordulóról nem írtam bővebben, szóval most ezt itt bepótlom:
Suli és kresz között bevásároltam (persze, hogy a legdrágább hely van a legközelebb...). Mentolos jutalomfalat, incsifincsi szuperextrás márkás konzerv, és olyan keksz, mint amilyet először adtam neki, amikor látogatni mentünk. Igaz, azt a zacskót a menhelyi Borzikának vettem, de mivel őt elvitték idő előtt, így ránk maradt egy fél csomag keksz, mi meg kutya nélkül voltunk. Szóval szeptemberen ezzel mentem Arcuslátogatni :D
<- ez az a keksz :D Emlékszem, Bee és Mav egyből jött, leült, pacsit adott, kért, Arcus hátul maradt és csak lassan feloldódva jött közel hozzám. Utána már ő tolt el mindenkit a kajától :D
Na, kedden úgy mindent egybeöntöttem a táljába vacsora néven, beleszúrtam két fogtisztítós rágcsarudat, majd Arcust beszabadítottuk a házba. Ment apához könyörögni kávéért, anyához a rakott krumpli maradékáért... mintha nem kapna kaját...
Kaja letesz a konyhába, kutya nekiesik. Morzsatenger... mindenhol. A végén szerintem Arci megtanult egy új parancsot: Porszívózz! Mutogattam neki a kajamaradékokra, hogy ugyan, egyed már meg, nehogy ki keljen dobni! Aranyos volt, néha a szekrény alá is becsúszott félig, hogy kiszedjen egy negyed kekszet :) Oké, a konzerv végét a tálban hagyta, de így is elég sokat evett egy átlagos naphoz képest, szóval pihi lett elrendelve, amit ő úgy értelmezett, hogy járja körbe a házat, másszon rá a DVD lejátszóra, találja meg az egyetlen labdát a házban és rohangásszon fel-alá vele... Tényleg volt egy kis pihi, nem akartam, hogy baja legyen, aztán egy picit labdáztunk, végül a szőnyegen anyával jól meggyurmáztuk Arcit. Na jó, ő is magát, olyan lökött volt, vetődött, bukfencezett a szőnyegen.

Hmm, közben elkezdtük összerakni az új kűrt, nem sok sikerrel, mert neki muszáj az üres tengerimalac terráriumot néznie... pedig látta, hogy kivettem és kivittem belőle a cocákat...
Kinn gyakorolnék vele, csak a pillanatnyi állapotomhoz iszonyat hideg van, mivel sikeresen lebetegedtem. Így is bundapulcsiban vagyok kinn vele :)

Vasárnap lesz agilityedzés... szülők meg nem lesznek itthon. Meg kéne oldanom, hogy tudjak menni... de félek a lovardás edzésektől... Arcinak szokása a futó kutyákra figyelni és mivel most két pályán megy az edzés... :/ Nem tudom. Szeretnék, de félek... Na meg a zárt hely. Oké, 3 lehetőség van: lefagy, mint versenyen, bebutul, vagy csinál mindent okosan-aranyosan. Hmm... A lényegen nem változtat, menni akarok edzésre!

2011. november 8., kedd

2 év

Óriási boldogsággal a szívemben jelentem, hogy Arcus ma, azaz november 8-án, 12:39 perckor hivatalosan is 2 éve családtag!
Emlékszem, Dóri hívott, hogy indulnak. Én már előtte is a tálakkal rohangásztam az udvaron, a nyakörv és a póráz már a vállamra volt készítve és az ablak előtt ugrálva vártam, hogy meglássam az autót. Újabb hívás, merre is kell menni? Kiálltam az út szélére, az autó megállt mellettünk. Arcus a hátsó ülésen nézegetett, ahogy nyílt az ajtó, már kinn is volt és boldogan csóválva fedezte fel új környezetét. A póráza után vetettem magam és köszöntem neki. Ott kezdődött el.
Futottunk egy kört a ház előtt, majd bementünk. Én kinn maradtam Arcival, míg anyáék Dórival beszélték meg a dolgokat és csak akkor jöttem ki tőle, mikor már indultak haza.
Apa szerint egész este vonyított, én nem hallottam. De másnap reggel képes voltam hajnali 5-kor olyan energiával felkelni, mint még soha. Boldogan vágtunk neki életünk első közös reggeli sétájának a csillagos ég alatt.

Hmm, nem lehet leírni ezt az érzést. Akinek kutyája van, úgy is tudja, hogy miről beszélek. :D

2011. november 5., szombat

Autumn

Szeretem az őszt...
most csak képeket hozok, mert az elmúlt időben semmi fontosat nem csináltunk Arcussal.




2011. november 2., szerda

Földrengés

Uuu, ma hajnalban... bocs, 0:56 körül volt nálunk egy földrengés. Pont a falu volt a közepe, hát mit ne mondjak, nagyon durva volt. Pont sikerült elaludnom, szétterülve feküdtem az ágyon, amikor elkezdett minden mozogni. A lámpabura, a szekrényajtó, a fiókok, a tengerimalacok terráriuma... szörnyű volt, soha többet nem akarok ilyet átélni!
Egyes források szerint 3.8, máshol 4.2-es írnak.

Namármost, amiért írok. Az állatok és a földrengés. A tengerimalacok amúgy is meg vannak éjjelente kattanva, de most nagyon durván őrültek voltak. Rohangásztak, a kajás tálat borogatták, a házukat tologatták. Én meg leüvöltöttem a fejüket, hogy aludni akarok... :S
Arcus nem jelzett úgy, hogy a házból észrevettük volna. Lehet, hogy járkált vagy valami, de ugatni és vonyítani nem. Azért kíváncsi lennék, hogy ő is észleli-e előre az ilyen dolgokat. Apa rohant is ki hozzá egyből a földrengés után, hogy egyáltalán meg van-e. Elvileg feküdt a házában összegömbölyödve... Szerintem mostantól a szobában lesz velem este legalább.  És tényleg el kéne kezdeni vele a személykereső tréninget... mert pont a szobám fölött van a kémény és először az fog ledőlni...