Mandul... miért is ne. Hétfőn fejembe vettem, hogy elkezdem vele a tolatást, úgy is mindig az a bajom, hogy ha útban van, vagy fényképezésnél túl közel van, akkor nem tudom egyszerűen hátra küldeni, hanem meg kell mutatnom, hogy hova menjen. Meg amúgy is kellett már új trükk és hirtelen ez jutott eszembe. (Ötletek folyamatosan jöhetnek természetesen!) Szóval. Hétfőn elkezdtük... elfeküdt, tekerte a fejét (később ezt is beklikkelem neki, mert iszonyat cuki és ő maga a megtestesült cukiság), beült lábhoz, leült, lefeküdt. Párszor sikerült elkapnom egy-két hátralépést, örültem is a fejemnek. Kedden nem gyakoroltunk, szerdán kétszer is elővettem, már elkapta, hogy mit várok tőle, lépegetett hátra, bár még nem túl határozottan. Tegnap már voltak szép, határozott, magabiztos megindulásai, gondoltam csökkentem a testjelet és hangot is hozzáteszek. A testjel csökkentése jól ment, most már elég csak a talpamról lábujjhegyre előregördülnöm, így ugye kicsit előre dőlök, mintha lépni szeretnék és ő már hátrál. Kb. 30 centit. De legalább csinálja.
A probléma... ha csak kinyitom a szám, már ugat és pattog. Vagy nem klikkelek rá az efféle dolgaira és/vagy rászólok és más hangszínnel próbálkozok. Kezdi megszokni, hogy nem kell dumálni közben :) A távot növeljük lassacskán majd, egyenlőre szeretném, ha stabilan venné ezt a pár centit. De úgy néz ki, hogy új trükkünk lesz :D Télen tanult újat, azóta semmit, most viszont kellett. Örülök neki, hogy egyre gyorsabban halad a csajszi!
Arcussal a kűr egyes darabjait gyakorolgatjuk csütörtök óta, addig pihent és csak bolondoztunk. Most is úgy, hogy előtte felpörgetem, közben frizbi, végén frizbi és jó nagy ölelés. Kéne új frizbit is venni... természetesen rózsaszínt és türkizt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése