2013. augusztus 5., hétfő

Murphy bácsi újra színre lép...

Sajnos ez nálam mindig így megy. Már beleélem magam, tervezgetek és csak azért sem jön össze a dolog... az utolsó pár bejegyzésben olvashattatok Pandáról és a boldogságomról, meg arról, hogy azt kívántam, mindenki érezze egyszer azt, hogy egy álma valóra válik. Viszont ezt az érzést nem kívánom senkinek, mint amint én éreztem az elmúlt napokban...
Kedden még utoljára egyeztetett apa a tulajdonosával pár alapdologról, akkor derült ki, hogy nincs rendben minden. Idegesen hívott fel, mert én épp dolgoztam és amúgy sem voltam a legjobb passzban, még ez is rátett. Figyelmetlenségemben elég béna dolgokat csináltam, folyamatosan magam ostoroztam, meg is lett az eredménye... próbáltak vigasztalni a többiek, de egy kiadós sírás után kimentem és nekiálltam gazolni... mint egy őrült, automatikusan és erőteljesen tépkedtem a gazokat, hátha ettől jobb lesz. Csak azért sem, plusz egy újabb elhatározás is megszületett bennem. Ez a lépés még folyamatban van, elvileg a jövő héten lezárul ez is, vagy inkább úgy mondanám, hogy átalakul. Lezárni nem szeretném teljesen, mert élvezem, csak sok fizikailag és lelkileg is.
Sajnos elég későn értem haza kedden, így szerdán futottuk még a maradék köröket a környéken, plusz apa több állatorvossal is konzultált (így sikerült egy nagyon szimpatikust is találni a későbbiekre, szeretném már élőben is megismerni), beszéltünk hozzáértőkkel is, de nem lett megoldása az ügynek. Teljesen kiürültem... sírni sem tudtam, csak voltam és néztem ki a fejemből. Képzeljétek el, hogy milyen érzés, mikor az embernek egy kicsinek tűnő hiányosság miatt kell lemondania valamiről... viszont ez a kicsi nagyon fontos, hogy biztonságos legyen a történet. Mint amikor sátorozni akarsz menni, de nincs sátrad. Úgy is tudsz kempingezni, de mégsem az igazi és a szúnyogok is megtalálnak.
Szóval nem jött meg Panda, csütörtökön lemondtuk. A majdnem bértartónk is átjött hozzánk érdeklődni a döntésről, majd felajánlotta, hogy nyugodtan menjek át bármikor lovagolni, a kulcsot se adjam vissza, kutyákat is vihetem bármikor. Csak ne savanyodjak be.
Azóta folyamatosan nézegetem a hirdetéseket, most van pár kiszemelt, akikkel már beszéltünk is, elvileg a hét második felében megyünk megnézni őket és akit tudok, ki is próbálom. De most csak azért sem mondok semmit, bár van egy óriási szívszerelmem... és őt már Pandával együtt kinéztem :) Remélem Murphy bácsi most már kegyes lesz velem... annyi mindenről lemondtam Panda miatt... agilitytábor! Istenem...

Egy ideig mér marad három tagú a Birkalelkűek csapata :)

1 megjegyzés: