Mandula volt velem bicajozni, egyenlőre vele még mindig ott tartunk, hogy mellettem fusson és ne támadjon rá a bicajra. Csak néha van egy picike előreugrása morgással egybekötve, akkor erőteljesen rászólok és visszarántom, mire igazodik és jön tovább.
A trükkök szépen alakulnak, Mandul minkét mancsával tud integetni, már a kézjel is teljesen oké, érti a különbséget, meg ha két manccsal kérek. Már nem mögötte állok a nyuszinál, hanem mellette, de szépen csinálja így is. Még bizonytalan, de egyre többet próbálkozik.
Arcinak még nem esett le, hogy bal kéz felemelésekor nem a "szégyelld magad"-at kérem, hanem az integetést... pedig annak jobb kéz rázása a jele, szóval nem értem. Nem is dőlök jobbra, meg a fejemet is egyenesen tartom, nem döntöm el... A nyuszi még nem megy segítség nélkül, mögötte kell állnom.
Mellesleg ma újra rá kellett jönnöm, hogy zsenik :D Vittem ki nekik a vacsit, már harmadszor szóltam nekik, hogy ehetnek, mire odabattyogtak a tálakhoz és nyammogva kezdtek el enni. Aztán újra odanéztem és rájöttem, hogy összecseréltem a tálakat. Gyorsan csere vissza, egyből neki is álltak normál tempóban enni :)
Berillke pedig itthon van már szombat óta. Délelőtt jöttek Vikiék le Tatabányáról, kisétáltunk a Bisinger sétányra a vasútról, ott láttam először Berillt. Bevallom, én még ennél is nagyobbnak hittem, pedig hát így is óriási! Féltem is, hogy nem fog beleférni a házába :D Aztán kisétáltunk a Püspökerdőbe is, ahol játszhatott Fido és Heidi is, meg Berillről is tudtunk képeket csinálni. Innen vissza a városba az eső elől, én mentem borderbébi látogatóba. Berill már 1 hetes kutyákat szocializált, csak az a kár, hogy ők még se nem hallanak, se nem látnak :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése