Vicces volt az első pár nap... a műtét csütörtökön volt, szombat délelőttig mamáéknál voltunk. Csütörtökön mentem érte, 1 órát vártam, hogy kiadják. Csóvált, leült, látszott, hogy nehéz a feje, még bőven van benne altató. Mondtam is, hogy jól nézzék meg, ilyen nyugis soha többet nem lesz! Kapott lórúgásnyi fájdalomcsillapítót itthonra is. Hazaértünk, egyből eldőlt kinn a garázsban, talán 1 óra után kezdett ébredezni. Már csóvált, felült, mosolygott, meg látszott rajta, hogy agyban is ott van, felvette a szemkontaktot rendesen.
Este jött meg bátyám Pestről, ő is ott aludt. Mandula addigra beköltözött az előszobába, mert hisztizett, ha nem volt valaki a közelében ( többször is lefeküdtem mellé a földre és megvártam, amíg elaludt. Annyira jó érzés volt *-*)
Szépen bealudtam aztán (már az ágyban), mikor bátyám egyszer csak felkeltett, hogy lehozta Mandulát az emeletről, mert beköszönt neki az ajtón... Bevittem magam mellé a szobába... de akkor este meg arra ébredtem, hogy a nedves nóziját nekem nyomkodja... pláne, hogy nem csak nedves, de virágföldes is volt, mert elkezdte kitúrni mama fikusza alól a földet :O Póráz elő, fehér pólós, friss varratos Mandula kiköt a kihúzható kanapé egyik merevítőjéhez... Végre tudtam aludni... kb. 3 órát. :|
Másnap, azaz pénteken mentem barokk felvonulásra, Mandula így délután 2-től 7-ig a mamáékkal maradt... ami nem is lett volna baj, csak mama sütött, Mandula hisztizett a garázsban, fájlalta a sebét, meg fel-alá mászkált. Amíg fürödtem, addig is a fürdő ajtajában nézelődött, meg énekelt... Minden hova követett, mindent jól megnézett. Ha öltöztem, ha összefogtam a hajam... mindent! Szóval... már felvonulás végén hívtak anyáék, hogy siessek, mert nem bírnak Mandullal a nagyszüleim. Telefon ugyebár nem volt nálam (hova raktam volna?), így mikor visszaértünk a palotába, akkor néztem, hogy sok-sok nem fogadott hívásom volt. Felkaptam a cuccaimat és rohantam is a buszra. Hát azt a boldogságot, amit levágott a kisasszony. Percekig puszilgatott, csóvált, mint az őrült :)
Szombaton meg jöttünk haza, itt azóta is el van szeparálva az előszobában, a szobakennelbe. Első napokban ugye a sebe is be volt kötve, meg póló-trikó-törölköző volt rajta felváltva, illetve két napig neccruhát is kapott, amikor újrakötöttük a sebet. :D Vasárnap kellett volna visszamennünk varratszedésre, de hát melyik doki rendel akkor? Hétfő-kedd nekem kiesik a sok óra miatt, szerdán nem érek rá ( hamarosan megtudjátok, hogy miért), csütörtök menhelyes edzés, még péntek lehetne...
Közben kiderült a biztos, Arcussal fellépünk a szalagavatómon!!! *_________* Igen! Év elején csak egy ötletnek vetettem fel, másfél perc nem sok idő abból a 10-20 percből, de tuti biztos, hogy egyedi lesz és senki más nem fogja utánozni. Pár ember nem szerette volna, osztályfőnököm meg amúgy is oda van a Birkalelkűekért, szóval ő mindenképp szerette volna, ha fellépünk. Így jöttünk szóba :)
Hamarosan videót is hozok, csak a program szívat... :/
Aztán... Berill leendő pasijának személye változott. A kiválasztott csoki fiú sajnos elpusztult... tragédia történt az alommal, így semelyikőjük se élte túl :'( Viszont van új jelölt, hamarosan talán képeket is kapok róla :)
Jah, igen! Majdnem kimaradt!
Igenigen, OKP! Bemutatózunk, szóval tessék kijönni 6-án a Tesco mellé! Végig kinn leszünk elvileg, én sajátkutya nélkül, de úgy is meg fogtok ismerni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése