Olyannal sem találkozik városban az ember, hogy három őz a játszótérről rohan ki épp a kutyasétáltató előtt. Vidéki kuriózum.
Este fácán hanggal alszunk el, majd a ragadozó madarak is rákezdenek, bagolykoma is csatlakozik, ha kedve van, denevérek mindenhol. Őzike és nyuszi rohan az erdőben, focipályán, az utcán.
Persze a kutyák ilyenkor megőrülnek. Arcus terelne, forog, pattog, nekifeszül a póráznak, vinnyog, szimatol. Mandula meg csak a "ő is fut, én is futok" elvet képviseli.
Lököttkék gyakorolnak, Arcussal két kűrt tervezek, az egyik ugye szalagavatóra, a másik pedig versenyekre. Aztán ha úgy alakul, hogy nem tudjuk megtanulni a másodikat, akkor természetesen az első lesz. Bár én szeretném a másodikat is még idén előadni. :)
Amúgy nincs semmi különösebb dolog velük. Arci gombája szépen lelohadt, már csak a közepén van egy picike "seb".
Keddenként gyakorlaton szerencsére kiélhetem a lovas ösztöneimet. :) Múlt héten bénáztam, megkaptam a második legnagyobb lovat, amit hajtani kell még lépésben is, mert amúgy majdnem csiga a drága. Kész, vége, feladtam, nekem nem ment se a ló, se semmi. Nagyon bénáztam aznap. Most, a héten viszont minden jól ment, csak keveset ülhettem a kedvenc pónimon, Primo-n. Még utána befogták kocsizni is, meg aki a másik pónin ült, na, ő kicsit bénázott vagy hogy mondjam. Többször is próbáltam segíteni neki, hogy mit hogyan, de csak azért sem. És persze bekövetkezett a baj, elvitte a ló... ha nem mondom neki, hogy fogjon rövidebb szárat a lebegő helyett, mert hajlamos beindulni a lova, akkor azt mondom, hogy megesik.
Remélem, hogy nálam is hamarosan elérkezik az az időpont, amikor nem kell várnom arra, hogy lovagolhassak, hanem csak felrakom a kantárt a lóra, felpattanok szőrén, aztán megyünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése