Tulajdonképpen élvezem Mandulka nevelését, bár a kisasszony mindig kitalál valami újat, ami hirtelen meghökkentő és kicsit visszavesz a lelkesedésemből. Másnap újult erővel vetem bele magam a nevelésbe, átgondolva a helyzetet, megfelelő taktikát választva.
Tegnap már játék közben nem durvult annyira, talán még a morogva játékot megengedhetem az első időkben, mert nagyon úgy tűnik, hogy még mindig nem dőlt el, hogy ki közöttük a vezér. Talán Arcus... néha viszont Mandula. Akkor jövök én és Arcust pártolom, amit mindketten el is fogadnak.
Tegnap elég sokáig pórázszabályoztunk az erdőben csak Mandulával, Arcust hazaküldtem anyával. Felfogta, de nem érdekelte... Legalábbis rájött, hogy lábnál előrébb nem szabad, de akkor meg elkezdett oldalra. Vártam a tökéletes pillanatra, akkor abbahagytuk, eldobtam a pórázt, aztán hagytam, hogy kövessen. Jött is, egyszer csak valami dögre vetette magát... :/
A lényeg, hogy napról napra jobb lesz. Reggel még picit húz, mert kakilhatnékja van, amit megértek, de séta közben már viszonylag okés.
JÓ LESZ EZ! :D
Csupa ismerős dolog, lehet, hogy tulajdonképpen ugyanazt a lánykát nevelgetjük?:)
VálaszTörlésHa édes pofija, nagy, sötétbarna szemei, medvebundája és iszonyat idegesítő hangja van, akkor lehetséges :D
VálaszTörlésDe az biztos, hogy szukám nem igazán lesz a jövőben, maximum egyszerre egy... :)
azok köcsögebbek B)).. én nekem Gyulával és Szimattal valamint Maxxal is ezerszer könnyebb volt, mint bármelyik lányka tanítvánnyal :O miért is kezdett a szívem hirtelenjében kan felé húzni :P
VálaszTörlésUgye? >_<" Ha lesz is szukám, akkor is csak valami olyan kell, ami pasinak képzeli magát :D De valószínű, hogy maradok a kanoknál, úgy is az volt a terv :)
VálaszTörlés