Kutya az iskolapadban

Múlt héten szombaton Arcus végül bejöhetett velem suliba. Leizzadtam még az előtt, hogy felmentem volna az igazgatóhoz... ő pont nem volt benn, a helyettes asszonnyal beszéltünk, megengedte, sőt, kilátásba helyezte, hogy korábban haza is mehetek, csak kevesen lássák a kutyát, mert nem szeretne olyan kérdésekkel bajlódni a következő héten, hogy be lehet-e hozni kutyát?
Hogy lehet bejuttatni az iskolába egy 21 kilós, 58 cm-s, fekete kutyát észrevétlenül? Ne gondolkodjatok tovább, mert sehogy. Ahogy beléptünk a kapun, már letámadtak minket, hogy jaaaaj, meg lehet simizni? A folyosón már trükköztünk, ismerősök kértek egy rögtönzött bemutatót. Az öltözőben is egyből mindenki a nyakába ugrott :)
Az odaútról annyit, hogy korábbi busszal mentünk, még sötétben... miért is ne, elkezdett az eső is esni, szóval jól megáztunk.
Tesin benn volt velem, bár a tanárnőnek nem nagyon tetszett, de nem csinált semmi rosszat, csak összeszőrözött mindent. Nem rohant a kosárlabda után sem, ül-feküdt, felmászott az ölembe és a fejét belefúrta a pulcsimba. Ott mindenki elolvadt, én is majdnem elkezdtem bőgni. Imádom, hogy ennyire ki tudja fejezni a szeretetét, még ha nem is tudatosan csinálja. Nekem nagyon jól esik egy-két ilyen véletlen is.
A törit végig csóválta, meg nézelődött kikötve a padomhoz, közben próbált kikönyörögni a másik padban ülőtől egy kis májkrémes kenyeret, de persze nem jött össze neki. Simit viszont sokat kapott :) Két németet is végig aludt, nem csodálom. Előtte sokat trükköztünk, meg szaglászott kinn az udvaron. (Tavaly előtt is végigaludt egy huzamban két németet... pedig az apuja német, illene figyelnie :D) Itt is bemutatta, meg előtte tesin is, hogy igazi pasi és tud nagyokat pukizni... köhöm...
Magyaron meg ofőn már szabadon mászkált a teremben, játszott több emberrel is, padtársam azzal szívatta, hogy "Ki az ott?", mire Arcus odarohant az ajtóhoz, fülelt, majd átfutott a termen az ablakokhoz, feltámaszkodott a radiátorra és az ablakon kémlelt ki. És ezt csinálta felváltva. Aztán elkezdett nagyon szaglászni, ofőm kérdezte is, hogy kimenni akar-e? Nem, nem, előbb volt kinn, úgy 20 perce... erre odapisilt a tanári asztal mellé... uff... Kösziköszi, Arcus.

Egyszer szünetben kinn más messziről kiabált biosztanárom, hogy "Csak nem border collie?" De, az... akkor ne is vigyem messzebb, ő meg akarja nézni. Mióta megírtam a színgenetikás dolgozatot, azóta ő is rá van kattanva a fajtára, még Rogert is megemlítette, mikor látta a tévében. Rákérdezett, hogy akkor Arcus milyen színű, gyorsan elregéltem, hogy ő fekete-fehér, de tricolor hordozó, neki van a színalakulása levezetve a dolgozatban :) (Majd lehet ide is begépelem, ha lesz rá időm)
Többen is érdeklődtek a trükktanítás felől, meg magáról a borderről kérdezgettek. Hazafele is eláztunk meg kerültünk is egy nagyot, mert bőven volt időnk a buszra. Arcus nagyon elfáradt, amit megértek :D Hazafele a buszon meg anya jóvoltából mézespuszit ettünk mindketten *-*