Beautiful day

Zenét csak azért rakok be, mert jó kedvem van :D

Szóval. Suliból haza óriási vidámsággal, már az út is nevetéssel telt hála a jó közösségnek. Arcival kimentünk diót szedni, elővettem az ezer éves hátizsákját, amit még kb. 2 éve vettünk leárazva, hogy valamire csak jó lesz... (1000 Ft-ért ott nem hagyom, amikor eleve 6000 lenne...) Elengedtem, rohangált a fák között, aztán behívtam, a szájába nyomtam pár darabka gránátalmás-csirkét jutifalatot, ami anya rendelt neki nagy kedvesen :D Ezt játszottuk mindig, így juttattam a zsákjába a diókat. Mikor az egyik oldalról a másikba akartam átpakolni egy keveset, észrevettem, hogy van benn valami... hát, bónuszba volt hozzá egy műanyag szállítóitató. :D Sétáltunk egy nagyot, jó másfél kiló diót gyűjtöttünk, amit ő cipelt végig.
Ééééééés, ma újra lovagoltam három év kihagyás után. Egyből mély vízbe dobás, szabadon az udvarban ismeretlen lovon. Volt egy 10 másodperces pánik, mert el akart vinni az istállóba, aztán megállít és lebeszéltük, hogy én vagyok a főnök. Onnantól nem hagytam neki semmit, folyton dolgoztattam, nyolcasokat mentünk, köröket csináltunk, négy lábra állítottam meg. Csodálatos volt, na *_____*
Mázli, hogy most ez is munka. A gazdája nem ér rá, hogy naponta lovagolja, így kellett lovas, aki lemozgatja, én meg hát ismerős vagyok a faluban arról, hogy évekig lovaglócuccban mászkáltam mindenhol és lovagolni akartam minden áron, így jöttem képbe itt.
Azt hiszem, hogy 9 éves (legalábbis 02-es sütése volt a pacinak), nyereghelyen sütött kisbéri kanca, sötétpej, majdnem fekete és Csillagnak hívják. Nagyon jól képzett, tud "integetni" az első lábaival :D Majd csinálok képeket vagy nem tudom. Vasárnap már terepre is mehetnék vele, mert a bértartója és a gazdája meg ki lovaskocsival a határa és azt mondták, hogy mehetnék velük, a faluban kikötjük a kocsihoz, aztán majd kinn felülök és a mezőn tudok vele iskolázni. Annnnyira jó lenne *______________________________* (csak apát kéne meggyőznöm, hogy anya is tud fényképezni a versenyén...)