Győr-maraton

Tegnap elfeledkeztem megírni ezt a bejegyzést, de nézzétek el nekem. Péntektől újra mehetek lovagolni, szóval volt miért örülni... na meg futószárat keresni, végső esetben webshopban.

Szóval, vasárnap elkísértük apát a versenyére, Arcus is jött erősíteni az itthoniak táborát. (Ha úgy vesszük, akkor még szurkolt is, mert rohamtempóban kezdett csóválni apának minden egyes találkozásnál.)
Voltak olyanok, akik a hátunk mögött beszélgettek Arciról. Egy nő meg is jegyezte, hogy milyen szép, kár, hogy keverék. Anya egyből hátrafordult és kijavította, hogy "Már bocsánat, de törzskönyves, munkavonalú border collie". :D Pedig én már úgy voltam vele, hogy nyugodtan keverékezzék le, talán ennyivel ki tudom venni a részen a borderek szaporítása elleni harcban, na meg hogy mindenki ilyen fajtát akarjon.
Volt egy bácsi, aki elszórakozott Arccal, meg megkérdezte, hogy ő az a kutyafajta, amelyik a frizbit kapja el a levegőben?
-Igen, többek között, de eredetileg terelőkutya.
-Terelő? Mármint juhász? Nem is gondoltam volna...
Oda jött hozzánk egy hölgy is, akinek terelőmániás pulija van, minden mozgó dolgot terel. Ilyet se hallottam még O_O Csak borderből :)

Egy kicsit Arcus öngyilkos-hajlamairól: Megnéztük a Dunakapu téren az ásatást, a vár romjait, aztán átmentünk a rakpartra, hogy azt is megnézzük. Pont hajoltam volna ki a vastag és elég magas téglafal fölé, amikor Arcus teljesen magától felpattant mellém, én pedig majdnem szívbajt kaptam. Elindult a másik oldal felé, már rugaszkodott volna el, amikor hirtelen elkaptam a hámját. Csak hogy tudja az is, aki nem győri, a fal másik végén jó 7-8 méteres szakadék van... A fal maga olyan 140 centi lehetett... és helyből felpattant rá... :O

Volt még egy aranyos jelenet, amikor a teniszcentrum mellett mentünk el, követte a labdákat a levegőben a szemével :D Mamáéknál meg élvezte, hogy csak az övé az egész udvar, de csak azért is megpróbált átmászni a szomszéd kutyushoz.
(kép meg egy se lett elfogadható minőségű, szóval nem kaptok!)