Arcussal tegnap gyakoroltuk a szabadon követésben a feladatokat vizsgára, fektetésből behívást, zavaró körülmények közötti helyben maradást. Nagyon ügyes volt. Ma reggel, hát mondom elengedem megint az erdőben, mint már hetek óta csinálom... aha, csak mindig ez van. Meglenne a bizalom iránta, meg az iránt, hogy behívható, figyel rám és a többi, erre elrohan és süketet játszik. Egyszer csak fogta magát és elfutott, be az erdőbe... Marhára kiakadtam. Elindultam, egyszer csak rombol felém az erdőből, de már messziről lapított, meg kúszott, előttem meg le is feküdt és az oldalára dőlt. Mit tudok ilyenkor tenni? Ha leszidom, akkor azért nem fog visszajönni... odadobtam elé egy kis darab jutalomfalatot, legyen boldog, megerősítettem, hogy visszajött. Amúgy legszívesebben nem adtam volna neki még ezt se, de magától visszajött és ha úgy vesszük, hívásra. Aztán otthagytam, Mandullal elmentünk olyan helyre, ahol már nem látott a fáktól minket Arci, ott újra hívtam. Jött, kaja, leültet, póráz, láb mellé, séta haza.
Pedig azt terveztem, hogy reggel is gyakorolni fogunk... még most is ki vagyok rá akadva. Mindig eljátssza ezt. És már elegem van belőle...
Közben osztálytársamnak mégsem kell a nyakörv és a hám, szóval ha valaki szeretne rózsaszín alapon, fehér-barna-rózsaszín muffinos nyakörvet és pórázt kis-közepes méretű szuka kutyájára, az szóljon.
És akkor most mindjárt indulok ki dögömmel gyakorolni. De csak ha már lenyugodtam és felszeleteltem a sajtot :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése