2012. április 29., vasárnap

Az elmúlt napokban nem sok mindent csináltunk. Csütörtökön fogtam magam és lesétáltunk a Rábához. Mandula még nem tapasztalta meg ezt a hangulattúrázó énemet, szóval hám került mind két dögre és indulás. Bevallom, nem engedtem el őket. Vadászterületen megy át az utunk, nem kockáztatok. Na meg találkoztunk nyulakkal és őzekkel is. Elég volt egyszer átélnem, hogy ott elrohant Arcus meg jó pár kutya egy őz után és percekig nem jöttek vissza... nem kockáztatok. Nem akarok két kimúlt kutyával hazatérni, ha nem muszáj... Volt már olyan, hogy Arcival póráz nélkül mentünk ott, dobáltam a labdát neki, meg rohangászott egymagában, aztán az erdőből meg kirohant két őz. Másodpercekig álltunk egymással szemben, mire leesett, hogy talán valamit kéne csinálni, ha nem akarom, hogy baj legyen. Arci akkor elég távol volt tőlem, sunnyogva figyelte az állatokat, lefektettem. Ott szerencsére nem történt semmi, mindenki épségben távozott. De mint mondtam, nem kockáztatok. Így is kidöglöttek séta végére :)
Szóval, kimentünk a töltésre, ott Arci már érezte, hogy mi jön. Tavaly vele sokat jártunk oda nyáron, bár akkor az erdőben keresztül-kasul mentünk többségben. Sétálunk még egy darabot a töltésen, aztán irány le a vízhez. A csatorna kereszteződéséhez mentünk, ott nem annyira lejtős a part, mint máshol. Arcus egyből belevetette magát a vízbe és elkezdte gyilkolni :D Mandulán lepődtem meg, róla azt mondták, hogy igazi vízicsibe, imád úszni. Ahhoz képest állt a parton, és ugatta Arcust meg nem mert a vízbe menni. Pár perc után meg elkezdte utánozni a nagy laklit :P Kaptam én is vizet meg iszapot, szépen néztünk ki visszafelé. Arcus teljesen vizes volt, a hátán kívül minden iszapos is. :D Mandulának meg csak a lábai áztak el, de nagyon viccesen nézett ki. Lelapult a szőre és olyan pálcika lábai lettek a vattapamacs testéhez képest :D
Hát nem kellett őket altatni akkor séta után, az biztos.

Pénteken is kimentünk, csak akkor inkább sétáltunk, mint úsztunk. Ragadozó madarakat is láttunk meg őzikéket a szántón. Persze nem tudtam őket lefényképezni, mert mire bekapcsolt a gép, addigra már el is rohantak... :/

Ma meg szabadnapot kaptam, mondván minek 5 ember egy átlagos napra? Inkább hétfőt kértem volna, de oda meg kell az 5 ember... nem is értem, hogy miért... De legalább tudtam aludni, sétáltunk nagyot a dögökkel, meg lassan megyek ki velük gyakorolni.

A nagy terveimről meg még mindig nincs hír, úgy tűnik, hogy a másik rész nem igazán akar vele foglalkozni, szóval nekem kell utána járnom... Annyira jó lenne már közölni, hogy sikerült, összejött. Remélem, hogy még június előtt eljön ez az idő is. :)

1 megjegyzés:

  1. Nálunk a főgondot a macskák jelentik. A Blue is megkergül (bár ő inkább séta közben, a kennelben kevésbé), de a Bodza teljesen kikészül. Semmire nem figyel, csak a macska van olyankor.

    Érdekese az a különbség is, ahogy hozzáállnak a macskákhoz. A Blue inkább játszana és nem érti, a macskák miért nem, a Bodza meg hallhatóan meggyilkolná őket (egészen megváltozik a hangja, a testtartása).

    Az viszont közös, hogy az elterelés nem müxik egyiknél sem. Ha másik kutyát látnak, akkor egy kis "Figyelj!" + jutalom falat csodákra képes, de a macskáknál olyan, mint ha levegőnek beszélnék, és szénát próbálnék adni nekik.:D

    VálaszTörlés