DD ON

Újra elkezdtünk gyakorolni több hetes hanyagolás után. Kb. október vége óta igazából csak séták és közben az alapengedelmesség megy, na meg a kertbeni nem kergetünk kacsát, nem esszük meg a cicát játék címszóval, nem kaparjuk ki a cicakakit, nem rágcsáljuk meg ezt és azt. Volt olyan nap, amikor csak a kertben voltunk... ciki... az eddigi 3 év alatt még sosem volt olyan, hogy ne mentünk volna sétálni. Most meg iszonytatóan lusta lettem. Néha felpofoznám magam, hogy hülye, vállaltad őket, foglalkozz is velük minőségileg!
Szóval gyakoroltunk. Mandula tud kérésre ugatni, még mindig cuki és pörög, mint állat. Arcus nagyon akar dolgozni, mosolyog, csóvál, pontos, néha kicsit lassú, de ez nem baj, az a lényeg, hogy jó kedvvel csinálja.
December 15-én valószínűleg jön velem, úgy is rövidített órák lesznek... max tesin megint kimegyünk, meglátogatjuk az istállót, vagy valamit kezdünk. Aztán még a szünet előtti utolsó napot akarom lebeszélni, akkor egy másik osztálytársam is behozná a westijét, szóval még társasága is lenne.
Kezd kijönni rajta a kor, meg az átlagkutya viselkedés... pórázon minden kanos kutyára rávicsorog, néha még oda is kap. Csak azt nem értem, hogy a gazdik látják, hogy épp bepróbálkozik Arcusnál a kutyájuk, vigyorognak, jajj, de cuki. Aztán mikor közlöm velük, hogy nem kéne, mert ivartalan kan és nem szereti, addigra már Arcus is rászól a betolakodóra... és persze, hogy ő a rossz. De mit tudok ezzel kezdeni... én semmit, csak annyit, hogy szólok a gazdiknak, ne tessék már ráuszítani a nagyonkanos kutyájukat a kicsit ferde ebemre.
Na, de más vizek... Tavasszal kezdődik a dog dancing szezon újra, mint kiderült. Április végén Pestújhelyen lesz, aztán májusban az Alfa, mint megtudtam. Emellett pedig biztos lesz még egy-két verseny, sőt, mi is tervezünk egyet rendezni. Bár csak őszre és zárt helyszíneset, de remélhetőleg lesz nevező is bőven és még külföldi versenyekkel sem fog ütközni :)

Majd jövök képekkel, meg még bloggal... csak mostanában tényleg nincs semmi... :)

Őzike grasszál, kutya ugat

Olyannal sem találkozik városban az ember, hogy három őz a játszótérről rohan ki épp a kutyasétáltató előtt. Vidéki kuriózum.
Este fácán hanggal alszunk el, majd a ragadozó madarak is rákezdenek, bagolykoma is csatlakozik, ha kedve van, denevérek mindenhol. Őzike és nyuszi rohan az erdőben, focipályán, az utcán.
Persze a kutyák ilyenkor megőrülnek. Arcus terelne, forog, pattog, nekifeszül a póráznak, vinnyog, szimatol. Mandula meg csak a "ő is fut, én is futok" elvet képviseli.

Lököttkék gyakorolnak, Arcussal két kűrt tervezek, az egyik ugye szalagavatóra, a másik pedig versenyekre. Aztán ha úgy alakul, hogy nem tudjuk megtanulni a másodikat, akkor természetesen az első lesz. Bár én szeretném a másodikat is még idén előadni. :)
Amúgy nincs semmi különösebb dolog velük. Arci gombája szépen lelohadt, már csak a közepén van egy picike "seb".

Keddenként gyakorlaton szerencsére kiélhetem a lovas ösztöneimet. :) Múlt héten bénáztam, megkaptam a második legnagyobb lovat, amit hajtani kell még lépésben is, mert amúgy majdnem csiga a drága. Kész, vége, feladtam, nekem nem ment se a ló, se semmi. Nagyon bénáztam aznap. Most, a héten viszont minden jól ment, csak keveset ülhettem a kedvenc pónimon, Primo-n. Még utána befogták kocsizni is, meg aki a másik pónin ült, na, ő kicsit bénázott vagy hogy mondjam. Többször is próbáltam segíteni neki, hogy mit hogyan, de csak azért sem. És persze bekövetkezett a baj, elvitte a ló... ha nem mondom neki, hogy fogjon rövidebb szárat a lebegő helyett, mert hajlamos beindulni a lova, akkor azt mondom, hogy megesik.
Remélem, hogy nálam is hamarosan elérkezik az az időpont, amikor nem kell várnom arra, hogy lovagolhassak, hanem csak felrakom a kantárt a lóra, felpattanok szőrén, aztán megyünk :)

Autumn

Többször is majdnem neki álltam írni, csak sajnos az időhiány és a rövid bejegyzések veszélye miatt inkább letettem erről. Nos, Arcus sebe begyógyult teljesen, még szőrtelen, növekedés jelét nem mutatta a szőre a környékén. A gombás fertőzése is szépen lelohadt, most csúnya vörös, de legalább nem pukli. Voltunk dokibácsinál is egy kis ellenőrzésre... Látni kellett volna Arcit! Rájött, hogy hova megyünk, tök boldog volt a semminek, vagyis annak a tudatnak, hogy jó helyen van. Kijött a dokibácsi, Arcus szinte a nyakába ugrott :D
Majdnem mentünk agilityedzésre is, aztán utolsó pillanatban mégsem tudtunk menni. Majd bepótoljuk.
Mandula kis hülye, ha kaja van nálam, akkor minden áron támaszkodik a lábamhoz és lábnál jön, akkor is, ha nem kérem. Vele is készülünk már májusra, az Alfa Kupára, bármikor is lesz :) Hagyomány, hogy mi ott vagyunk :D Túl sedre, viszont kaja nélkül is dolgozik. Ha jól alakul minden, akkor vele is már nyáron kipróbáljuk a hivatalost. Még a jövő dolga ez is, szóval nem szaladok előre ennyire.
Arcival még nem kezdtük összerakni a szalagavatós kűrt, viszont a ruhám már megvan. Lebeszéltem osztályfőnökkel, hogy többször szeretném majd bevinni Arcit, hogy szokja a sok embert, meg szünetekben az udvaron akarok vele gyakorolni. Meg mindkettő műsoros próbára jönni fog :) Kiemelt szerepe van az egészben :D A töritanárunk is megmondta (nem tudja, hogy mi a műsorunk, csak pluszként említette): "Szép lányok, kutya és gyerek. Csak jó lehet!" Gyereken kívül minden lesz... najó, gyerekimitáció is :D Mi nyitjuk meg Arcussal az osztályműsort, szóval jól kell szerepelnünk. Mellesleg az egész alapját én hoztam fel, szóóóval valamire még jó vagyok :)

Charlie szökős, mint állat. Első napokban is kimászott a ketrecből, vérengzést is tartott, aztán áttettük az elletőládának kinevezett műanyag dobozkába. Na, hát mára kirágta onnan is magát! Átrágta a műanyagot és kinn somfordált... aztán megpróbált visszamászni, csak nem jött össze neki :D Szóval gyorsan kiszórtam egy másik műanyag dobozból a pulcsijaimat, áttettem abba, aztán reggel elrohantunk ketrecet venni. Szombat van, irány a bolhapiac.
Elsőre kiszúrtam egy textil kutyaboxot, gyorsan megnéztem, ooo, nekem ez kell! 5000 Ft, oké, először nézzünk ketrecet, azért jöttünk. Találtunk azt is, huha, tök jó árban kijövünk... Szóval így lett Charlienak is új ketrece, meg a kutymorgóknak új ketrecük :D Legalább ha egy kutyával - vonattal megyek versenyre, akkor nem kell a fémet cipelni meg kölcsönkérni. Trixi Tcamp 4. méret valószínűleg... 4000 Ft-ért megkaptunk! :D Az egyik sarkán van egy festékfolt, meg még néhol is kicsit festékes, de amúgy teljesen jó vétel volt :) Szülinapi ajándéknak tökéletes.

Jah, ha már születésnap. Itthon ünnepeltük Arcus évfordulóját is, kapott fincsit, meg bőgtem sokat, mert újra elgondolkodtam azon, hogy ő van nekem és mennyire hálásnak kell lennem ezért. Szülinapomon is itthon csücsültünk, senki nem hívott sehova, nem szerveztem/szerveztek semmit, szóval alvással meg kutyázással töltöttem a napomat. Nem így képzeltem el a 18. születésnapomat :/ Tegnap lett volna buli, lehet volt is, de mire nekem mennem kellett, addigra senki sem jelent meg a helyszínen...

Közben Körtemalac is megellett, két gyönyörű kismalacnak adott életet ma hajnalban. Lolka és Bolka, fiú és lány, mindegyik tricolor. Lolka enyhén rozettás :)

Hó

Megjött a hó is, ilyen látvány fogadott, mikor kinéztem az ablakon:

Szóval vicces reggel volt, éjfél körül még eső esett, erre fél 9-kor meg áll a hó mindenhol...

Arci ugyebár itt benn van és szépen elkezdett a belső hőmérséklethez kopaszodni. No, nem baj, irány ki reggeli után. Amint rájött, hogy mi a helyzet, átment terelő üzemmódba és terelte a lábamat. Mert megszokta, hogy rúgom magam előtt a havat, ő meg azt elkapkodhatja. Szóval hógolyóztunk meg ökörködtünk egy darabot, itt benn gyors törölközés és ketrecbe be. Mandul is hasonlóan felpörgött, vele is hógolyóztam, meg ugráltattam, trükköztünk egy picit, visszafele meg engedelmeseztünk. Olyan szépen nekem dől lábnál követésnél, hogy na! *-* Néha elbotlok benne. :) A maraddal van problémája, de ha azt sikerül megoldani, akkor garantált 90 pont ki fog jönni vizsgán... ha nem csúszik be kaki vagy pisi :)
Próbáltam körbenyírni Arci sebét, de annyira szana-széjjel állnak a bőrdarabkák, hogy nem férek hozzá a tompa hegyű ollóval. Hegyest meg nem vállalnék be, mert izeg-mozog, így is többször belefordult a tompába. Valamelyest lerövidítettem... a puklija bevörösödött, most már pláne jó kérdés, hogy mi az. Kap rá antibiotikumot tegnap este óta, de semmi...

Ha eddig már keveset meséltem, akkor mesélek most.
Sajnos az iskolám is megsínylette a törvények állandó változtatását, így nem indítják el azt a szakot, amire engem 4 éve felvettek... kicseszés, nem? Mivel 4 év alap van + 2 technikum. Eddig azért nem indítottak, mert nem volt létszám. Most, hogy meglenne, azért nem indítják el, mert nem támogatja az állat O_O Részemről ilyen nincs, eléggé fel vagyok háborodva, ügyvédek szerint lehet nyugodtan szerződés megszegésnek nevezni... átvariálták az egész képzést, többekkel is kicsesztek. Felhozták azt, hogy át tudok menni szakmunkásba, vagy plusz 2 év, vagy 3+1 évre... Naneeeem! Volt B-terv, de ott sem indul a szakmám, a lovastúra-vezető, így sajnos erről az álmomról egy időre le kell mondanom, utána meg majd csak jó pénzért tanulhatok annak. Szóval van C-terv, ami elég húzós, mert (viszonylag) messze van, és kell hozzá egy szintű tudás. Amit nekem még újra kéne tanulnom... Szóval aki tud Szárliget, Szár, Óbarok és errefele kiadó házat, lakást, bármit 2 fő + 3 kutya és néhány apró állat részére, az ne fogja vissza magát! Mindenképp kiskertes kéne, bár elvagyunk kert nélkül is, max a kutyák nem fogják annyira élvezni. Két lány, két border, egy westi. 50 négyzetméteren elélünk, csak legyen külön szobánk az esetleges viták elkerülése végett :) 

Akkor... megérkezett Charlie, Berill leendő ura. Nem az a fiúcska, akit alapból választottam (legalábbis ránézésre nem), mivel a tenyésztő megadta a választás lehetőségét, mert a másik fiú "gazdija" már hetek óta nem elérhető. Törzskönyvi nevén Moonlight Dorián a drága, csoki-sárga és hosszúszőrű. Még kicsit mérges volt rám tegnap, ma még nem merészkedtem a közelébe, egyenlőre ismerje meg a szagomat és a hangokat, amiket kiadok. Este majd kézből kap kaját, aztán eldönti, hogy kell-e neki vagy sem ilyen áron. 

Kisebbfajta tragédia

Nem tudok, nem akarok és nem vagyok képes más címet adni ennek a bejegyzésnek. Mert nekem ez is tragédia, sőt... összetörtem.
Arcust még hétfőn megharapta egy másik kutya... nem csak harapta, fel is szakította a pofáját. Direkt nem írok semmit se le erről a kutyáról, nem akarok alá ásni se a fajtát, se magát a kutyát, esetleg a gazdát. Nem lenne értelme. Nem adja vissza Arci egészségét.
Képet direkt nem csináltam. Magam is rosszul vagyok minden egyes pillantásnál, aminél meglátom a nyitott sebet... valahogy mindig azt várom, hogy a selymes fekete szőrt látom, de ahogy felém fordul és egy óriási hasítást látok... elszorul a torkom és sírni lenne kedvem. Tudom, hogy nem lenne szabad, de sajnálom őt. Mert ha nem vittem volna magammal, ha nem megyek oda, ha korábban történnek egyes dolgok, vagy ha nem szólok oda, esetleg ha nem álltam volna egy helyben, akkor nem történt volna meg.
A bal oldalon, a szeme alatt egy ujjnyira kezdődik a seb, legfelül csak horzsolás, alatta viszont mélyen szétnyílik a pofája, egészen a szájáig. Határeset volt, hogy varrni kell-e, de azt mondták, hogy nagy macera lenne, így is meggyógyul, csak kicsit lesz heges... egyre inkább úgy néz ki, hogy az a kicsi elég nagy lesz. A sebszájak csúnyán szétnyíltak, az elhalt bőrdarabkák leesése után derült fény arra, hogy nem is olyan rózsás a helyzet... így viszont már a varrás mellett döntöttünk. Csakhogy kifutottunk az időből, amíg egyszerűen megcsinálnák... mert két napig elvileg még jó a vérkeringése a szövetnek és össze tudott volna nőni a seb... így viszont már nem.
És vegyük bele azt is, hogy Arcinak nem az első, illetve második altatásos műtéte lenne... a negyedik vagy ötödik. Az OCD-s két műtét, az ivartalanítás, és amit nem tudok, hogy az OCD vizsgálatnál volt-e altatva... azért egy még nem négy éves kutyánál soknak számít. Persze mindent az egészségéért, de nem szeretném, ha ott kéne hagynom a műtőasztalon... Gondolom megértitek ezt.
Szóval most érdeklődés alatt van a dolog, hogy lehet-e még valamit kezdeni vele, esetleg a seb széleit megvágni, hogy utána össze lehessen varrni... macerás dolog lesz, de muszáj. Sajnos a nyelve eléri a varrás helyét, így még azt se tudjuk garantálni, hogy nem szedi szét. Bekötni pedig lehetetlen, maximum ragtapasszal...
Ma már eljutottam odáig, hogy elsírtam magam, amikor kinn odabújt hozzám, rám nézett és a mancsát a térdemre rakta és arcon nyalt. Ha összejön, akkor hétfőn műtik... ha nem... akkor sebhelyes lesz... nagyon csúnyán... annyira szeretem és féltem!

Ömlesztve megint

Megvolt az október 6-i Állatok Világnapja Fesztivál is, jó móka volt, sokan érdeklődtek az OKP iránt.
Aztán... lázasan írom a biosztételt... a hét végéig be kell küldeni, szóval nagyon rajta vagyok! :)
Amúgy meg nincs semmi hír a házunk tájékán...
Ma megyek az új lakóért :)
Nagyon nincs kedvem írni... bocsi.

Elmúlt 2 hét

Mandula semleges lett... és a hisztije is csökkent O_O
Vicces volt az első pár nap... a műtét csütörtökön volt, szombat délelőttig mamáéknál voltunk. Csütörtökön mentem érte, 1 órát vártam, hogy kiadják. Csóvált, leült, látszott, hogy nehéz a feje, még bőven van benne altató. Mondtam is, hogy jól nézzék meg, ilyen nyugis soha többet nem lesz! Kapott lórúgásnyi fájdalomcsillapítót itthonra is. Hazaértünk, egyből eldőlt kinn a garázsban, talán 1 óra után kezdett ébredezni. Már csóvált, felült, mosolygott, meg látszott rajta, hogy agyban is ott van, felvette a szemkontaktot rendesen.
Este jött meg bátyám Pestről, ő is ott aludt. Mandula addigra beköltözött az előszobába, mert hisztizett, ha nem volt valaki a közelében ( többször is lefeküdtem mellé a földre és megvártam, amíg elaludt. Annyira jó érzés volt *-*)
Szépen bealudtam aztán (már az ágyban), mikor bátyám egyszer csak felkeltett, hogy lehozta Mandulát az emeletről, mert beköszönt neki az ajtón... Bevittem magam mellé a szobába... de akkor este meg arra ébredtem, hogy a nedves nóziját nekem nyomkodja... pláne, hogy nem csak nedves, de virágföldes is volt, mert elkezdte kitúrni mama fikusza alól a földet :O Póráz elő, fehér pólós, friss varratos Mandula kiköt a kihúzható kanapé egyik merevítőjéhez... Végre tudtam aludni... kb. 3 órát. :|
Másnap, azaz pénteken mentem barokk felvonulásra, Mandula így délután 2-től 7-ig a mamáékkal maradt... ami nem is lett volna baj, csak mama sütött, Mandula hisztizett a garázsban, fájlalta a sebét, meg fel-alá mászkált. Amíg fürödtem, addig is a fürdő ajtajában nézelődött, meg énekelt... Minden hova követett, mindent jól megnézett. Ha öltöztem, ha összefogtam a hajam... mindent! Szóval... már felvonulás végén hívtak anyáék, hogy siessek, mert nem bírnak Mandullal a nagyszüleim. Telefon ugyebár nem volt nálam (hova raktam volna?), így mikor visszaértünk a palotába, akkor néztem, hogy sok-sok nem fogadott hívásom volt. Felkaptam a cuccaimat és rohantam is a buszra. Hát azt a boldogságot, amit levágott a kisasszony. Percekig puszilgatott, csóvált, mint az őrült :)
Szombaton meg jöttünk haza, itt azóta is el van szeparálva az előszobában, a szobakennelbe. Első napokban ugye a sebe is be volt kötve, meg póló-trikó-törölköző volt rajta felváltva, illetve két napig neccruhát is kapott, amikor újrakötöttük a sebet. :D Vasárnap kellett volna visszamennünk varratszedésre, de hát melyik doki rendel akkor? Hétfő-kedd nekem kiesik a sok óra miatt, szerdán nem érek rá ( hamarosan megtudjátok, hogy miért), csütörtök menhelyes edzés, még péntek lehetne...

Közben kiderült a biztos, Arcussal fellépünk a szalagavatómon!!! *_________* Igen! Év elején csak egy ötletnek vetettem fel, másfél perc nem sok idő abból a 10-20 percből, de tuti biztos, hogy egyedi lesz és senki más nem fogja utánozni. Pár ember nem szerette volna, osztályfőnököm meg amúgy is oda van a Birkalelkűekért, szóval ő mindenképp szerette volna, ha fellépünk. Így jöttünk szóba :)
Hamarosan videót is hozok, csak a program szívat... :/

Aztán... Berill leendő pasijának személye változott. A kiválasztott csoki fiú sajnos elpusztult... tragédia történt az alommal, így semelyikőjük se élte túl :'( Viszont van új jelölt, hamarosan talán képeket is kapok róla :)

Jah, igen! Majdnem kimaradt!

Igenigen, OKP! Bemutatózunk, szóval tessék kijönni 6-án a Tesco mellé! Végig kinn leszünk elvileg, én sajátkutya nélkül, de úgy is meg fogtok ismerni :)

Gyors helyzetjelentés

Alig vagyok itt mostanában... ennek ellenére nincs sok mesélni valóm.
Vége a szavazós játéknak, Mandula első, Arcus második lett. Köszönöm szépen a segítséget mindenkinek! ♥
Emellett csütörtökön visszük Mandulát ivartalanítani. Végre! Már komolyan vártam, hogy meglegyen... Már májusban meglett volna, csak közbejöttek dolgok, nyáron nem akartuk a nagyon meleg miatt, most meg már muszáj, mert a szomszéd akita ki lett költöztetve az udvarra, onnan meg pár másodperc alatt kinn is van az utcán. Szóval nem várnánk meg, amíg bejön, leöli a kacsákat/nyulakat, majd még Mandulának is csinál pár kiskutyát. Reményeim szerint nem fog betüzelni pár nap alatt, de nála ki tudja. Szokásosan hülye, szóval nem látom előjelét :D
Arcus megint bénáskodik, lenyúzta a lábujját valamelyik nap, mára szépen begyógyult. Találtam neki szivárványos pórázt, amit meg is fog kapni hamarosan :) Amúgy készülünk az új kűrre, pár új trükköt is meg kell hozzá tanítanom neki, majd meglátjuk, hogy hogyan sikerül.
A PS C-alom nagyon gyorsan fejlődik, egy hetesek és egy naposak voltak, amikor ott voltam, most meg már 3 hetesek :O Apa kifejezetten kíváncsi rájuk, na meg más is... :P Lukas, Falco gazdija érdeklődik még a kölykök iránt... ők voltak ott Komáromban, a DD versenyen. Lukas apukája folyton Arcust nyomorgatta, simogatta, játszott vele, meg amikor mentünk el, akkor is integetett messziről az autóból. Reméltem, hogy Arcus alapján kerestek rá a kennelre, de a visszajelzések nem ezt mutatták, frizbisek ajánlották a PS bandát nekik. Na mindegy, legalább lesz kivel németet gyakorolni, ha megy oda is kiskutya :P Vicces, mert múltkor séta közben elkezdtem megfogalmazni egy levelet Lukasnak és nagyon egyszerűen jött, órán meg küzdök. Jó, néha tényleg folyik belőlem németül is a szöveg, de az ritka és teli van nyelvtani hibákkal...
Berill is növöget, már csak két kézben fér el, új ketrecet is kapott, hamarosan pedig pasit is ^^ Még pár hét és kiderül, hogy csoki vagy levendula a választottam. Ha csoki, akkor jön, ha levendula, akkor egy másik fiúcskát választhatok a tenyészetből. Szerintem már a tenyésztő agyára megyek, hogy e-mailban és facebookon is folyton levelekkel bombázom. :)
Lesznek majd eladó kacatjaim is, amiből terráriumokat akarok venni a babázós korszakra, meg akkora, amikor szét kell választani őket, szóval ha valakinek megtetszik valami, ne fogja vissza magát. Lesz macska/kistestű kutya kosár párnával, kefe, macskaiglú, tolltartók, ékszerek, szobrocskák, játékok, esetleg nyakörveket is gyártok... viszont mivel nincs munkám, egyenlőre ebből fogok tudni csak garázdálkodni :)
Jaa, akinek azt mondtam, hogy megyünk karaktertesztre, attól bocsánat, de nem tudunk menni Mandula műtétjéből kifolyólag. Arcus itthon lesz a többiekkel, Mandula velem mamáéknál. Majd szombaton jövünk haza, vasárnap meg megyek be a díjakért.
Pénteken meg barokk felvonulás, szóval ott el lehet még kapni, kb. fél 3-tól fél 4-ig csak mászkálok majd a városban, utána meg felvonulok a szépruhások között. :)

Sokminden állatság

Nos, akkor először is a kutyákról. Arcus tegnap lesántult, sikeresen beverte vagy meghúzta vagy jó kérdés a lábát játék közben. Nyikkant egyet, de futott tovább, majd amikor visszafele jött a labdával, akkor lefeküdt és nem tette le a jobb mellső lábát. Áttapogattam, nyomkodtam, nem fájdította, anyával is megnézettem, semmi. Félrefektettem, míg Mandullal klikkeztünk, aztán mire vittem hátra őket, addigra már rálépett, terhelte, nem sántított annyira. Ma reggelre teljesen oké lett, de azért már nem vittem el bikejöringezni.
Mandula volt velem bicajozni, egyenlőre vele még mindig ott tartunk, hogy mellettem fusson és ne támadjon rá a bicajra. Csak néha van egy picike előreugrása morgással egybekötve, akkor erőteljesen rászólok és visszarántom, mire igazodik és jön tovább.
A trükkök szépen alakulnak, Mandul minkét mancsával tud integetni, már a kézjel is teljesen oké, érti a különbséget, meg ha két manccsal kérek. Már nem mögötte állok a nyuszinál, hanem mellette, de szépen csinálja így is. Még bizonytalan, de egyre többet próbálkozik.
Arcinak még nem esett le, hogy bal kéz felemelésekor nem a "szégyelld magad"-at kérem, hanem az integetést... pedig annak jobb kéz rázása a jele, szóval nem értem. Nem is dőlök jobbra, meg a fejemet is egyenesen tartom, nem döntöm el... A nyuszi még nem megy segítség nélkül, mögötte kell állnom.
Mellesleg ma újra rá kellett jönnöm, hogy zsenik :D Vittem ki nekik a vacsit, már harmadszor szóltam nekik, hogy ehetnek, mire odabattyogtak a tálakhoz és nyammogva kezdtek el enni. Aztán újra odanéztem és rájöttem, hogy összecseréltem a tálakat. Gyorsan csere vissza, egyből neki is álltak normál tempóban enni :)

Berillke pedig itthon van már szombat óta. Délelőtt jöttek Vikiék le Tatabányáról, kisétáltunk a Bisinger sétányra a vasútról, ott láttam először Berillt. Bevallom, én még ennél is nagyobbnak hittem, pedig hát így is óriási! Féltem is, hogy nem fog beleférni a házába :D Aztán kisétáltunk a Püspökerdőbe is, ahol játszhatott Fido és Heidi is, meg Berillről is tudtunk képeket csinálni. Innen vissza a városba az eső elől, én mentem borderbébi látogatóba. Berill már 1 hetes kutyákat szocializált, csak az a kár, hogy ők még se nem hallanak, se nem látnak :D