2011. december 25., vasárnap

Karácsony

Először is szeretnék minden olvasónknak BOLDOG ÉS BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNNI!

Tegnap ugye szenteste volt, Arci is bebocsátást kapott a házba egy alapos szépítkezés után. Annyira boldog volt, hogy mindenki a közelében volt és szereti, simogatja. Egyből megtalálta a fát és alatta a szaloncukrokat, amit inkább lecseréltünk csontra. ( Mikor anya megvette és hazahozta, apa azzal szórakozott, hogy akár kőkori gyilkolószerszámnak is beillene...:D)Arcus fogta, cipelte fóliástól, ledobta a járólapra. O_O Kiterítettem neki a takaróját a konyhapult végére, a kanapé mellé, hogy tudjon rágcsálni. Úgy ropizta, rossz volt hallgatni, ahogy recseg a csont. Aztán rájött, hogy kapott köteles játékot is, azt hurcolta mindenhova. Szokás szerint melege lett itt benn (20 fok), és kikéredzkedett az előszobába, a hidegbe. Csak miatta szellőztettünk ki, hogy jobban érezze magát :D Lefeküdt a kanapé mögé a szőnyegre és aludt. Nem érdekelte, hogy Öcsi az új távirányítós autójával folyton körülötte körözött, vagy hogy anya tőle 3 méterre sütötte a húst.  Békésen aludt... annyira jó volt nézni.

Ma meg mamáéknál voltunk, jött ő is velünk. Kicsit féltem attól, hogy az előkertben hagyjam, mert ha megjönnek nagybátyámék, akkor ki ne rohanjon az utcára, az ismeretlenbe. De ügyes volt, lefeküdt a bejárati ajtó elé, pisilni ment csak el a bokrokig, mindig jött vissza. Bármikor néztem ki rá, ott feküdt és mosolygott. Csöngettek, ő odament örülni nekik, aztán rohant vissza az ajtóhoz. Annyira aranyos volt, ahogy belefúrta a fejét a csomagok közé :D Szokása, mióta anya hozza haza neki a kaját a kórházból. Mindig, minden zacskót át kell szaglásznia. A szomszéd bácsihoz odament, bohóckodott vele egy kicsit, közben kimentem gyakorolni vele. Nem érdekelte, hogy ismeretlen hely, csinálta a dolgát. Anya 10 percenként eltűnt, de sikerült rájönnöm, hogy Arcust eteti. De legalább kért tőle valamilyen trükköt! :D Kezdi megtanulni a leckét és értékelni a munkámat... talán rájött, hogy tényleg csak rosszat tehet azzal, hogy bármikor-bármiért eteti.
8 éves unokatesóm, aki elvileg kutyaszőr allergiás, kijött velem Arcival játszani. Kért tőle pacsit, az elején félt, aztán boldogan simogatta. Annyira aranyos volt, ahogy örült minden egyes trükknek. :)
Épp indultunk volna el, mikor mama kijelentette, hogy adjunk még a kutyának rántott húst.
- De mama, buszozunk, nem akarom, hogy esetlegesen összehányja magát!
- Akkor rakd el, úgy sem eszik eleget szegény kutya!
O_____O Kérem szépen, sikerült felhizlalni Arcit téli súlyára, ami 21 kiló körül van... a nyári kondijához képest most kövér! De nem adok neki eleget... Csak lemozogja, ami nem is csoda... :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése