Még inkább beigazolódott, hogy amit nagyon, teljes szívemből szeretnék, azt valahogy a Sors ellenzi és nem adja meg nekem. Röviden: amire vágyok, az valahogy annak ellenére, hogy elérhető közelségben van, sosem jön össze igazán. A lényege: lúzer vagyok.

Vicces... Addig minden jól ment, amíg ki nem írtam magamból a boldogságom és nem éltem túl bele magam. Most, hogy elmentem és megtettem az első lépéseket, azaz vásároltam és már lelkiekben is felkészültem, egyből minden a rossz irány felé fordult. Nagyon kiakasztó... Utálom magam.
Az alvás sem megy. Anya hívott 22 órakor, hogy mégsem fog összejönni a dolog, nagyon sajnálja. Másfél órán keresztül csak bámultam a plafont, az éjjeli szekrényen álló lámpát, a kezemet és azon gondolkodtam, hogy mit ronthattam el vagy mi az oka ennek. Nem jutottam normális megoldásra... Talán aludtam 3 órát, az is abból állt, hogy forgolódtam és minden idegesített. Így hát fogtam magam és kiírtam azt, ami bennem van. Lehet nem ide kéne és nem ilyen formában, de segíteni szokott a lelkemnek.

Igazán sajnálom, hogy így alakult...

Nem lesz ma hosszú bejegyzés, képekkel...