Arci ma már máshol éjszakázik, holnap hajnali 5 körül meg indulnak Ausztria felé.
Nehéz volt az elválás. Legalábbis nekem.
Előtte elmentünk agilityedzésre, gyakoroltuk volna az akadály-kúszó-akadály komit meg ilyeneket, de nem nagyon voltam topon. Arcin is látszott, hamar fáradt, nem lelkesedett semmi olyantól, ami eddig bejött. Persze más emberrel ment, mint atom, csak éppen a kúszót kerülte ki. :S Volt pár szép megoldásom. Futok-futok, rohanok a kúszó végére, ám velem szembe valahogy bejött egy akadály. De nem estem el, valahogy egy lábon sikerült kikerülni. Aztán megbotlottam egy akadály lábában, mikor sikerült lefutnom Arcust.:D
És elindultunk. Épp dugó volt, hát akkor legyünk túl rajta. Kiugrottam az autóból. Már ahogy nyílt az ajtó, Arci is felült, hogy jön velem, de őt visszarántotta a póráz. Nézett utánam, nem értette, hogy mi van, zavartan felmászott az ülésre is, majd a lehúzott ablakon jött volna utánam. (Vagy csak én képzeltem ezt be) Ablak felment, ő pedig nézett... én meg őt. Ott még bírtam, csak egy iciripici fájdalom volt bennem. De amint hazaértem és behajtottam a kacsákat a helyükre...
Ugyan is, amikor ezt csinálom, Arcus mindig ugatott és rohangált a kennelben, mire én rászóltam, ő pedig leült és csóvált bocsánatkérésként. Hihetetlen volt, hogy üres a helye... másfél éve nem volt üres pár óránál tovább. És most 3 napig üres lesz.
Az óra elindult. Péntek, 20 óra.
Hétfő, fél 10. Újra láthatom a kis dilisemet.
Amúgy kaptam róla híreket. Elvitték a többiekkel együtt póráz nélkül sétálni, teljesen visszahívható volt és boldog. Aztán megkapta a vacsiját, kicsit furcsállta, hogy most le kell feküdnie és a többiek után eszik. Lassan evett, ami megint csak nem szokása. De ennyi baj legyen vele a továbbiakban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése