Ilyen kedvem van, elnézést mindenkitől, aki nem szereti a lazább metált. A KISS covert meg nem akartam felrakni :D
Nos, szerencséesen lebetegedtem így a hosszú hétvége elejére. Annyira kiszámítható egy dolog ez is, mindig szünetekben vagyok beteg. Nyári szünet elején középfülgyulladás... :/
Szóval most van egy jó kis screamo hangom, mint Andynek a felül linkelt számban, amitől a kutyák már sikeresen meg is ijedtek.
Reggel megint Mandulára ébredtem, aki egy helyben feküdve ugatott. Egyszer valamivel ledobom a tetőtéri ablakomból, az biztos. Úgy terveztem, hogy alszok 8-9-ig, nem kelek fel szokásosan hajnalok hajnalán. De kisasszony máshogy gondolta. Megyünk ki a kapu felé, ott mindig én megyek előre, ők besorakoznak mögém és megvárják, míg kimegyek. Hát most beálltak elém, amit nem vettem jó néven a nem túl kedves ébresztés után, szóval kinyitottam a szám és kicsikartam iszonyat fájós torokkal egy "Kutyák, hátra!" parancsot. Egyszerre néztek rám mind a ketten, merev, kitágult szemekkel. Nem csodálom. Inkább meg sem szólalok, annyira fáj meg nevetséges is a hangom most. :D Arcust elengedtem a telkünk mellett, ő megbízható most már annyira, hogy bárhol elengedjem. Na már most, ő úgy gondolta, hogy nem az erdőbe fog menni, hanem a pályára. Berohant, süketet játszott... mondjuk én sem voltam különösképp hangos behívásilag. Hát jó, akkor játszanak egyet, Mandulát is elengedtem. Ő is behívható... volt. Rám se nézett, ha odajött, akkor egyből el is rohant, ahogy felém nyúltam. O_o Arcust megfogtam, lefektettem, mentem Mandulért. Semmi, megy előre, már majdnem a lovardában volt, aztán lefordult az erdőbe. Arcust kikötöttem, aztán elkezdtem mondani, hogy "Szia Mandula, elmentem, itt hagylak!" Elindultam a másik irányba, kutya sehol, már az erdőben jár.
Aztán megérkezett, futottam előle, ő ugatva rám vetette magát (szokása...), de amint elkaptam volna, elrohant. Persze, hogy most kellett előjönnie az előéletének, amikor folyton kergették, ha meg akarták fogni. Eddig nem volt ilyen, max egyszer, anyával, de velem sosem játszotta el. Újra futok, kutya jön, leguggoltam, elkezdtem beszélni hozzá. Ér éljen, megvan! Kapott jó nagy simit, puszikat, csóvált boldogan, aztán eldobta magát előttem.
Amúgy mára kűrgyakorlást akartam beiktatni. Hát ebből se lesz semmi. Pedig olyan szép idő van! Mindjárt megyek vissza csicsikálni vagy még előtte valami torokfertőtlenítőbigyót beveszek. És persze, hogy a legjobb napon jön össze a betegség. Szabadnap, bátyámmal vagyok itthon, süt a nap, március 15...
És igen, nem ide tartozik, de tegnap voltam a Márciusi ifjak versenyen és 7. helyezett lett a csapatom. A 14-ből :D Nagyon élvezhető verseny volt, mi keltettük a hangulatot és táncoltunk szünetekben. Mint kiderült, nekem még mindig kocsonyából van a lábam, szavalás közben ugyan úgy remegtem, mint múltkor Alfa kupán. Már nem tudtam eldönteni, hogy hogyan álljak, hogyan nem fogok összeesni :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése