Arcival bevonatozunk a városba kicsit keveregni. Úgy terveztem, hogy majd viszek virslit, aztán gyakorlunk. Megakadtunk ott, hogy nincs virsli itthon. Na mindegy, narancsos jutalomfalat, a nagy kedvenc legalább van, viszek azt. De neki az nem kell... :/ Meg valahogy most jobban figyelt a külvilágra, mint rám, nem is akart lábnál jönni, rángatott. Lementem vele a Rába partra, az ágyúkhoz, hogy ott majd csinálok róla képeket. 1: mindenhol emberek voltak. 2: neki fontosabb volt megnézni a kacsákat és a kajakosokat, mint leülni és rám nézni. Akár hova álltam, persze, hogy nem rám nézett, hanem a másik irányba.
Arci fogta magát, beterpesztett a Baros utca, a város legforgalmasabb sétálóutcája közepén és PISILT! De nem ám a fára vagy valami oszlopra, áááá nem, ahol volt, megállt és sutty, célba vette a járófelületet, pont az utca közepén. O_O Nem is lenne ciki, ha éppen nem előtte fél perccel eresztett volna ki egy nagyobb adagot magából... :/
Elsétáltunk a kedvenc parkomba, ami a város közepén van, a legforgalmasabb részen, de mégis csend és nyugalom honol. Lecsüccsentünk, nekiálltam banánt enni, és még ez is hidegen hagyta! Összefutottam itt azzal a sráccal, aki a rasztámat csinálta :D Nézem, ooo, raszta *__* Hátra fordult, ooo, Ádám! :D Nem tudom, hogy megismert-e, mert már múltkor is egy ifi-raszta kocsmában is ráköszöntem, ő meg csak nézett. Na, de nem lényeg :D
Egyszóval Arciról nincs használható képem... :/ Viszont elfáradtunk mind a ketten :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése