Lesz agility vagy nem lesz agility? Szeretném, de mások nem igazán... A csapat levlistájáról is lekerültem, vagy nem tudom, hogy mi van, de nem kapok már híreket február vége óta, a helyszín változtatásról is csak tegnap hallottam... Érdekes lesz minden esetre, mert járnék, de még mindig nem érzem magam odavalónak. Valahogy úgy érzem, hogy nem vagyok egy olyan személy, akit elviselnek ott.
Mennék agilitytáborba is, de emiatt nem töröm össze magam, hogy tényleg menni tudjak. Valahogy csalódtam az agilityban. Nem a sportban, hanem azokban, akik művelik.
Vagy már én sem tudom, hogy mi van itt. Akkora, de akkora zavar van a fejemben... egyszer hívnak, hogy menjek, máskor meg kifogásokat találnak, hogy mégse...
Szia, sajnálom, hogy így érzed. Nem tudom, mennyire vigasztal, de az elején én is éreztem hasonlót, nagyon sokáig nem tudtam, hogy egyáltalán van-e ott helyem, tehetségben, mentalitásban meg úgy egyáltalán, főleg mert én nem is vagyok egy nagyon közvetlen emberke:) Kellett egy fél év, amíg úgy éreztem, hogy befogadtak és igenis, része akarok maradni ennek a légkörnek és ennek a társaságnak:) Pedig nekem aztán mindkét kutyám néha keményen dolgozik rajta, hogy elbizonytalanítson ebbenXD Azt meg lehet kérdezni, hogy miért csalódtál ekkorát amúgy? Azt nem tudom, hogy a levlistáról miért kerülhettél le:S Ha tudok valamiben segíteni, szólj:)
VálaszTörlésSajnos én tipikusan az az ember vagyok, aki bizalmatlan minden újjal szemben, nehezen oldódik, és köt ismeretségeket. Egy kisebb dolog is nagyon vissza tud vetni.
VálaszTörlésItthon elszórakozok Arcival, de mégis más, amikor egy hozzáértő segít.
Nem tudom pontosan, hogy miért vagyok csalódott. Ezt érzem. Talán a múltkori verseny alatt történtek is betettek. Nekem az agility mindig is egy elérhetetlen, megfoghatatlan, csodás dolog volt, amiért tenni kell és akik csinálják, azok mind nagyszerűek. De miután egy nő olyan hevesen reagált arra, hogy Arci rámordult egy másik kutyára... hát köszönöm szépen, ez így álomvilág romboló volt.
Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ha a Körtöltés utcában lesz a pálya, akkor az nincs is olyan messze, mamámék onnan egy utcányira laknak, szóval ez sem lenne már akadály, viszont akkor is ott van a "rosszérzés" dolog. A lovardában meg ez még inkább előjött... :/
Érdekes kérdéskör ez.Elárulom,én is úgy érzem,még mindig igazából,hogy nem vagyok odavaló.Egyedüli kezdőként mentem,mindenki,aki a kezdőcsoportba tartozott,bőven előrébb volt már,mint mi.Semmi gyorsaságom,nem vagyok egy sportos alkat.Ráadásul egy 8,5 éves,rossz vállú labival kezdtem.Sokszor rossz,főleg,amit produkálunk.Ha végre Álm pörög tök jól,akkor tutira én rontom el valahol,valahogy.Én is gondolkoztam már,mit is keresek ott...
VálaszTörlésDe igazából,van,aki már meglátott bennem valami kis reményt,nagyon jól érzem magam,mikor valamit sikerül elérnünk,ami addig nem ment.Ráadásul,mikor meglátom,hogy Álmos hogy pörög néha,milyen aktívan rohan...hát,nem is érdekel,hogy sikerül-e hibátlanul lefutni azt a pályát,vagy eljutunk-e egy-két seniorversenyre még a teljes nyugdíj előtt.Mert élvezi a kis hülye,és ez a lényeg.Olyat csinálunk,ami tetszik neki.Nem másért csinálom,hanem Álmosért és magamért,persze.Én így látom...miután láttam úgy is,mint te.Csak azért írtam le,mert én is érzem/éreztem,amiről itt írsz.Én így próbálok megbirkózni a dologgal.