Ma tökéletes idő volt a gyakorláshoz. Először Mandullal mentem ki, egyenlőre fenntartásokkal engedem csak el kerten kívül. 10 méteres póráz rákapcsol, aztán irány ki. Focipálya mellett röpizni kezdtek, szóval maradtunk a kaszálónkon. Igen, most már a miénk, megkaptuk elvileg az önkormányzattól :D
Szóval először is csináltunk lábnál követést, sajnos ez még egyenlőre kajával megy. Jobb oldalon ülve csináltunk jobb lábbal integetést is, erre még rá kell gyúrni. Próbálkoztunk különféle irányváltásokkal, kitaláltunk egy jó kis hátra arcot is lábnál követésnél. Annyi a bibi, hogy csak előre-hátra megyünk, oldalra egyenlőre nem tudunk. Majd ezt is begyakoroljuk augusztusig. :) Labdáztunk, olyan jó, hogy már tud apportozni, egyenlőre még csak láb elé lepottyantja és már jön is a kajáért, de hát ez is nagy dolog ahhoz képest, hogy régen mindig elrohant a játékkal :)
Arcus közben hisztizett, mint mindig. Utána ő jött, és szerintem jót is tett neki, hogy most Mandullal gyakoroltam előbb, mert jobban pörgött és akart dolgozni. Megint egy álom volt vele a munka! *-* Mostanában ha van kedve dolgozni, akkor maximálisan csinálja és ez annyira jó és boldoggá tesz! Ma is forgattam kicsit mindkét irányba, meg volt home-olás mindkét irányba, majd elkezdtük újra a bal lábtól körbetolatást. Egyre jobban rájön, hogy mit és hogyan kell, kisebb ívben fordul, már dereng a dolog, hogy olyasmit kéne csinálni, mint másik irányból. Labdáztam vele is jó nagyot, még bőven dolgozott volna, de nem akartam annyira lefárasztani, meg élvezze a dolgot. Annyira, de annyira meg vagyok vele elégedve!!! Ha tavaly ilyenkor kérdezte volna meg valaki, hogy mi várok el tőle, akkor azt mondtam volna, hogy lehetne kicsit anyásabb, meg jobban figyelhetne. Még mindig vannak ilyen napjai, de többségben egy álomkutya! A póráz már csak dísznek van, ha éppen ketten sétálunk, ha hármasban, akkor azért használom, mert persze, hogy séta közben kell játszaniuk, nem itthon, ahol kötetlenül tudnának... Viszont ma pozitív volt, hogy csak füttyentettem egy kicsit, abba hagyta a szaglászást és mosolyogva rohant hozzám és beült lábhoz. :O Annyira, de annyira ügyes. Mintha megértené, hogy mit mondok neki...
Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle... Egy régebbi bejegyzésben már leírtam, hogy mi minden változott azóta, hogy velem él, de még azóta is színezi az amúgy elég sivár napjaimat.
Mellesleg be kell szereznem egy nagyobbacska övtáskát... Nem tudom, hogy hogyan jutott most ez eszembe, de leírom, hogy ne felejtsem el :D Ami most van, abba tényleg csak a telefonom, két marék jutalomfalat és egy labda fér el... kéne olyan, amibe még az összehajtható tálkája meg kakizacsi is elfér, és akkor nem kell folyamatosan hátizsákkal becuccolnom a városba :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése