Tegnap óta sikerült lenyugodnom.
Csak úgy megjegyzésként: éljük a boldog életünket egy csipetnyi semmittevéssel. Reggel elmentünk sétálni, amiből falukörnyéki túra lett. Rájöttem, hogy szeretek nevetni minden apróságon is. Például amikor Arcus beleránt a sárba és bokáig elmerülök benne :D
Az élet apró örömei.
Amiket sokan sosem találnak meg...
Élvezem, hogy élek, egy ilyen csodával karöltve.
A száműzetésemre pedig már programokat is terveztem. Velencei-tó, Balaton Arcussal együtt. Most össze fog jönni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése