Már egy ideje viszem bicajjal futni Arcust, de ma végre tovább tudtunk lépni és elmentünk a töltésre. Direkt ráraktam a hámot, mert az elején húz, hát hagytam neki, hogy csinálja. Annyi kikötés van ilyenkor, hogyha teljesen elém jön, akkor se lassítson, amint lassít, visszajön bal oldalra.
Mint gondoltam, ez első 350 méteren a hámba belefeküdve, pitbullosan húzott, néha még hajtottam is, mondtam neki, hogy "Hajrá, futááás, fuss, fuss, Arci, húzz!". Erre meg ő úgy reagált, hogy nagyobb erővel nekiállt húzni. Utána bevettem lábhoz, azaz pedálhoz, mert már keresztbe akart menni. Ilyenkor nem engedem, hogy közel jöjjön, kicsit kiküldöm oldalra, bár magától is kihagy úgy 40 centit köztünk, mert nem akar a fűre menni.
Kimentünk a töltésig egy visszafogott tempóban, egyrészt, hogy hogy melegedjen, bár előtte már sétáltunk is, de azért elővigyázatosság, meg mert én se tudtam, hogy milyen az út mostanság arra. Fel a töltésre, ott is mentünk jó 1 km-t Patona felé. A pórázról is levetem, mert már lazán követett, így is jött utánam, igaz, besorolt mögém, de tartotta a tempót. :) Olyan szép arra a természet. Szép zöld fű, szénabálák, fák, tavak, Rába... Visszafordultunk, mire Arci elkezdett szabadon szaglászni és a fűbe menni. Arra nagyon sok a kullancs, szóval mindig kihívtam onnan, de egyszer csak fogta magát, bevágódott a fűbe és leszaladt a töltésről a magas fűbe és elfeküdt. :/ Egyből kihívtam, jött is vissza, pórázra fel, gyorsan átnéztem. Két kullancsot vertem le róla, plusz itthon szedtem ki egyet a lábából. Töltésről lementünk, a póráz végét a bicaj vázára kötöttem, (nem a kormányra) aztán úgy mentünk tovább, hogy ő mellettem poroszkált.
Találkoztunk lovassal is, lementünk a fűbe, ott leültettem, aztán megvártuk, míg elmennek mellettünk. Bírom a lovasokat errefelé. Kedvesen köszönnek mindenkinek, nem küldenek el melegebb éghajlatra, ha a kutya kicsit nyüszög a lónak.
Arci épp csak kifáradt... ja, ez nem is fáradtság volt, hanem kimelegedés... Majd este... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése